Tunézia - Algéria: Tozeur

Ma szétcsapott a túra. Eddig is jó volt, de ma sokkot kaptam. Durván beütött az "ezért jöttem" érzés.

Reggeli mese környezetben, vendéggel :)

Sok macska van a városokban, az utcákon és a szállásokon is, mindenhol is, szeretik őket.

Reggeli után visszakompoztunk Djerba szigetéről és most sem kellett fizetni a kompért. Tegnap nem is írtam, de nem fizettünk, gondoltam olyan a rendszer, hogy úgyis csak komppal lehet bejönni, majd kifele beszedik az árát. De nem. Vagy valamit benéztünk. Amit azért nem gondolok, mert odafelé egy katona azt mondta, hogy majd a kompon kell fizetni. De ott senki nem jött oda hozzánk. Ez van, az autópályás fizetéshez hasonló a rendszer.

És akkor fotóztam sivatagi képet, vagyis ez még nem sivatag, vannak növények és inkább köves, azért már elég jó. Ilyen helyen megy az autópálya is, csak ott nem álltam meg fotózni. Amúgy simán meg lehetett volna...

Az útvonalon kicsit változtattunk, úgy gondoltuk, hogy elmegyünk egy sivatagi oázisba, a kompon ajánlották francia srácok. Akik 1250-es BWM GS-ekkel voltak, mindhárom a legújabb, full-full felszereltség, még a dobozok is BMW dobozok voltak. Más liga. Szóval ők ajánlották, hogy menjünk az oázisba, kb. 2 órát kell off-road-ozni, de kemény talajon. Elindultunk. Egy darabig valóban murvás-köves volt, de utána jött a homok. Kb. 20 perc alatt pár km-t mentünk, ömlött rólam a víz, a motor atom forró volt, Bikeman nem tudta kikapcsolni a GS-en a kipörgésgátlót. Innen fordultunk vissza:

Maradt az eredeti terv, Tozeur. Ide egy kiszáradt tavon keresztül vezet az út, ott készültem ki a látványtól. Az oda vezető út is állat volt, már az is olyan volt mint egy mesében. Zoli szerint unalmas mese, de nekem nem volt az. Én végig vigyorogtam. Mintha a Holdon mentünk volna. Jó sokáig, sokszor nyíl egyenesen bele a végtelenbe. Volt Marokkóban hasonló, na ez annak az extra kiadása.

Időnként le kellett menni az útról mert le volt zárva itt-ott, semmi gond, ki kell kerülni, menni kell a murvában aztán egyszer csak jó lesz újra. Volt az autópályán is olyan, hogy nem tudtunk kimenni a kihajtón mert beton tömbökkel le volt zárva. Azt mondjuk rendesen oda tették, azt kikerülni sem lehetett.

"Lezárás"

Egy kisvárosban megálltunk kajálni, kávézni egy ilyen kis út menti kajáldában. Ezeket szeretem a legjobban. Amire azt írják az útikönyvek, hogy ott semmiképpen ne egyél :)

És utána jött a kiszáradt tó. Félelmetes. Persze szomorú, hogy kiszáradt, nem jó jel ez, már csak az én életemben is a sokadik figyelmeztetés, hogy valamit nagyon nem jól csinálunk mi emberek a természettel... A pénz mindent felülír. Na de ebben most nem megyek bele. Szóval a tó kiszáradt, és ami ott maradt annak a látványa sokkolt. Hihetetlen érzés rajta végigmenni. Csónak a homokban, só kupacok itt-ott, messzebb mint ha víz lenne de csak csillog a homok. A google térkép szerint még víz van itt, a valóság az ez:

Nem igazán adják vissza a képek, úgyhogy el kell jönni és végig kell rajta menni :)

Végül megérkeztünk a szállásunkhoz, ami egy pálmafa erdőben van. Bikeman persze azonnal a vízben volt.

Szenvedünk itt 😂

Este még egy kis séta a városban, vacsora, beszélgetés és el is ment a nap.

Egy érdekesség még az utakról: azt talán már írtam, hogy alapvetően jó minőségűek az utak. Autópálya 110 km/h, főútvonal 90, város 50. Viszont a városok tele vannak forgalom lassítókkal, mondhatjuk azt, hogy fekvőrendőrökkel, csak annak az extra kiadásával. Kb. 2-3 méter széles és vagy 20-30 cm magas. Van hozzá 30-as tábla meg bukkanó jel és igencsak ajánlott lelassítani, különben elszállsz. Durva a cucc, nem szaroznak, ettől tényleg mindenki lassít.

Na ez a túra ma rendesen elindult. Most érkeztem meg. Fú de jó volt!