A ma reggeli eligazításra átmentünk a hivatalos szállásra, mert ott volt Mami Awa, egy nonprofit szervezete vezetője. Ez a szervezet muzulmán árvaházakban és bentlakásos iskolákban elő, gyakran bántalmazott és koldulásra kényszerített utcagyerekeken segít. Hagytunk nála egy táska ruhát.
Innen visszamentünk a hotelbe megreggeliztünk és elindultunk. Indulás előtt adtunk egy kis pénzt a biztonsági őrnek aki kérés nélkül lemosta az autó ablakait. Reggel 13-szor megjegyezte, hogy lemosta az ablakokat. Egyébként szépen megcsinálta, az üvegekre rá is fért, nem sajnáltunk tőle egy kis pénzt. Igazából itt senkitől sem sajnáljuk.
Nem kellett sietni, 460 km volt a mai etap, ami alatt nem is igazán történt semmi különös. Így jó adag fényképet tudok megosztani az útról. Na meg egy-két érdekességet is, pl. azt, hogy ~620 Ft egy liter benzin. Azért nem olcsó. És vannak egészen új BMW motorjai is a rendőrségnek és vannak kézi traffipaxaik is, amiket használnak is. De még nem szaladtunk bele büntetésbe. Rendőri ellenőrzőpontok itt is vannak, de jellemzően nem kell megállni, egyből intenek, hogy menjél. És Szenegálban már nem kell fiche sem.
Jöjjenek a képek az útról, illetve arról amit az út mentén láttam és sikerült is lekapni:
Hatalmas fekvőrendőrök vannak, benézed, kiszakad a futómű. Mondjuk ahogy közlekednek a helyiek, érthető, hogy ilyet építenek.
A képek üveg mögül készülnek, sokszor tükröződik a műszerfal ha előre fényképezek, vagy épp a kezem ha oldalra. Ez van, az ablakok fel vannak húzva, hajtjuk a klímát rendesen.
Keresztül kellett mennünk egy nagy városon, Touba-n. Itt lépésben haladtunk csak, akkora volt a forgalom.
És van Auchan, ahova be is tértünk, feltöltöttünk a víz és kicsit a kaja készletet is.
Majd mentünk tovább.
Ezt a fekvőrendőrt már széttaposták a kamionok, vigyázni is kell vele, leérhet a kocsi közepe. Persze a páncél ment, de azért jobb nem odacsapni, az sem bír ki mindent.
Az ilyen kamionok tapossák szét a fekvőrendőrt, na meg az utakat is. Hátul négy tengely, mindegyiken dupla kerék. Csak hátul 16 kerék van! És van amelyiken a vontató két hátsó tengelyén is dupla kerék van. Azaz az egész szerelvényen van 26 kerék. Tuti vagy 60 tonnával gurulnak.
Ez már az az út amit nem is annyira régen leaszfaltoztak, ez vezet Kaye Boubou felé. Aztán ennek az aszfaltnak egyszer csak vége szakad és akkor jön ez:
És itt be kell fordulni balra. Van nálunk egy offline térkép egy 10 colos tableten, ezen rajta van az összes fontos pont. Így egy ember tudja nézni és navigálni. Bandi volt a sofőr, én a navigátor. Innentől a kis falvak közti csapásokon mentünk, rengeteg nyom van, az irányt nagyjából belőni. Na meg jó sok bozót is, ami sokszor karcolja a kocsit, ez van, nem lehet másképp átférni.
Sajnos sok szemét is van, ennél jóval durvább képek is készülhettek volna szemét halmokról.
És ez, hogy hasítottunk az afrikai szavannán egy magyar rendszámos kocsival, libabőr.... 😁
Ilyen helyen amint megáll az ember, ott terem pár helyi és ajándékot kér. Kis apróságoknak is nagyon örülnek. Szoktunk adni öngyújtót, kaját, baseball sapkát, pólót, gyerekeknek tollat, füzetet. De sokáig nem szabad egy helyben állni, mert akkor sokan jönnek oda és körbevesznek és annyi ajándék azért nincs nálunk.
A hőmérséklet szépen lassan 41 fokig emelkedett, csúcsra van járatva a klíma. Hol vagyunk már az induláskori 2-3 fokhoz képest...
Végül megérkeztünk a Kaye Boubou-hoz közeli baobab fákhoz, itt van a mai táborunk. Hatalmas fák (műholdképen is látszanak) között, amik úgy néznek ki, mintha fejjel lefelé lennének és a gyökerük mutatna az ég felé. Állati jó!
Így néz ki az autó oldala a szavannás bozótoktól...
Basszus és itt mekkora mázlim volt, hogy ez nem a talpamba állt bele...
Amint a faluban híre ment, hogy itt vagyunk, jöttek a nők és a gyerekek: 'Bonjour, cadeau'. (Jó napot, ajándék.) De külön megkértek, hogy ne adjunk nekik semmit, mert egyrészt akkor még többen jönnek, másrészt az egyéni adományozás igazságtalansághoz vezet, felborítja a közösség egyensúlyát. Holnap fogunk bemenni a faluba és a falu első emberének odaadni az adományokat, ő tudja a legjobban, hogy kinek mire van szüksége és majd ő szétosztja. Úgyhogy mondtuk, hogy 'bonjur, cadeau tomorrow, in the village', ennyit tudunk franciául. Válasz: 'bonjur tomorrow, cadeau' Oké... 😄
Ez a mai táborunk, mi nem mentünk a nagy fák közé. A kemény mag, hatalmas terepjárókkal, tető- és előtétsátrakkal, komplett kempingfelszereléssel, zenével, piával, szóval sokáig eléggé hangosak. Kicsit messzebb is füldugóval alszok.
Beizzítottuk még a gázfőzőt, főztünk fantasztikus instant levest, köszönjük ezt is Ferinek, az ő dobozában találtuk.
Lőttünk még pár esti képet és húzunk aludni. A nap első fele nem volt izgalmakkal teli, de a végére azért elég ütős lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése