A reggeli eligazítás kis érdekességekkel kezdődött, itt épp a Bamako kezdeteiről volt szó. Majd a nap várható eseményeiről, itt András (Villám Géza) még azt mondta, hogy először bemegyünk a faluba, ott lesz az adományozás, elvileg várnak minket, ő is ott lesz, keressük majd az autóját.
És akkor megjelentek reggel is a helyiek. Hiszen azt mondtuk, hogy 'cadeau tomorrow', akkor csak értették. Mondjuk azt is mondtuk, hogy village, na mindegy. Szép ruhákban jöttek, kiöltöztek nekünk, mosolyogtak, nagyon kedvesek voltak. És itt azért elkezdődött az osztogatás, ment is a tolongás. De csak kisebb dolgokat adtak nekik, csokikat, kekszeket, filceket. Ezeknek is nagyon örültek persze.
Aztán a helyiek elindultak haza, miután realizálták, hogy itt már nincs több cadeau. Viszont mekkora szégyen basszus, a résztvevők közül jó páran ott hagyták ezen a csoda helyen a szemetüket. Papírokat, műanyag zacskókat, sörösüvegeket és dobozokat, konzerves dobozokat, mindent. Amit persze a helyiek szétszedtek aztán az egészet vitte szét a szél. Hogy lehet valaki ekkora barom? És nem egy csapat csinálta meg... Minősíthetetlen... A maradék jóérzésű ember próbálta összeszedni más szemetét és elégetni. Persze mindet összeszedni esélytelen volt, mert szétvitte a szél.
Innen elindultunk a falu felé, persze ide csak a csapat töredéke jött. A nagy része a másik irányba indult el, miért gondolom, hogy a szemetelők nem jöttek adományozni a faluba...
Pár kép a kb. 6 km-es útról:
Ez itt Kaye Boubou:
Van ásott kút, nők húzzák fel a vizet, igen mélyről. De legalább van, ez a túlélés alapvető feltétele itt:
De van napelem is:
És műholdas antenna:
Vártunk itt jó darabig a vezetőnkre Andrásra (fura így hívni, mert én is csak a rádiós időszakából ismerem Villám Gézaként), be is futott fél óra késéssel, de csak keresztül ment a falun, meg sem állt, nem jött oda a többiekhez, pedig voltunk már itt pár autóval. És persze meg tudjuk oldani az adományozást magunktól is, csak akkor nem kell azt mondani az eligazításon, hogy ott lesz és keressük őt, meg segít. Nem volt korrekt.
A helyiek viszont nagyon kedvesek voltak, így nem volt nehéz eltölteni egy kis időt ott, majd átadtuk a vezetőjüknek Feri összes ruháját és kempingcuccát amit itt hagyott a kocsiban.
Innen elindultunk kifelé a leaszfaltozott út felé. De a csapások megszűntek az offline térképünkön, így csak irány alapján navigáltam ki Bandit a szavannából. Volt vagy 20 km, de Bandi nagyon élte a szavannában vezetést. Kb. mint én az óceánpartot.
Kiértünk az útra, itt egy fa árnyékában reggeliztünk (ami kb. ebéd is volt már), töltöttünk olajat a motorba és kicseréltük a levegőszűrőt, mert 11,9-re ment fel a fogyasztás. Ebben persze benne volt a terepezés is, az sem tesz éppen jót a fogyasztásnak.
Volt ajándékozás is, jót teszünk vele és az az őszinte mosoly mindent elmond ☺️
A mai szállásunk egy Gambia folyó melletti kemping, megtaláltuk a befelé vezető utat, na ezért nem kellett volna lemosatni a kocsit:
Itt voltak bungalók, de csak egy pár, a csapat nagy részének nem jutott hely. Opció lett volna, hogy visszamegyünk Tambacounda-ba és keresünk egy szállást. De végül is itt le lehetett zuhanyozni, így maradtunk a sátrazásnál. A környezet azért itt elég jó 😀
Időben érkeztünk, pihentünk, beszélgettünk a többiekkel, én pótoltam a blog lemaradását. Wifi nincs, a mobilnet nagyon gyenge, feltenni nem tudom, de legalább meg tudom írni.
Felállítottuk a sátrakat, letusoltunk és lassan eltesszük magunkat holnapra. Amire itt figyelni kell, hogy nem maradhat kint semmi, mert majmok vannak akik elvisznek mindent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése