A puccos hotelban puccos volt a reggeli is, ideális volt az utolsó nap kezdeteként.
A motorok viszont vizesek voltak, valamikor esett az eső, ez nem volt épp ideális. Ahogy a radarkép sem. A hágó felhőben és szakad rajta az eső. Sok értelme nem lett volna így átmenni rajta, átterveztük az utat. Kár érte, ez lett volna az út utolsó élménye. Majd legközelebb.
Így volt elég sok autópálya, ami motoros szemmel elég kevés élményt nyújtott. Úgy nagyjából semmit. De legalább haladós volt. Vasárnap van, nem volt vészes a forgalom sem. Esőt azért a hágó kihagyásával is kaptunk, de szerencsére nem sokat, azért nem baj, hogy volt esőruhám. Amit többször is le akartam venni, utálom amikor beleizzadok. De szerencsére a többiek mindig lebeszéltek róla, ilyenkor mindig jött egy újabb adag eső.
 |
| Tuborg, Sana erről jegyezte meg a Tibor-t :) |
Ebédeltünk még egyet közösen, majd elköszöntünk. Dénessel Gyula felé jöttünk, a két Zoli és Bandi Nagyvárad felé vették az irányt.
Aztán megálltunk még Békéscsabán azon a benzinkúton ahol az induláskor is találkoztunk, és elkészült ugyan az a kép ami a 10 nappal ezelőtti reggelen:
Dénestől is elköszöntem, ő jobbra kanyarodott ki, én balra, az InterPhone pittyent hármat, megszakadt a kapcsolat. Itt ütött be az "ennek a túrának most vége van". Vegyes érzéseim voltak. Örültem, mert valami állati jó túra volt. És olyat adott ami még nem volt. Nagyon kellett. De szomorú voltam, mert vége van. Egészen lassan pötyögtem el a szüleim házához, letettem a motort, és hazajöttem Budapestre.
 |
| Az érkezés pillanata |
Mennyire jó, tegnap még Bejrútban ébredtem fel, most meg itt ülök a lakásomban, és írom ezeket a sorokat. Egyébként hulla fáradt vagyok, ki kell pihennem ezt az utat. Jó pár óra alvás hiányzik, de ez pont így van jól.
Az is jó érzés, hogy nem felejtettem el motorozni. Igazán hasznos egy motortúrán :) A cuccaim jó részét viszont cserélni kell.
Az én csizmám is megadta magát a végére, mire hazaértem így nézett ki:
 |
| Ez kuka... |
De kell másik sisak, felnyitható ami jól szellőzik, beépített napszemüveggel. Kell bele egy új InterPhone, mert a mostanit tönkretette a nap, fel vannak keményedve a gombjai, alig lehet megnyomni, ragad a műanyag, és csak az egyik fele szól. Elszakadt a maszkom is, kinyúlt a vesevédő, a protektor mellénynek nem ragad a tépőzára, a csizma is ugye kuka. Ezeket megette az idő... Bandi is hasonlókról számolt be, foszlik a ruhája, ahogy a sisakjának a bélése is, kinyúlt a maszkja, az aláöltözője, csizmájának levált a talpa, hengerzsákjának a belseje, és még sorolhatnám. Ez a veszteség lista. Ja igen, adjuk még hozzá a mobilomat... De ezek csak tárgyak. Az élmény így is megvolt.
Végül álljon itt a 'köszönöm' szekció, akár egy Oscar gálán:
Köszönöm Bikeman Zolinak, hogy kitalálta és megszervezte ezt az utat! Azt főleg köszönöm, hogy el is hívott :)
Köszönöm mindenkinek a társaságot, zseniális volt a csapat! Egyetlen apró súrlódás sem volt, nagyon jól működött minden. Jókat beszélgettünk, jókat röhögtünk, ugrattuk egymást. Lettek 'mondások' is az úton, mint pl. 'elvesztette a varázsát', 'ez már nem olyan mint régen' vagy épp 'ehhez nem járultam hozzá'...
Köszönöm a gyógytornászomnak, hogy úgy összerakta a hátamat, hogy minden gond nélkül bírta a motorozást.
És köszönöm mindenkinek aki olvasta a blogot. Folytatása következik, újra motorozni fogok. Most nagyon jól érzem magam. Engem szétcsapott ez az út! De úgy rendesen...
Sziasztok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése