Ez nem az a nap lett amire számítottunk. Azt persze tudtuk, hogy nem a terveink szerint fognak alakulni a dolgok, de arra nem számítottunk, hogy ma háromra csökken kis csapatunk létszáma. Na de nézzük szépen sorban.
6-kor keltünk, hogy az óvárosból odaérjünk az eligazításra. A helyszín a szervezők hotelének a parkolója.
A parkolóban ott állt az összes autó és motor, igazi szörnyek is voltak itt:
Be is csekkoltunk, a Budapest-Bamako weboldalán lehet követni, hogy ki melyik ponton volt ott.
És akkor elrajtoltunk, még sötétben:
De nem jutottunk sokáig, pár km után megálltunk reggelizni, mivel azt a hotelban buktuk a korai indulás miatt. Omlettet kértünk én mangó juice-t, tükörtojást kaptunk és narancs juice-t. Jó lesz :)
Mire megreggeliztünk ki is világosodott, egyben a hőmérséklet is szépen elkezdett kúszni felfelé. Ma volt 28 fok is, na ez tetszik 😁
Ami viszont nem tetszik, hogy a kocsinak alapjáraton elkezdett villogni az olajnyomás (hiányt) visszajelző lámpája. Láttuk ezt egyszer-kétszer bevillanni, de akkor valamiért nagyon leesett az alapjárati fordulatszám, ott persze, hogy nincs rendes olajnyomás, gondoltuk. De ma már rendes alapjáraton is villogott néha. Az autószerelőnk megnézte a olajszintet, ami lement a minimumra az elmúlt 3 ezer pár száz km alatt. Pótolta az olajat, de a probléma nem szűnt meg (amin olyan nagyon nem lepődtünk meg, a minimum olajszint nem indokolja az olajnyomás hiányát).
De lett más baj is, Feri egy pár napja felbukkanó egészségügyi probléma miatt (amit szándékosan nem részletezek) úgy döntött, hogy nem folytatja velünk az utat. Lehet, hogy pár nap után elmúlt volna, de az is lehet, hogy Mauritániában a semmi közepén lett volna rosszabb a helyzet. Nem mert kockáztatni, azt a fájdalmas döntést hozta meg, hogy inkább hazarepül. És ezt a döntését maximálisan tiszteletben tartotta a csapat. Marrakech nagyjából útba esett, ahonnan van Budapestre WizzAir járat és a maira még jegy is volt. Így Marrakech felé vettük az irányt.
Ez itt a reptér parkolója, bő két órával a gép indulása előtt érkeztünk, ideális ha már így kellett történnie. Elköszöntünk Feritől, ami nem volt jó érzés, senki nem így tervezte.
Autószerelő és egy jó fej csapattárs nélkül folytattuk az utunkat. Az olajnyomás visszajelző meg már folyamatosan világított alapjáraton. Márpedig az álmoskönyvek szerint ez nem sok jót jelent. Ráadásul városban kifejezetten kellemetlen, hogy 1500-as fordulaton kell tartani egy piros lámpánál a fordulatot, hogy legyen olajnyomás. Na mindegy, majd kezdek aggódni akkor, ha már háromezres fordulaton sem lesz olajnyomás. Abban maradtunk, hogy majd öntünk bele sűrűbb olajat ha megint lemegy minimumra az olajszint. Még jó, hogy pont most töltöttük fel.
Innen már nem volt autópálya, kisebb úton indultunk el Essaouria felé. Amin figyelni kellett az út szélén ülő, időnként azon sétálgató emberekre.
Érezhetően szegényebb részen mentünk keresztül, vert falból épült házakat láttunk az út mentén, nagyon rossz állapotban lévő autókat az úton, a lakott területeken szamár- és lovasfogatokat.
Brutális szél fújt, de legalább a homokvihart megúsztuk a marrakech-i kitérő miatt. A többi autó ugyanis nem ezen az úton jött Essaouria-ba, és ők homokviharba kerültek. Küldték be a közös csoportba a képeket. Mi ebből csak a szelet kaptuk. Meg az ilyen sárgás naplementét:
Elértük Essaouiria-t, épp amikor a nap már lement. Becsekkoltunk és fotózkodtunk a tevékkel.
Jó fáradtak voltunk és később is érkeztünk a marrakesch-i kitérő miatt, így óvárosban sétálás elmaradt. De ez a legkevesebb, a lényeg, hogy a Ferivel legyen minden rendben!
Egy étteremig sétáltunk el, itt aztán ettünk mindenféle finomságot, az asztaltól felállni alig bírtunk:
Ez a mai hotelunk:
Húzok is aludni, a többiek már (megint) alszanak, csak én gépelek itt. De egyébként megérdemlik, főleg a Bandi, a mai táv közel 800 km volt aminek a nagy részét ő nyomta le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése