Hulla fáradtan keltem fel, úgy érzetem semmit nem aludtam. A szerelők sokáig dolgoztak, füldugóval is hallani lehetett a zajokat. És fejlámpákkal rohangáltak az emberek egészen sokáig amivel megvilágították a sátrat így villogtak a fények is. Ami ellen a fejemre tettem egy pulóvert. Amit később felvettem mert fáztam. Hajnalban aztán felvettem a kabátomat és a sapkámat is, így már csak a lábam fázott. És ha ez nem lett volna elég, akkor ott volt a brutális szél ami rángatta a sátrat egész éjszaka. És mivel csak keresztben fértem el úgy, hogy a fejem hozzáért a sátor oldalához, a szél a fejemet is rángatta. A végén magzatpózban voltam középen. Aztán egyszer csak fel kellett kelni és ez megváltás volt, amúgy sem aludtam. Hogy úgy éreztem magam már reggel mint a mosott szar, az ide nem elég erős kifejezés. Azt hiszem megérkeztem a Budapest-Bamako-ra 🤣
Még sötétben pakoltunk össze, kb. mint amikor megérkeztünk. A recepción leterveztük az útvonalat, mert csak ott volt net, majd a felkelő nap fényeiben nekivágtunk a 763 km-nek.
A becsekkolós 00-s autót követtük egy darabig:
És mivel reggelizni nem volt időnk, a kocsiban ettünk:
 |
Reggeli Bastiano Coimbra de la Coronilla...
|
Szép volt ez a rész, meg is beszéltük, hogy kicsit Namíbiára hajaz. De valahogy az érzés az nem az. Na ez persze nem azt jelenti, hogy ez nem jó, azt jelenti, hogy másképp jó.
Néha egy oázis szakította meg a kősivatagot:
És ilyen csoda járgányok:
Nem volt különösebben megterhelő szakasz, jó minőségű út, nagy ívű kanyarok, forgalom lényegében nulla. Majd egy lakott terület után rámentünk az N1-re ami már 2x2 sávos volt. Onnantól gyakorlatilag autópálya szerű úton haladtunk, ugyanúgy nulla fogalomban.
Én teljesen romon voltam, a fejfájásom sem múlt, pedig vettem be rá gyógyszert. Bandi és Szabóka valamivel jobban aludtak, a napot ők ketten hozták le, én ma nem vezettem. Innen is köszönet érte.
Megálltunk ezen a helyen, itt jöttem kicsit rendbe:
Volt benzinkút is, de nem ez segített 🙂
Hanem ez:
És a napsütés. Kávéból kettőt ittam és hozzá a mentás zöld teát. Felpörögtem rendesen.
Majd újra utaztunk és utaztunk hosszú órákon át. Ebéddel sem húztuk az időt, tankoltunk egy benzinkúton, majd a csomagtartónál állva ettünk abból a dobozból amit Feri ránk hagyományozott. Köszönet érte, életmentő volt.
Az itiner megadott egy hajóroncsot, de nem találtuk meg. Egy katona állt egy közeli épület előtt, tőle tudtuk meg, hogy pár hónapja egy spanyol cég eljött érte, feldarabolta és elvitte. Így csak a hűlt helyét találtuk, valahol itt volt:
Viszont itt voltak egy épület maradványai és a hülyeségért ezúttal sem kellett a szomszédba menni:
 |
2x1 sáv út, 2x1 sáv sivatagi homok
|
Valami elképesztő, hogy milyen minőségű utat építetek a sivatagba. Sok volt a mai táv, de végig haladós volt, este 7 előtt megérkeztünk Boujdour-ba. El sem akartam hinni, hogy ez közel 800 km volt, pedig annyi volt.
Ezen a napon már előfordult, hogy megállítottak az ellenőrző ponton a rendőrök és adni kellett 1-1 fiche-t. A fiche egy kis papír amin rajta vannak a személyes adatok (név, útlevélszám, foglalkozás), az autó típusa, a marokkói személyes azonosító szám és rajta kellene lennie a rendszámnak is, de a miénken az nincs rajta. Valószínűleg azért, mert export rendszámmal jövünk és azt csak később adtuk meg. Sebaj, ráírtuk tollal, meg gyártottunk párat előre. Fiche-ből mindenki nevére van vagy 50 darab.
A mai hivatalos szállás ismét egy kemping, de megbeszéltük, hogy keresünk egy hotelt, nem bírunk ki még egy hasonló éjszakát. Icht-tel ellentétben itt vannak hotelek, ahogy az itiner fogalmaz, van a városban több közepesen jó és közepesen gagyi hotel. Nem tudom mi melyiket fogtuk ki, nem volt egy luxus az biztos, viszont eszméletlen jó lesz rendes ágyban és remélem csendben aludni.
 |
A 00-s is itt szállt meg
|
Szabóka a nap végére eléggé szétesett, elmondása szerint kezd belázasodni, talán csak a fáradtság. Mondjuk kicsit már eleve az indulásnál szét volt esve a srác. Reméljük holnapra kutya baja se lesz.
Ez a kilátás a hotel ablakából:
Az autóról még pár szót: az olajnyomás továbbra sem jó, de szerencsére nem is lett rosszabb. Holnap Dakhla-ban lecseréltetjük az 5W-40-es olajat 10W-40-re, abban bízunk, hogy az megoldja majd a problémát. A fogyasztásunk javult az autópályás szakaszokhoz képest kb. fél litert, 8,8 helyett már "csak" 8,3-at fogyaszt. Pedig már a klímát is egyre gyakrabban használjuk. Tipikus sivatagi hőmérséklet van, éjszaka nagyon hideg, majd amint kisüt a nap, brutál meleg lesz.
Ennyit erről a napról, elhúztam aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése