Duna-delta extrákkal - 2. nap: Galati

Kipihenten keltem, kellett is a jó alvás, fárasztó volt a tegnapi nap. Ma egy jóval kevésbé megterhelő napnak néztünk elébe.

Kiadós reggelit kaptunk a Magyar Házban, a helyet mindenkinek csak ajánlani tudom. Indulás előtt meghallgattuk még egy helyi 15 éves srác előadását, indult egy tehetségkutató műsorban is (a Virtuózokban, ha jól emlékszem...):

Majd elindultunk a Duna-delta irányába. A cél eléréséhez kettőt is kellett kompozni, az elsőt Galatinál, ez egy nagy komp volt:

A másodikat Nufarunál, ez már a retró komp volt:

És innen jött az igazi élvezet, az utolsó ~15 km. Addig túl sok minden nem történt, mentünk, tankoltunk, kajáltunk:

Öten vagyunk, de csak négy motor van, Bandit Bikeman Zoli hozza

Na de ez az utolsó szakasz - ami a retró komp után következett -, hát ez mindet vitt. 9 éve jártam itt, akkor nem volt még egy méter aszfaltozott út sem. Most egy murvás szakasz után Partizani-ban már aszfalt út van. Épp megjegyeztem, hogy elveszti így a varázsát a hely. De nem, no para, elindult ebbe az irányba, de egyelőre még nem veszti el. Ez itt például az a bolt, ahol 9 éve vettünk sört. Ma is ugyan úgy néz ki, pont semmi sem változott, és ugyan úgy kapni sört :)

Akkor innen hajóval hoztak be Gorgova-ba, mert előtte esett az eső és sár volt, nem lehetett bemenni. De most nem esett, így bejöttünk motorral. A 15 km-ből olyan 5-6 az nettó szívás. Atom szívás. Az még hagyján, hogy földút, azzal nincs baj. De ezen akkora gödrök voltak, hogy néha úgy éreztem elszállok. Egyszer-kétszer felkoppant az első teleszkóp, időnként felakadt a motor alja, nyomvályús volt, mellette mély árok, oldalról gallyak lógtak be amik karcolták össze a motort, hozzá por és brutál meleg. A motor egyesben a túlmelegedés határán, a ventilátor fújta a lábamra a meleget, nem mint ha enélkül nem gyulladtam volna fel majdnem. Mindez majdnem egy órán át. De bejutottunk. Azonnal fel is kellett feszítenem egy doboz sört.

Ez itt egészen "jó" szakasz, a legdurvább részt sajnos nem fotóztam le, ott örültem, hogy élek...

Ezekben a kis faházakban lakunk, semmi csicsa. Közös használatú fürdő és mosdó, full retró hangulat. Nagyon szeretem az ilyet. Hozzá igazi vendégszeretet, és vacsora tegnap fogott balinból. Eszembe nem jutna elcserélni valami puccos helyre.

A helyet László üzemelteti, gyakorlatilag ez az élete. Tavasztól őszig itt van, intézi a vendégház dolgait, készíti az ételeket, szervezi a programokat. Holnap reggel 9-re szervezett nekünk hajót (csónakot?), ami majd egész nap furikázni fog minket a deltában.

Este volt itt még csocsó, nagy röhögések, sok beszélgetés, naplemente nézés, életélvezet... Pont ami kell.

340 km körül volt a mai nap, tényleg nem volt megterhelő. A holnapi nap pedig pláne nem lesz az. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a 9 évvel ezelőttihez képest.