Hogy is kezdjem... egyelőre nincs meg az érzés amit keresek egy út során. Byblos egy tengerparti város, nyaralóövezet, puccos, modern épületek, drága autók. Állítólag 5000 éve lakott, de ez a hangulatból nekem nem jött le. Itt volt a szállásunk:
 |
| Itt Harley áll a Burda üzlet előtt |
Lesétáltunk a partra, megnéztünk egy várat, illetve ami maradt belőle. Ez volt az egyetlen ami régi időkre utalt.
Átsétáltunk egy strandra, mert Bikeman Zoli elvileg oda ment. De nem, ő egy másik strandra ment, így a délelőttöt külön töltöttük. Mi mondjuk nem is fürödni mentünk mint ő, csak üldögéltünk ott, beszélgettünk, megittunk egy-két sört és ebédeltünk. Érdekes dolog történt itt, volt a parton egy rendőr, legalábbis valamilyen policia feliratú ruhában volt. A kezemben volt egy palack víz, mire ő kérdezte, hogy mi van benne, vodka? Mondom nem, ez víz. Nem értette, szerinte az vodka. Mindezt egyáltalán nem normálisan mondta, hanem kissé agresszívan. Oda kellett adnom neki a palackot, hogy meg tudja szagolni, és akkor lenyugodott. A pincér csajoktól kérdeztem, hogy mi volt ez, és állítólag vannak helyiek akik vizes palackban hozzák le a partra a vodkát, és erre ugranak.
 |
| A strand ahova lesétáltunk |
Egy autó ezután elvitt a Jeita Grotto-hoz. Láttam már pár cseppkőbarlangot, de ez így is ütött. A legnagyobb cseppkő több mint 20 méter magas. Két része van, a felső a nagyobb, az sétálós, az alsóban csónakkal viszik az embereket. Fotózni nem lehet, de az alsóban a csónakos megengedett egy-egy vaku nélküli gyors fotót. A brutál része az persze a felső barlangban van.
 |
| A barlanghoz vezető út |
Majd jött az út Bejrútba. A sofőrünk megállt a kikötőnek azon a pontján ahol 2020-ban felrobbant a szabálytalanul tárolt ammónium-nitrát. Kioltva ezzel 200 ember életét. Még most is nagyon sok betört ablakot láttunk, a kikötőben lévő látvány pedig borzalmas a mai napig, még messziről is:
A következő képet a mecsetről normális esetben nem tenném fel, kocsiból készült. Úgy voltam vele, hogyha majd jövünk este, akkor lefényképezem rendesen. De ez nem igazán sikerült...
A szállással itt is volt anomália, letörölték a foglalásunkat mire megérkeztünk. De sikerült egy másik hotelba foglalni. Puccos szállás, olyan steril. Teljesen rendben van, tágas, tiszta, csak nem ez az ami megfog.
Kis pihenő után este nekiindultunk a városnak, ehhez nem volt olyan sok kedvem, napról napra egyre fáradtabb vagyok. Jó lenne már egy rendeset aludni. De elindultunk. Csakhogy az országban nincs közvilágítás, ez még mindig a 2020-as államcsőd hatása. Ami viszont nagyon fura, hogy annak ellenére, hogy az állam ezt nem tudja finanszírozni, az emberek látszólag jól élnek. Iszonyt drága autók rohangálnak, mennek a bulik meg a rongyrázás. Mi meg botladoztunk a tök sötétben, volt, hogy négysávos út szélén.
 |
| A mecsetről ilyen képet sikerült lőnöm |
Elmentünk még a bulinegyedbe, de nem maradtunk sokáig, a társaság nagyobb része ment volna pihenni.
Hát, mit mondjak, nem erre számítottam. Az ország látszólag sokkal gazdagabb mint Szíria, az emberek jobban élnek, nem kopár dombok vannak hanem zöld hegyek, termőföldek, kiépült városok, magas épületek. De ez nem az ami engem magával ragad. Az az előző két napon volt. Beszéltük is, hogy maradjunk-e plusz egy napot Szíriában, de végül én is azt támogattam, hogy kell Libanonra is két nap, ne rövidítsük le egyre. Most azt mondom, maradni kellett volna. De ugye a feltételes mondatoknak nem sok értelme van, már itt vagyunk, ebből hozzuk ki amit lehet.
Így ezt ugyan lefotóztam, de egyelőre nem igaz:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése