Ma olyan sok minden nem történt, elmotoroztunk Algírba. Azért ennyire persze nem volt egyszerű 😊
Setif kb. 1100 méteren fekszik, eső is volt este, így reggel nem volt épp meleg, be kellett öltözni. De legalább sütött a nap, nem voltunk szomorúan, hogy nem vizes úton kellett nekivágni a napnak. Autópályás szakasz jött, egészen hosszan, az egyetlen jó dolog benne a táj volt. Fennsíkon motoroztunk a hegyek között. Aztán egyszer csak rendőri ellenőrző pont jött, már teljesen elszoktunk attól, hogy egy ilyen helyen megállítanak. De itt megállított egy fiatal srác. Az mondjuk elég fura, hogy autópályán simán egy sávra szűkítik a forgalmat, mindenki átcsorog a rendőrök előtt és akit gondolnak azt kiveszik és ellenőrzik. Ez történt most velünk. De nem azért, hogy ellenőrizzen a srác, széles mosollyal jött oda hozzánk, mindenkivel kezet fogott, megkérdezte hogy vagyunk, hova megyünk, szükségünk van-e vízre. Közben végig vigyorgott. Az útlevelet el sem kérte. Aztán újra kezet fogott és mehettünk tovább.
Az autópálya helyenként nem túl jó minőségű, épp nem kátyús, de ilyen komolyabb megsüllyedések vannak helyenként, ami azért meg tudja dobni a motort. Na egy ilyennél Bikemannek kirepült a tartóból a telefonja, amit navigációnak használt. Úgy 100-nál csapódott az aszfaltnak. Nem volt erős forgalom, és szerencsére nem is mentek rá, fel tudtuk venni. Rendesen összetört a kijelzője, de működőképes maradt. És egyébként már egy szervizben van, holnapra meg lesz javítva.
Hát így indult a nap. Tipaza felé vettük az irányt, kis város a tengerparton.
Út közben megálltunk kajálni és egy olyan helyre sikerült beülni ahol csak fiatal lányok voltak. Nagyon szépek voltak és annyira jó hangulatot teremtettek, jókedvűen beszélgettek, nevettek, baromi jó volt az egész.
Az étterem előtt pedig odajött hozzánk két srác és kérés nélkül adtak 3 flakon vizet. Mindenki nagyon kedves velünk. A srácokkal kép is készült:
Megérkeztünk Tipaza-ba, ahol vannak római kori romok is, de már láttuk a két legnagyobbat, így azt kihagytuk. Helyette ettünk egy hal levest és sétáltunk a kikötőben és környékén.
A motorjaink bent álltak az étterem udvarán, amikor indultunk el, akkor a pincér csaj szaladt oda hozzánk selfie-zni.
Már sötétben értünk Algírba a szálláshoz, mert előtte elment pár óra a liquor store keresésével, ami nem lett meg. Algériában nem egyszerű meginni egy sört, nem lehetetlen, de nem egyszerű. Nagy városban, mert kis vidéki városban lehetetlen.
Este kicsit még sétáltunk a városban, Bikeman útba igazítást kért egy olyan helyre, ahol adnak sört. Egy férfi elkísért minket egy étteremszerűségbe, az ajtóban ült egy civil ruhás rendőr, neki mondta, hogy hozott három külföldit. És akkor bemehettünk. Az ablakokon volt valami fólia, hogy kívülről ne lehessen belátni. Érdekes volt. És bent vágni lehetett a füstöt. Milyen jó, hogy otthon zárt helyen nem lehet dohányozni, tök természetes már, most érzem mennyire jó dolog ez. Szóval megittunk itt egy-két sört, aztán jöttünk a hotelba. A szobából szép kilátás van a tengerre, ezt majd holnap jobban fogjuk látni. Holnap megnézzük Algírt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése