Tunézia - Algéria: Sousse

Kicsit szomorkás időre keltünk, szemerkélt az eső és fújt a szél. Tegnap olyan 25-27 fok volt, ma is erre számítottunk, de a reggel alapján helytelenek voltak a várakozásaink. Aztán ez szerencsére gyorsan megváltozott.

És jelentem sokkal jobban vagyok, ezt már reggel is éreztem, ez most elég fontos. Hőemelkedésem még van, de nincs lázam. Jó lesz ez, nincs nagy baj.

Reggeli után elmentünk megnézni egy tipikus tunéziai házat, egy igen gazdag család háza volt, most múzeum. Idegenvezetés nem volt, de volt magyar nyelvű leírás hozzá. Először angolt kaptunk, kérdezte a srác, hogy jó lesz-e, mire Bikeman mondta, hogy jó lesz hacsak nincs magyar. Viccnek szánta de volt magyar... Az egyébként elmondható, hogy szeretik a magyarokat, sokszor megkérdezik, hogy honnan jöttünk és őszintén örülnek nekünk.

Ez itt még egy utcakép, kicsit lejjebb van a múzeum

És akkor pár kép a házról:

Belső udvar

Kilátás a tetőről, itt már úgy sütött a nap, hogy a kép is beégett itt-ott

Kaptunk egy-egy pohár menta teát is, az itt nemzeti ital (ahogy Marokkóban is).

Innen Cartago romjaihoz mentünk, csak pár km Tunis-tól. Több helyen vannak romok, egy jeggyel hét helyszín látogatható de mi csak kettőt néztünk meg: az amfiteátrumot és a villák romjait. És szerettem volna még a fürdőt is, de leszavaztak, többség dönt, hárman vagyunk, soha nem lesz döntetlen :)

Majd elindultunk Sousse-ba. Nagyjából 200 km, szinte végig autópálya. Fizetős és csak kp-val lehet fizetni. 110 a sebességkorlátozás és vannak automata traffipaxok. Illetve emberek mászkálnak az út szélén, egyszer keresztbe is átrohant egy, és árulnak ezt-azt az út mentén, jellemzően valamilyen gyümölcsöt. Szóval ilyen itt az autópálya.

Sousse-ban egy puccos ötcsillagos hotelban van szobánk, a hotelnak saját partszakasza van. Még nincs szezon, így nem tolonganak az emberek a parton, de azért nem üres a hely.

Itt mondjuk pont nincs senki :)

Saját szobám van...

...ahonnan ez a kilátás

Ez pedig a saját partszakasz

Bikeman persze azonnal bevetette magát a medencébe, ő amint vizet lát a következő pillanatban már benne van. Én inkább csak kiültem a napra, pont jó volt ez így.

Majd elindultunk a medinába.

Érdekes egy hely, szeretem a bazárokat. Szólítgatnak de nem erőszakosak. És árulnak mindent, ahogy kell. Az egyik helyen vettünk pár ajándékot. Tulajdonképpen azért, mert az eladó srác állati jó fej volt. Beszélt pár szót magyarul, pont annyit aminnyit egy árusnak ahhoz kell, hogy eladjon valamit magyaroknak. A számokat simán mondta, ez ugye a legfontosabb. Ez 25, ez 35. Mennyit kérsz? Aztán persze indult az alkudozás, amiben jónak kell lenni. Kb. egyharmad áron lehet megvenni a cuccokat az első bemondott árhoz képest. Na nekem ez még nem megy, sosem voltam jó alkudozásban, én olyan 50-60%-on szoktam elvinni, van még hova fejlődni. A srácnak bemondtunk egy alacsony árat, mire ő: "Nem korrekt. Szabotázs." Persze viccesen, mi meg dőltünk a röhögéstől. Kérdeztük, hogy ezt minden nyelven tudja? Igen, tudja jó pár nyelven. És mi volt a válasz arra, hogy hol tanulta? "Street academy" :)

Aztán beültünk (vagy inkább kiültünk) teázni is, ide:

A teázó beltere

Búcsú a medinától

A vacsora volt még hátra, ehhez egy utcán kiülős helyet választottunk. Semmi extra, jó volt a kaja, adtak sört is. Alkohol ugye nem mindenhol van, de azért nem bonyolult olyan helyet találni ahol adnak.

Kis séta után filozofálgatás volt még a teraszon, elemezgettük az élet nagy dolgait. A világegyenletet ugyan nem sikerült felírni, de tök jó, hogy ilyen dolgokra is van itt idő. És hogy olyan emberekkel jöttem, akikkel lehet ilyenekről is érdemben beszélgetni.

Ez volt az első teljes nap, bemelegítésnek elég jó :)