Végre nem rohantunk reggel, egészen későn indultunk el a belváros felé. A belvárost az izraeli-libanoni háború után újjáépítették. A Mohammad Al Amin mecset mellett keresztény templomok találhatók.
A mecset közelében találtuk Savio-t, aki ma a taxijával fuvarozott minket mindenfelé. Végtelenül nyugodt ember, irigylésre méltó ahogy ebben a forgalomban vezet. A közlekedésről nem írtam, de az a szokásos keleti. Aki ahol elfér, ott megy. Nem dudálnak annyit mint Indiában, de azért sokat dudálnak, és ez itt is csak kommunikálás, hogy "figyelj, jövök", nincs benne agresszió.
Savio az örmény negyedet ajánlotta, ez nagyon jó választás volt. Nem turistás (megjegyzem azért nincs sok turista), az igazi életből kaptunk itt ízelítőt, és finomat ettünk. Persze ez így kicsit hülyén hangzik, de tényleg az örmény negyed adott sokat hozzá a bejrúti élményhez. Két jó élmény volt itt, az egyik amikor a helyiekkel az utcán kint ülve söröztünk, a másik a kebabos aki bitang jó kaját készített nekünk.
 |
| Az örmény negyed egy utcája |
 |
| A kábeleket itt is nagyon szeretik, bár az egyik vicces helyi szerint csak a madarakat szeretik nagyon, és miattuk van ennyi... :) |
Következő célpontunk a Pigeon Rocks (Galamb sziklák) volt, szép látvány:
Majd jött a beach, ahol csak mi ketten Dénessel nem fürödtünk. Azért kicsit belementem a vízbe, de nem úgy mint a többiek, akik a hullámok között lubickoltak.
Savio éttermet is ajánlott, Mr. "Welcome to Lebanon"éttermébe vitt el. Valójában Le Chef nevű kis családias étterem volt, ahol a tulaj(?) mindenkinek azt ordibálta, hogy "Welcome to Lebanon". Amikor mi bementünk, minket is ez fogadott. Ha valaki elment az utcán, annak is ezt kiabálta bentről. De amikor elvitte a tányérunkat és megköszöntük, akkor a "you are welcome" helyett is jött a "Welcome to Lebanon". Mindezt ráadásul unott fejjel, de legalább jó hangosan. Nagyon vicces figura volt. A kaják nem voltak fotogének, különösebben nem is volt nekem gasztronómiai élmény, úgy értem nem kaptam tőle sokkot, de azért finom volt. Így álljon itt az étlap és Mr. Welcome to Lebanon:
 |
| "Welcome to Lebanon" |
Innen még a bulinegyedbe mentünk el egy rövid időre. Ilyen helyeken gyakran jönnek oda az emberekhez kéregetni. Legszívesebben mindegyiken segítenék, mert tényleg rászoruló emberek. De nem tudok mindenkin segíteni. A leginkább szívszorító amikor gyerekek jönnek oda, koszos ruhában. És nem tudom, hogy kihasználják-e őket, valószínűleg igen, erre vannak betanítva. De most volt olyan is, amikor szír menekült a kislányával kéregetett, egészen pontosan akart eladni nekünk egy csomag papírzsebkendőt. A 3-4 éves kislány meg a boci szemeivel néz. Lehet tényleg alig van mit enniük. Mi meg több százezer forintér eljövünk ide, és "herdáljuk" el a pénzt egy bárban. Én magam sem tartom igazságosnak. De nem tudok mindenkin segíteni.
Bejrút ma valamennyit visszahozott, de az én 10-es skálámon ez így is max 4 pont. Nem rossz ez a hely, ha valaki szeretne kilépni az utazási komfortzónájából, akkor a nyugati célpontok helyett jó. De ahhoz, hogy engem elvarázsoljon, ennél már több kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése