Duna-delta extrákkal - 9. nap: Ramnicu Valcea

Ma sok minden nem történt, egész nap utaztunk. Nézzük szépen sorban:

Savio reggel 7:30-ra jött. Mindig pontos és korrekt volt, még a borravalót is nehezen fogadta el. Alig volt forgalom, gyorsan kint voltunk a reptéren. Ha valakinek Bejrútban kell taxi, őt ajánlom, megvan nálam az elérhetősége.

A gép 10:15-kor indult, volt bő két óránk az indulásig. Most gyors volt a check-in, majd jött kilépés és a biztonsági ellenőrzés, reggeliztünk, beszélgettünk, és már indultunk is. Visszafelé is ugyan úgy, Turkish Airlines, isztambuli átszállás.

A gépünk most is Airbus A330-300, háttérben esőfelhők, de minket ez már nem érintett

A gépet egészen jól megtöltötték, ezért jár ezen járaton széles törzsű gép

A Bejrút - Isztambul út kicsit több mint 2 óra, az Isztambul - Bukarest kicsit több mint 1.

Felszállás

Viszlát Bejrút

Majdnem leghátul ültünk, itt volt pár szabad hely. Így beülten egy két fős helyre egyedül, gondoltam mekkora király vagyok, business class-on utazok:

Aztán kiderült, hogy nem én vagyok a legnagyobb király...:

Repülési adatok:

Csak úgy egy szárnyas kép, enélkül nincs blog :)

Leszállás

Megérkeztünk Isztambulba, szűk egy óra volt a következő gép indulásáig. Rohantunk a short connection-ös biztonsági ellenőrzéshez, amin egészen gyorsan át is jutottunk. De minek... Először menjünk a F6B kapuhoz, majd onnan a C3-hoz, majd kiírták, hogy 2:15 perc késés, és majd 1,5 óra múlva lesz kapu infó. Remek.

A 2:15-ből végül 3 óra késés lett. Ezért elvileg már jár kártérítés, majd meglátjuk milyen okokra hivatkoznak, de ha kifizetik, ennyivel olcsóbb lesz a következő út. Az is mókás volt, hogy a beszállítás közben egy technikus épp egy mellettünk lévő ülést szerelt. Nagyon kellemetlenül érezte magát, kb. mindenki őt nézte, kapkodott, és végül nem sikerült megjavítania az ülést.

Végül csak felszálltunk

Kis géppel, egy Airbus A321-el repültünk Bukarestbe, de azért ez nagyon más mint a fapadosok által használt A320/321-ek. Van lábtér, állítható az ülés (jó esetben meg is áll, nem úgy mint az elromlott ülés...), van kijelző mindenki előtt.

Megérkeztünk Bukarestbe, de az elvesztegetett három óra hiányzott. El kellett volna ugyanis jutni ma a transfogarasi hágóhoz, az terv szerint fent lett volna a szállásunk. Ezen változtattunk, legyen akkor a Transalpina hágó, szálljunk meg az aljában, azt még elérjük sötétedés előtt. És majd holnap motorozunk a hágón, jó lesz ez.

Felvettük a motorokat, itt azért visszaütött a kapkodás. Egyrészt leejtettem a telefonomat aminek csillagosra tört a kijelzője. Milyen jó lett volna, ha van rajta készülékbiztosítás, de nem volt. Mindegy, ez csak tárgy, nagyobb baj ne legyen soha. Ha még szarul is érzem magam tőle, akkor annyival is hátrébb leszek, így gyorsan elengedtem. De hibáztam akkor is, amikor itt hagytuk a motorokat az indulásnál, és elcsomagoltam a motoros cuccaimat. Történt ugyanis, hogy jól beleizzadtam a csizmába meg a motoros ruhába, majd mindent beletettem egy vízhatlan hengerzsákba amit ott hagytam a motoron. Pár nap múlva eszembe is jutott, hogy ezt lehetett volna másképp is csinálni, na mindegy, ez már ilyen, ott rohadjon meg. Na pontosan ez történt... Ha nem is rohadt meg, de nem volt túl kellemes szaga a cuccaimnak.Meg a zsáknak sem :) Mindegy, a cuccok nagy része úgyis cserés. Amúgy meg egészen jól kiszellőzött.

Kb. 200 km-t motoroztunk ma Ramnicu Valcea-ig. A szállásunk elég puccos, tranzit szállásnak teljesen megfelel.

Este elmentünk vacsorázni egy közeli étterembe, csak úgy rohangált körülöttünk a személyzet, igazán kedvesen voltak. Jót beszélgettünk az elmúlt napokról, majd volt egy kis activity is, de csak mutogatás, és bármit fel lehetett adni a másiknak. Jó kis búcsú este volt, remekül szórakoztunk. De ez minden estéről elmondható, szuper a csapat!

Itt épp a "hűség" szót mutogatom, kitalálták :)