A reggel kicsit borongósan indult, de nem esett. Délelőtt újabb séta következett az óvárosban. Lassan kezdem ezt is kiismerni.
Az óváros szűk kis lépcsős utcái adják a hangulatot és van nagyon sok templom. Legalább tízet láttam. Nem mindegyikbe lehet bemenni, a Dómhoz harmadszor sétáltam fel és most is zárva volt.
Viszont volt kettő amelyek nagyon érdekesek voltak. Az egyikben asztalokon sok-sok kis Betlehem vagy valamilyen karácsonyi téma volt kiállítva, amelyek a világ minden tájáról érkeztek és az országra jellemző volt a motívum.
A másikban (Santa Maria dei Greci) pedig épp egy esküvő zajlott. Egy időre megálltam hátul. Volt egy rész amikor egy lány a hallelujah-t énekelte, kihangosítva, zongora kísérettel, ááááááááááá.......... libabőrös volt!
Utána "haza" ugrottam és épp ott volt Filippo, jött takarítani a másik két apartmant. Volt még időm, ő sem sietett, leültünk kávézni, beszélgetni. Most is sokat beszélgettünk, leginkább a szicíliai helyzetről kérdeztem, ő pedig szívesen mesélt. Megkérdeztem pl. miért nem iható a víz? Na igen, ezt nem is írtam. Sok helyen ki van írva, hogy nem iható. De fura, mert pl. egy bár mosdójában miért ne lenne iható? A helyzet az, hogy csak nem ajánlott. De ez egyrészt politika, vegyed az ásványvizet, másrészt valóban sérültek az ivóvíz rétegek. De semmi bajod nem lesz ha megiszod. És sokat ittam a csapból...
De mesélt arról is, hogy milyen a B&B-t csinálni, az ingatlanhelyzetről, az emberek hozzáállásáról. És a maffiáról. A klasszikus lövöldözős leszámolós maffiának vége van. A maffia ma öltönyt, nyakkendőt hord és a fejekben, hozzáállásban leledzik. Nagyon érdekes volt beszélgetni vele, ő tipikusan az aki nem akar elmenni Szicíliából (mert a jobb élet reményében sokat elmennek), hanem ott próbál valami jót és jobban csinálni. De sok fal van, pedig sok ilyen kellene mint ő.
Aztán elköszöntünk, nekem indulnom kellett a vonathoz. Az út eddigi legjobb élménye volt, hogy találkoztam Filippoval. Mindennek oka van, azért mondták le az előző szállást, hogy itt legyek :-) Mile grazie per tutto Filippo!
Mire kiértem az állomásra, leszakadt az ég. Mindegy, most már eshet :-)
Ragusaba nincs közvetlen vonat, Canicattiban át kellett szállnom. Készség szinten vásárolom már a vonatjegyeket. Ezt a mait épp egy automatából, de ha nyitva van a kassza, akkor ott veszem meg, hogy lehessen beszélgetni. Jól tesz az olaszomnak is az út.
A felhőket elhagytuk, újra napsütés, szép helyen megy a vonat.
Megérkeztünk Canicattiba, kb 1 órám volt a következő vonat indulásáig. Megkérdeztem az állomáson, hogy van-e valami látnivaló a közelben. Azt mondták, hogy van egy kis óváros, de az gyalog nagyjából egy óra. Annyi időm nincs. Hát akkor csak egy templom van, azt mondták nem egy nagy valami.
És akkor újra a közlekedés téma. Itt nincs olyan, hogy megállsz a zebránál és az autók megállnak. Tök mindegy, hogy ott vagy vagy nem vagy ott, azok mennek. Ha csak akkor vagy hajlandó elindulni ha megáll egy, akkor soha nem jutsz át. Durva, de azért nem egy India :-) Viszont itt is a határozottság működik. Ha látják, hogy feléjük nézel és elindulsz, akkor lassítanak és elengednek. Működik, de hozzá kell szokni.
Épp álltam az út szélén, zebra sem volt, vártam, hogy elmenjenek az autók, de csak mert be akartam menni az út közepére fotózni. Erre megállt egy autó. Rohadtul nem értettem. Aztán ránéztem a rendszámára. Angol volt.
Kis késéssel megjött a vonatom. Nagyot néztem, eddig csilli-villi Alstom vonatokkal utaztam, most meg begördült egy egy szerelvényből álló kis dízel vonat. Olyan hangja volt mint ha egy teherautóval utaztam volna. Belül is full retro. Eleinte dimbes-dombos vidéken zakatoltunk, épp naplementében, utána a tengerparton, igazi időutazás volt, olyan volt mint egy mesében. Hatalmas mosoly volt az arcomon, nagyon élveztem :-D
A hostel gyorsan meglett, 10 perc sétára van az állomástól az óváros szélén. Tök jó helyen. Egy hatágyas szobában lakok, amiben egyedül voltam amikor becsekkoltam.
Gyorsan végigvettük a látnivalókat és Ragusa történetét (ezt a várost is elpusztította egy földrengés, 1693-ban). Egy völgyben van, két részre van osztva: a földrengés után épült a felső rész, és az eredeti, az Ibla.
Egy órát sétáltam, kaptam ízelítőt a felső városból. Gyönyörű barokk épületek vannak az óváros minden utcájában. Sok ház elhagyott, pedig nagyon szépek, sok fantázia van bennük.
Mire visszaértem, lett egy szobatársam, egy ausztrál lány. 3 hónapja utazik, önkénteskedik, és nem tudja meddig utazik még, majd ahogy alakul. Budapest is a listáján van.
Az óváros szűk kis lépcsős utcái adják a hangulatot és van nagyon sok templom. Legalább tízet láttam. Nem mindegyikbe lehet bemenni, a Dómhoz harmadszor sétáltam fel és most is zárva volt.
Viszont volt kettő amelyek nagyon érdekesek voltak. Az egyikben asztalokon sok-sok kis Betlehem vagy valamilyen karácsonyi téma volt kiállítva, amelyek a világ minden tájáról érkeztek és az országra jellemző volt a motívum.
 |
| Megtaláltam a magyart |
Utána "haza" ugrottam és épp ott volt Filippo, jött takarítani a másik két apartmant. Volt még időm, ő sem sietett, leültünk kávézni, beszélgetni. Most is sokat beszélgettünk, leginkább a szicíliai helyzetről kérdeztem, ő pedig szívesen mesélt. Megkérdeztem pl. miért nem iható a víz? Na igen, ezt nem is írtam. Sok helyen ki van írva, hogy nem iható. De fura, mert pl. egy bár mosdójában miért ne lenne iható? A helyzet az, hogy csak nem ajánlott. De ez egyrészt politika, vegyed az ásványvizet, másrészt valóban sérültek az ivóvíz rétegek. De semmi bajod nem lesz ha megiszod. És sokat ittam a csapból...
De mesélt arról is, hogy milyen a B&B-t csinálni, az ingatlanhelyzetről, az emberek hozzáállásáról. És a maffiáról. A klasszikus lövöldözős leszámolós maffiának vége van. A maffia ma öltönyt, nyakkendőt hord és a fejekben, hozzáállásban leledzik. Nagyon érdekes volt beszélgetni vele, ő tipikusan az aki nem akar elmenni Szicíliából (mert a jobb élet reményében sokat elmennek), hanem ott próbál valami jót és jobban csinálni. De sok fal van, pedig sok ilyen kellene mint ő.
Aztán elköszöntünk, nekem indulnom kellett a vonathoz. Az út eddigi legjobb élménye volt, hogy találkoztam Filippoval. Mindennek oka van, azért mondták le az előző szállást, hogy itt legyek :-) Mile grazie per tutto Filippo!
Mire kiértem az állomásra, leszakadt az ég. Mindegy, most már eshet :-)
Ragusaba nincs közvetlen vonat, Canicattiban át kellett szállnom. Készség szinten vásárolom már a vonatjegyeket. Ezt a mait épp egy automatából, de ha nyitva van a kassza, akkor ott veszem meg, hogy lehessen beszélgetni. Jól tesz az olaszomnak is az út.
A felhőket elhagytuk, újra napsütés, szép helyen megy a vonat.
 |
| Ablakon keresztül készült a kép, olyan amilyen, de a lényeg azért látszik |
 |
| Nagyon sokadik templom |
És akkor újra a közlekedés téma. Itt nincs olyan, hogy megállsz a zebránál és az autók megállnak. Tök mindegy, hogy ott vagy vagy nem vagy ott, azok mennek. Ha csak akkor vagy hajlandó elindulni ha megáll egy, akkor soha nem jutsz át. Durva, de azért nem egy India :-) Viszont itt is a határozottság működik. Ha látják, hogy feléjük nézel és elindulsz, akkor lassítanak és elengednek. Működik, de hozzá kell szokni.
Épp álltam az út szélén, zebra sem volt, vártam, hogy elmenjenek az autók, de csak mert be akartam menni az út közepére fotózni. Erre megállt egy autó. Rohadtul nem értettem. Aztán ránéztem a rendszámára. Angol volt.
Kis késéssel megjött a vonatom. Nagyot néztem, eddig csilli-villi Alstom vonatokkal utaztam, most meg begördült egy egy szerelvényből álló kis dízel vonat. Olyan hangja volt mint ha egy teherautóval utaztam volna. Belül is full retro. Eleinte dimbes-dombos vidéken zakatoltunk, épp naplementében, utána a tengerparton, igazi időutazás volt, olyan volt mint egy mesében. Hatalmas mosoly volt az arcomon, nagyon élveztem :-D
 |
| Imádtam, igazán kár a graffitiért... |
Gyorsan végigvettük a látnivalókat és Ragusa történetét (ezt a várost is elpusztította egy földrengés, 1693-ban). Egy völgyben van, két részre van osztva: a földrengés után épült a felső rész, és az eredeti, az Ibla.
Egy órát sétáltam, kaptam ízelítőt a felső városból. Gyönyörű barokk épületek vannak az óváros minden utcájában. Sok ház elhagyott, pedig nagyon szépek, sok fantázia van bennük.
 |
| Érdekes stop tábla |
Mire visszaértem, lett egy szobatársam, egy ausztrál lány. 3 hónapja utazik, önkénteskedik, és nem tudja meddig utazik még, majd ahogy alakul. Budapest is a listáján van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése