A teljes mai napot a Duna-deltára szántuk. Egészen közel vagyunk az ukrán határhoz, térképen ez így néz ki:
 |
| A szállásunk Gorgova-ban van, ez a pont van kijelölve |
Egy motorcsónak jött értünk, amivel keresztül-kasul bejártuk a deltát. Ez persze erős túlzás, hatalmas területről beszélünk. Szinte egész nap mentünk, de bőven maradt látnivaló a harmadik látogatásra is. Vannak itt a szálláson magyar horgászok is, ők annyira beleszerettek a helybe, hogy 2007 óta minden évben jönnek.
Na de vissza az induláshoz, ez a csónak jött értünk:
Nem tűnik nagynak, de egy 100 lóerős motorja volt, rendesen hasított a vízen.
Amint letértünk a főágról, egy csoda tárult elénk:
 |
| Pelikán sirályok társaságában |
Csak kapkodtuk a fejünket jobbra-balra, pelikán, kormorán, hattyú, gémek, olyan élővilág olyan környezetben ami egyszerűen lenyűgöző. Volt is széles mosoly az arcunkon:
De láttunk szabadon tartott lovakat és marhákat is az egyik csatorna szélén:
Kb. 2 óra csónakázás után kikötöttünk Letea-nál. 9 éve azt írtam, hogy a Duna-deltában lelassul az idő, és kicsit olyan, mint ha az ember a Macskajaj című filmbe kerülne. Na ez a rész hozta ezt a hangulatot.
Egy helyi lakos az általa sütött kelt tésztás töltött kifliket árulta, egy talicskából:
Valami fantasztikus íze volt!
Majd felültünk egy a "szafari" autóra, és elmentünk vele egy nemzeti parkba. Átmentünk a falun, ahol voltak takaros kis házak is, de olyan ház is amibe épp ment be egy ló.
 |
| Biztonsági öv itt nincs, nem is kell, de rendszám se nagyon... |
 |
| A park bejárata |
A parkban vadlovak vannak, próbáltuk őket megközelíteni, de persze elszaladtak. De ha nem mozdultunk az ősi tölgyfék között, akkor lassan visszamerészkedtek. Ha nem is jöttek közel, egy-két képet azért lehetett róluk készíteni.
Majd elindultunk vissza a parthoz:
Kimentünk a "0"-s ponthoz a főágra, régen itt folyt bele a Duna a Fekete-tengerbe. De ma már ez a pont kijjebb van, egyrészt sok hordalékot hozott a víz, másrészt építettek egy mesterséges bejáratot a hajóknak, hullámtörő gátakkal.
 |
| A 0-s "km kő", ami ugye folyami mérföld |
A következő állomásunk egy beach volt a Fekete-tenger partján. Ettünk egy levest és micset, és ittunk hozzá egy pofa sört. Csak Bikeman Zoli volt annyira kemény, hogy be is ment a vízbe.
 |
| Háttérben várakozó hajók, amik a háború miatt nem tudnak bemenni Ukrajnába |
Innen aztán a főágon jöttünk vissza a szállásra. Ez egy laza 1 óra 40 perces út volt.
Fél 6 körül érkeztünk meg, a végére azért elég volt a csónakázásból. Ha hullámzik a víz és nagyobb sebességgel megy a csónak, akkor dobál rendesen. Gyakorlatilag pattogtunk a vízen. Ez a derekammal nem sok jót tett, de egyelőre bírja az utat.
Rendesen elfáradtunk a nap végére. Kaptunk még egy finom halászlé vacsorát, ami továbbra sem lett a kedvencem, de azért jól tudok lakni vele. (Viszont a tegnapi sült hal, fú, az mindent vitt!)
Este volt még egy kis csocsó meg beszélgetés, aztán húztunk aludni. Holnap indulunk tovább :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése