A hotel továbbra is hozta a szintet, ez volt a reggeli:
Még a tálca is ragadt, de legalább a kenyér friss volt.
A tegnapi után egy könnyed napot terveztünk. Elmentünk sétálni kicsit a városba. Ahol nem találkoztunk külföldiekkel. Biztos vannak, két magyar utazási iroda is szervez Algériába utakat, de ez nem az a turistákkal tömött ország. Ezt szeretem.
Első benyomásra szegényebb mint Tunézia, ez látszik az embereken, az autókon, az utakon. De a vendégszeretet első osztályú.
Elindultunk Timgad-ba, 180 km volt a mai terv.
A mai szakasz nagyon szép volt, más mint Tunézia, nem sivatagos. Legalábbis ez a rész. Viszont helyenként olyan csúszós az aszfalt, hogy igencsak meg tud lepni. Egy intenzívebb, de messze nem padlógázos kigyorsításnál megcsúszott a hátsó kerék, olyan 70 körül és ezen a motoron nincs kipörgésgátló. Kanyarban is óvatosan kell menni.
Ma is voltak persze ellenőrzőpontok, de többségében nem állítottak meg. Gondolom azért, mert távolodunk a határtól. Azért volt olyan ahol hármunkból csak engem szedtek ki, jól beszélt a srác angolul, pár rutinkérdés után elmondta, hogy örül, hogy eljöttünk ide és "welcome to my country"-val köszönt el. Valószínűleg az is benne van egy ilyen megállításban, hogy érdekesnek tartanak minket.
A "fantasztikus" reggeli után megálltunk egy útszéli helyen ahol faszénen sütötték a csirkét. Ez kell nekünk, hárman megettünk egy egész csirkét.
Időben megérkeztünk a szállásra és egyből átsétáltunk megnézni a szomszédban lévő római kori romokat, azaz az "észak-afrikai Pompeji"-t.
Félelmetes, hogy mekkora területen terülnek el a romok. Milyen lehetett fénykorában ha még ilyen romosan is ennyire szép.
Majd ittunk egy kávét, beszélgettünk, pihentünk. Mára ez pont elég volt. Tervben volt még, hogy elmegyünk megnézni ma egy kanyont, csak valahogy nem volt kedvünk 2x80 km-t motorozni. De Bikeman áttervezte kicsit az utat, hogy a kanyon azért ne maradjon ki.
A hotelunk ismét elég puccos, a tegnapi után egy kis kiegyenlítődés 😊
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése