Jó döntés volt a hotel, végre kipihentem magam. A reggeli is korrekt volt, ami alatt természetesen nem terülj-terülj asztalkámat kell érteni, hanem azt, hogy nem egy benzinkúton reggeliztünk az autó csomagtartójából. Persze annak is megvan a varázsa, de ez most jól esett.
Napfelkelte körül indultunk el, ami itt egészen későn van, olyan 8 körül, cserébe este 7-kor megy csak le. Nem kellett ma sietni, nagyjából 350 km volt a táv, Dakhla-t kellett elérni és egy szervizt ahol kicseréltetjük az olajat. Lelövöm a poént, sikerült 🙂
Az itiner megadott két hajóroncsot az úton, gondoltuk ezeket végre behúzzuk ha már az előzőt elvitték a spanyolok.
A parthoz nem tudtunk kimenni, ahhoz 4x4-es kocsi kellett volna, sebaj, így a reggeli sétánk is megvolt.
Az egyik roncsból szinte semmi nincs már meg, épp csak kilóg valami a vízből, de a másik az látványos. Főleg a nagy hullámokkal ami reggel volt.
Szép volt ez a rész és csak bamakós kocsik és emberek voltak ott.
Innen Dakhla felé indultunk, ez az út sem volt bonyolult. De érdekességek akadtak, pl. tevék:
És németek IFA lakóautóval:
Egyébként nagyon sok bringás is van, igazi őrültek, az egyik akivel beszélgettünk Malagából megy Fokvárosba. Szeretem az őrülteket, már a magamhoz hasonlóakat persze, de ez azért nekem sok lenne.
Hú és ezek a sziklaszirtek, baromi szép helyen haladtunk:
Egy helyen megállítottak a rendőrök, sebességet mértek, 60 helyett 70-el mentünk. Mondták, hogy ez 150 dirham lesz. Hát jó, belefér, ez kb. 6e Ft. A rendőr aki megállított hat nyelven beszélt. És tök jó fej is volt. Bandi kiszállt, ment leróni a bírságot, majd mondja, hogy ez grátisz gyorshajtás volt. Megnézték a gépben, nem tudom, hogy az embert vagy az autót, de nem volt még gyorshajtás és mondták, hogy mivel ez az első, ez most nem kerül pénzbe. De figyeljünk és ne menjünk gyorsan. Rendben. Gondoltuk még itt 🙂
Ez már a félszigetre bevezető út amin Dakhla is van, itt már inkább holdbéli volt a táj:
A szállásunkhoz pedig off-road-ozni is kellett pár km-t:
Elég puccos szállást sikerült foglalni, volt itt minden, kite szörf, sportpályák, konditerem, jóga terem. Hozzá teljes ellátás.
 |
| Maradjunk meg gyerekek 😊 |
Majd a cél előtt pár km-el megint megállítottak sebességet mérő rendőrök. 60 helyett 67. És itt már ki kellett fizetni az 150 dirhamot. Ez van, bele van kalkulálva.
Megtaláltuk Dakhla-ban a szerviz utcát, azért nem pont úgy kell elképzelni mint otthon.
Először is ebben a boltban vettünk 10W-40-es olajat:
És egy utcasarokkal arrébb, a szerviz utcában pedig kicserélték, az utcán:
Ezzel meg is oldódott az olajnyomás problémánk, a csere óta alapjáraton is van olajnyomás, sőt még akkor is, ha valamiért 750 alá esik a fordulat (mondjuk nem kellene, de alapjáraton néha leesik alá, ez van, csak egy 25 éves autó).
A szállásunkra vissza úton azért megálltunk itt-ott, csináltunk pár fotót. És beugrottunk a hivatalos szállásra is, fel kellett venni a mauritániai belépéshez egy papírt.
Itt épp a 'homok a fékben' című számot énekeltük, csúnya hangja lett a féknek a sok homoktól. Cserébe rendesen harap. Mondjuk kopik is biztos.
Ez már itt újra a mi szállásunk, naplemente néző ponttal:
Jóga terem is van, tudom ajánlani következő jógatábornak 😊
Itt vagyunk jelenleg, holnap átlépünk Mauritániába. Régen nagyon hosszú és bonyolult volt a belépés, ez mára sokat egyszerűsödött. De el kell indulni hajnalban, a határ marokkói oldala 9-kor nyit, nyitásra érdemes ott lenni. És az innen 400 km, 5 körüli indulást javasol az itiner.
Ja, és várhatóan Mauritániában, azaz innentől 3 napig nem lesz internetem. A blogot írni fogom, de majd egyben teszem fel a napokat ha lesz újra net.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése