Tibald Tours: Tunézia - Algéria: érkezés Marseille-be

Túl sok minden nem történt az utolsó bejelentkezés óta, megérkeztünk Marseille-be.

Tegnap kimentünk reggel 7-re a kikötőbe, előző napon ugye megkérdeztük, hogy mikor érdemes jönni. Azt mondták 7-re kell jönni. Azt azért éreztük, hogyha 11-kor indul a komp, akkor valószínűleg 7-től lehet jönni és nem feltétlenül 7-re kell jönni. De korlátozottak a kommunikációs lehetőségeink, jobb biztosra menni mint egy hetet várni. Mert heti egy komp van. És ki tudja mennyire lesz egyszerű kilépni, mert belépni finoman szólva nem volt az. Szóval kimentünk 7-re. És több mint bejött amit gondoltunk. 8-ra készem voltunk mindennel, beállítottak minket egy hangárba. Ahol már volt pár autó, ők szerintem 6-ra mentek.

Ebben a hangárban vártunk 2,5 órát. A hajónk eközben befutott.

Fél 11 körül kitereltek a hajó mellé a napra, ott vártunk további 1,5 órát.

Majd délben végre felhajthattunk a kompra. Arra a kompra, ami elvileg 11-kor indul.

Kis színes történet, hogy kicsit túltoltuk az utcai kajálást. Az előző napi halas hely ugyanis elég komoly bosszút állt. Mindhármunknak adódtak ugyanis problémái, hogy finoman fogalmazzak. Egyszer-egyszer még a határon is wc-t kellett keresni. De gyorsan...

Szóval felszálltunk a hajóra délben és délután 4-kor már el is indultunk. Ekkor mi 9 órája voltunk a kikötőben és 5 óra csúszás volt az eredeti induláshoz képest. Egyáltalán nem kellett volna 7-re menni reggel. De ez legyen a legnagyobb baj.

Viszlát Algéria

Jó volt Algéria, az emberek kedvesek és segítőkészek. Szép helyeket láttunk, de kimaradt a Szahara. Beszélgettünk francia motorosokkal akik lementek délre kb. 1000 km-t és az ott az igazi élmény. Itt maradt egy kis hiányérzetem, de ebbe a túrába most ez fért bele. Ha egyszer visszajövök az országba, akkor mindenképpen elmegyek a sivatagba.

Innen egy 24 órás hajózás következett, aminek kb. a felét átaludtuk. Volt mit bepótolni. Meg persze volt beszélgetés és filmnézés is.

Viszont a hajó szinte a teljes úton billegett. A másik komp olyan simán ment végig, hogy észre sem lehetett venni, hogy hajón van az ember. Ebben meg egy ponton szinte tengeri beteg lettem, akkor le is feküdtem aludni.

És volt sok ember aki nem vett kabint, ők felfújható matracokon aludtak mindenfele. Folyosón, lépcső alatt, a bárban, mindenhol. Nők, férfiak, gyerekek, idős emberek, komplett családok is.

5 óra késéssel indultunk, de menetrend szerinti érkezést tartottuk. Délután 5-re Marseille-ben voltunk.

És a belépés, hát az valami fenomenális élmény volt. Egy kapuhoz kellett odagurulni, két autó volt előttem, 3 percet vártam, majd megnézték az útlevelemet és bent voltam Franciaországban. Valahogy így képzelek el egy határátlépést.

Marseille-ben sétáltunk egy kicsit, majd Bikeman főzött vacsorát.