Budapest-Bamako 2025: Etap #1: Budapest-Tanger

Üdvözlet Mindenkinek!

 

A blogom ismét feléled egy időre, ezúttal a Budapest-Bamako-ról lesz tudósítás. Mert hogy elindultunk az őrült futamon, ez még hiányzott az életemből 😊

 

Kezdjük azzal, hogy hogyan is jutottunk idáig. 2024 elején valamikor felhívott a Bandi (szokott ilyet csinálni) és azt mondta, hogy van egy napom eldönteni, hogy elindulunk-e a 2026-os Budapest-Bamako-n. Nekem a döntéshez nagyságrendileg 1,5 másodpercre volt szükség és mondtam, hogy oké, mehetünk. Teljesen komolyan is gondoltam, mert van ami vicc, na de komoly dolgokkal nem viccelünk. És ezt Bandi is nagyon jól tudja, ismer már egy ideje. Így aztán másnap regisztráltunk a 26-os Bamakóra. Majd jött a hír, hogy kivételesen 2025-ben is lesz Bamako, alapesetben kétévente rendezik meg, de mivel 2005-ben volt az első, 2025-ben lesz egy jubileumi. Meghirdetve az eredetileg indulóknak, de a szabad helyekre lehet regisztrálni. És volt szabad hely, így aztán lett egy 2025-ös regisztrációnk is.

Az induláshoz pedig kell egy autó. Azt már az elején megbeszéltük, hogy ehhez veszünk valamit és a célban eladjuk, nem jövünk vele vissza, nem konténerezzük haza. Kinéztünk egyet a mobile.de-n és amíg én az Azori-szigeteken jógáztam/túráztam, addig Bandi kiment Flixbus-szal Münchenbe és megvette a kinézett 2000-es évjárató Mitshubishi SpaceWagon-t, ezt az autót:

2.4-es benzines, van benne klíma, jó állapotban van. A hátsó sorban is két külön ülés van, így négy embernek is kényelmes:

Mert hogy négyen indultunk el, Bandi beszervezte még Ferit és Szabókát. Mindketten régóta szemeztek valami őrültséggel. Feri autószerelő, ő készítette fel az autót. Szabókának pedig nincs magyarországi lakcíme, így kiválthat export rendszámot, így aztán az ő nevére került az autó.

Az autón az alábbi dolgok lettek megcsinálna/átalakítva:

Kicserélve:

- vezérlés (görgők is)

- kuplung

- összes szíj

- összes szűrő

- motorolaj, váltóolaj, szervóolaj

- gyújtógyertyák

- komplett első fék

- fékfolyadék

- összes lengéscsillapító

- rugók (hátra Fiat Scudo erősített rugókat kapott, amitől üren úgy néz ki mint egy dragster)

- összes szilentblokk

Valamit:

- kapott 4 új Yokohama négy évszakos C-s gumit

- fel lett öltve a klíma gázzal

- át lett alakítva a kipufogó (nem lóg ki az autó aljának a síkjából)

- USB-s töltőpontok lettek bekötve

- és kapott két haspáncélt, egyet a motor alá, egyet az üzemanyagtank alá:

Vettünk még mágnesesen rögzíthető ledes lámpát ha esetleg sötétben kellene vezetni, de ezt majd igyekszünk elkerülni ha csak lehet. Vannak tartalék szűrők, tartalék vízcsövek, hűtőtömítő, az eredeti rugók, defektjavítók, egy tartalék gyújtótrafó, két elakadásjelző háromszög (Szenegálban kettő kell), tűzoltó készülék (Szenegálban ez is kell, és ha mindened van, akkor is persze majd megbüntetnek valamiért...), vontatókötél és egy ásó.

A cuccokban a minimumra törekedtünk, tényleg csak ami nagyon kell. Ruhák, kempingcuccok, tisztálkodószerek. Hoztunk magunkkal egy csomó adományt is, ruhákat (amiket innen is nagyon köszönök a barátaimnak!), füzeteket, tollakat. Mert az útnak van egy adományozó vonala is.

Majd eljött a január 17 és elindultunk. Két helyről lehet rajtolni, 17-én reggel a Budaörsi reptérről, vagy 21-én Tanger-ből. Mi a Tanger-t választottuk, így nem voltunk ott a budapesti rajtnál, cserébe viszonylag korán elindultunk.

A rajt előtti pillanat, az 50-es a rajtszámunk

A rajtszámot az indulásnál nem ragasztottuk fel a kocsira, úgy döntöttünk Tanger-ig inkognitóban megyünk.

A bejegyzés írásának a pillanatában 20-a van, azaz 4 napja vagyunk úton és Tanger-ben vagyunk. Holnap indul a buli 😊

Az első három napon nem sok minden történt, lenyomtuk a Budapest-Algeciraz távot ami több mint 3000 km.

Van tetőablak is, jó sok a fény a kocsiban

Az első napon ~1250 km-t mentünk, kicsit túlmentünk Genova-n, Savona-ban szálltunk meg egy hotelben, ahonnan ez volt a kilátás:

 

Jó volt kicsit Olaszországban lenni, de nagyon keveset tudtam csak használni a nyelvet. Pár benzinkúton és a szálláson beszéltem olaszul. Vissza kell még jönni idén, tervben van egy kis Szicília, na de ne kanyarodjunk el.

Reggeli után már mentünk is tovább. Amikor is Szabóka észrevette, hogy nincs meg a kabala plüsse amit a lányától kapott. Lényegében az első napon sikerült elhagynia. Nem volt mit tenni, be kellett menni egy Ikea-ba venni egy másikat. Erre valahol Franciaországban került sor:

A második napon egy Spanyol kisvárosig mentünk, ~1050 km-t, valahol Barcelona és Valencia között szálltunk meg. Annyira hangulatos volt a város, sétáltunk egy kicsit, de tényleg csak egy kicsit, mert mindenki hulla volt. Felváltva vezetünk, de azért ez csak egy 25 éves autó, nem éppen csendes autópálya tempónál. A hangszigetelése sem olyan mint egy mai autónak és nincs benne hatodik fokozat, így eléggé pörög is 130-nál. 125-ig jó kb, onnan büntet, így egyensúlyoztunk a haladjunk is, ne zúgjon nagyon és a ne gyorshajtsunk háromszögében.

Ez volt a szállásunk, booking szerint 9,1-es, nem volt rossz, de azért én nem pontoztam volna ennyire. Az egyik szobában lecsapta a biztosítékot ha bekapcsoltuk a klímát (ami kellett, mert hideg volt), a meleg víz egy fürdés után elfogyott. Amúgy tiszta volt és még stílusos is, csak egy pár apróság hiányzott. Mondjuk ha azt nézzük, hogy az út későbbi szakaszain milyen szállásaink lesznek, valószínűleg ez full luxus volt, nem 9,1 hanem 10+.

És akkor jött a harmadik nap, Algeciraz-ig ~870 km volt hátra. Az idő egyre jobb volt ahogy haladtunk dél felé, volt ahol 15-16 fok, ami napsütéssel kifejezetten baráti volt.

Jókedvben sem volt hiány, aztán majd meglátjuk, hogy az út végére mennyire fogjuk utálni egymást 😆

Itt a hotel parkolójában felkerült a rajtszám is a kocsira:

És akkor jött a ma reggel, végre egy olyan nap ami nem volt igazán fárasztó. Mert az első három napban azért mindannyian elfáradtunk a nap végére, de úgy rendesen. Tegnap akartam elkezdeni blogolni, jól be is harangoztam több embernek, aztán elkezdeni sem tudtam, olyan hulla voltam.

 

Fél 8-tól volt reggeli, "nyitásra" ott voltunk, majd a reggeli után átgurultunk a 2 km-re lévő komp kikötőbe:

Olyan kompot választottunk ami Ceuta-ba megy (spanyol rész Afrika csücskében) és majd onnan lépünk be Marokkóba.

Irány Afrika 😃

A kompnál találkoztunk az 59-es csapattal, három sráccal, beszélgettünk kicsit. Egyébként az út során is sok bamakós rajtszámos autót láttunk. Szóval az 59-es autó ott ment előttünk és láttuk, hogy a határom valami gond volt. Magyaráztak a határőrök, lengették az útleveleket, nem értettük. Aztán jött egy üzenet a közös whatsapp csoportba, hogy az 59-es csapat -1 fő, lejárt útlevéllel sehogy nem tudott belépni egy fő. Nem jó útlevelet hozott el. Elküldik neki és elvileg Marrakech környékén vissza tud csatlakozni a csapatához. De a csoportból azt is megtudtuk, hogy van aki kormányösszekötő törés miatt volt még Spanyolországban szervizben, másnak a gumija robbant szét verte le a hátsó lámpát amit el is hagyott. De volt aki lefényképezte az 50-es űrrakétánkat az algeciraz-i parkolóban és betette a csoportba. Meg is lett szívecskézve a kép.

Nálunk minden oké volt a határnál, fél óra sorban állás volt kb. nem volt vészes. Ceutából Tanger ~70 km, egészen gyorsan meglett az előre lefoglalt szállásunk is. Viszont esett az eső. Na ezzel nem számoltunk 😆

Az autót letettük egy fizetős parkolóban és besétáltunk az óvárosban lévő szállásunkhoz. Igazi autentikus hely a óvárosi zűrzavarban:

Majd elmentünk kajálni. Igazi felüdülés volt végre valami normálisat enni a benzinkutas szendvicsek után. Jó, mondjuk Olaszországban az is rendben volt. Na de egy jó csirkés tajine 😊

A hellyel szemben volt egy fodrászat, Szabóka új frizurát kapott, szinte fel sem ismertük:

Street art

Sétáltuk kicsit még az óvárosban, megvan a hely varázsa. Kulturált, biztonságos, de mégsem Európa.

Bandinak annyira sikerült minimálra venni a cuccokat, hogy papucsa sem volt, így vett egyet:

Ferinek meg a helyi viselet tetszett meg, mondjuk nem tudom hova fogja felvenni 😊

Jelenleg itt vagyunk:

Megy a nyomkövető (már amikor nem áll le, a track-ből hiányzik egy kb. 250 km-es rész Franciaországnál, mert egyszerűen nem küldte a pontokat, amit kb. egy óra után vettem észre és eltelt kb. még egy óra mire sikerült megjavítani...), de a rendezvény szigorúan tiltja az élő helyzetmegosztást. Így majd én teszem fel ide, nem élőben és nem beazonosíthatóan.

Így állunk most, holnap 7:20-kor eligazítás és indul a második szakasz. A tudósítás innentől folyamatos lesz, de egyrészt biztos lesz olyan amikor nem lesz netem és nem tudom majd feltölteni, illetve lesznek olyan részek, ahol majd csak egy nap késéssel fogom kitenni a bejegyzést.

Extreme ways are back again... 😁