Éjszaka csak visszatért a szél, nem is tudom mikor, de órák teltek el úgy, hogy rázta a sátrat a szél. Ez önmagában sem segítette a nyugodt alvást, de ha ez nem lett volna elég, akkor ezúttal a széllel jött be a homok is. Így megy ez a sivatagban.
Spoiler: a mai bejegyzésben nagyon sok kép lesz 🙂
Kezdjük a reggeli fényekkel, azért ez több mint rendben volt:
Ez itt Szabóka és Bandi sátra belülről, ők még nálam is több homokot kaptak:
Ez pedig a reggeli eligazítás, egyben itt volt az első hivatalos adományozás, egy nagy táska női ruhát adtunk a Bou Lanoari nők és édesanyák képviselőjének. De
tegnap kaptak pólókat a kitelepült hatóságokat segítő emberek is, nagyon
örültek neki. Köszönöm innen is minden barátomnak és kollégáimnak akik
küldtek ruhákat, egytől-egyig jó helyre fognak kerülni.
Elindultunk ki a táborból, jött mögöttünk fedezéknek egy 4x4-es kocsi, de elsőre sikerült kijönni elakadás nélkül, respect Bandinak. Majd elindultunk a B2 Beach felé, ami az első, 2005-ös Bamako-nak is megállója volt. Az elején a változó minőségű úton, hol kivasalt aszfalt, hol kátyúk. Ezeket időnként sikerül kikerülni, máskor nem. Akkor kap egyet a futómű. Nem tesz neki jót, de azért bírja.
Beálltunk egy benzinkútra és tudtunk is tankolni. Mauritániában nagyon kevés benzines autó van, így benzin is korlátozottan van. Itt pont volt. De volt itt kecske, gázpalackok, hűtőláda és kisbolt is. A kisboltban tudtunk venni reggelit, ilyen olajban kisütött mini összehajtott lángosszerű valamit, amiben hagymás töltelék volt. Nincs róla kép, mert megettük mielőtt lefotóztuk volna 🙂
Így néz ki a levegő befújó nyílás:
És akkor vissza az útra, ez egy gumiszerviz:
További életképek az útról:
Itt érkeztünk meg az óceánhoz, a halászfaluban van egy bálnacsontváz:
Itt gyerekeknek adtunk füzeteket és tollakat, Bandi lőtt velük egy zseniális selfie-t:
Hihetetlen, hogy mekkora örömöt lehet okozni ilyen kis ajándékokkal 😊
Ez pedig maga a halászfalu. Halak és halfejek mindenhol. El tudjátok képzelni hozzá a szagokat. Mauritánia eladta a halászati jogait az EU-nak, ezért a helyiek csak kisebb csónakokkal, hagyományos módszerekkel halászhatnak...
Sorban állás a parti úthoz ami csak apályban járható. Kicsit
erre még vártunk, és bejárták a kivezető utat. Ahol mély száraz homok van, kétkerék-hajtású autóval nyélgázon lehetett csak kimenni. És hajtott tengelyen
leengedett gumikkal. Ez is megvolt, Bandi még ki is szállított minket,
hogy minél könnyebb legyen a kocsi.
És ami innen jött, hát arra nincsenek szavak. Atom brutál élményautózás 😁
A száraz homokban azonnal el lehet akadni, a víz pedig be tudja rántani a kocsit ha belemész. A vizes homok kemény, azon nagyon jól lehet menni. Azaz minél közelebb vízhez, de nem hozzáérve. Egyensúly játék. Zseniális! 😁
Ezt a részt a B2 Beach-ig (kb. 7 km) Bandi nyomta le, én még sérelmeztem is, hogy nem vezettem itt. Fölöslegesen, mert utána vezettem vagy 30-at ugyanitt.
Ez a B2 Beach tábor, hezitáltunk itt egy darabig, hogy mi legyen. Délután 2 óra volt és innen holnap dél-1 körül lehet elindulni. Azaz egy napig kell itt maradni. És mese a hely, de perzsel a nap, megint semmi árnyék és 60 km/h-s szél fújja az arcodba a homokot. A következő megálló Nouakchott, simán elérjük. Az a döntés született, hogy megyünk tovább. És így megvolt a B2 Beach is és lesz egy pihenőnapunk, pont ránk fér.
És innen én vezettem. Túlzás nélkül mondhatom, hogy életem vezetési élménye volt. Csapatni az Atlanti-óceán partján a homokban, jobbról az óceán, balról a sivatag, ajjjjjjjjjj, libabőr! Amit nem tudtunk behúzni Namíbiában, azt itt behúztuk 😁
Elmentünk egy halászfalu mellett, akkor még nem tudtuk, hogy ma még ide visszatérünk. Itt van az első kihajtó, de nem ezt ajánlja az itiner, hanem a másodikat. Az elsőtől borzalmas az út a főútig és különben is miért ne menne még az ember vagy 10 km-t tovább ezen az úton.
Valahol itt történt, hogy mentünk olyan 50-60 között és volt egy enyhe bal íve a partnak. Amit követtem. És egyszer csak jó nagy kövek szemben, amit esélytelen volt már kerülni de lényegében lassítani is. Elvettem a gázt és már lelki füleimmel hallottam ahol kitörik a jobboldali kerék a futóművel együtt, de lehet a haspáncél is felakad és a motor is kiszakad. A másodperc töredéke alatt végigfutott bennem, hogy itt a vége az útnak. Bandi is csak annyit mondott, hogy ajajjj, ahogy kb. én is. És ehhez képest simán átmentünk rajta. Volt hangja, de egy aszfaltos kátyút ha elkapunk annak sokkal csúnyább hangja van. Egy szó mint száz, nem lett baj. Nem teljesen értjük hogy hogyan, vigyáztak ránk 🙏
És akkor ott találtuk magunkat egy sziklánál, amit tudtuk, hogy ott lesz, mert a szervezők mondták. És kicsit késve értünk ide, már bele kellett volna menni a vízbe ahhoz, hogy ki tudjuk kerülni. Fölülről is esélytelen volt, ott mély homok volt. Visszafordultunk a halászfaluhoz. Oda Bandi vezetett. És a vissza úton nem is láttuk a nagy köveket, laposak voltak és az egyik felük befújva homokkal, ezért tudtunk átmenni rajtuk.
A főútra kivezető út, a széle épp járható, ha nem ott mész szétrázza az autót is és a bent ülőket is:
Innen főúton mentünk be Nouakchott-ba. Volt jó néhány ellenőrzőpont, osztogattuk a fiche-eket.
Először egy kempinget néztünk meg, ajánlották a csoportban. Voltak szobáik, és elalszok én szinte bárhol ha kell, de most nem kell. Ráadásul két éjszakát maradunk. Nagy sötét szoba, egy nagyon alacsony ággyal és egy asztallal. Nincs két azonos szoba, ami épp volt, de még az ajtók is mások. Közös, nem annyira tiszta fürdő. Ha az életem múlik rajta jó, de most inkább eljöttünk egy hotelbe. Ami négycsillagos, de ez amolyan afrikai négy csillag, szóval olyan kettőnek kell elképzelni. De ez rendben van.
 |
| Kilátás a negyediken lévő szobánkból |
Elmentünk még egy közelben lévő libanoni étterembe kajálni, finoman szólva nem maradtunk éhesek. És nagyon kedves volt a személyzet is.
Az eddigi legjobb nap volt! És jó döntés volt eljönni ide is, nagyon jó lesz egy laza napot tartani.
(Megoldás: a középső tengelyen lévő kerék olyan ferdén áll, hogy majdnem kiesik, hátulról volt igazán látványos.)
Vigyáznak rátok. 🪽
VálaszTörlés🙏
Törlés