Tunézia - Algéria: itthon

Két nap telt el az utolsó bejegyzés óta és olyan sok minden már nem is történt. Hazaértünk. Egyben, minden gond nélkül és ez a legfontosabb. De azért leírom kicsit részletesebben is 😊

Marseille-ből Genova-ba vezetett az utunk, a tengerparton de autópályán. Haladni kellett. Tapad az aszfalt, ez nagyon jó, de az autópályán 2 euró egy liter benzin, ez elég fájdalmas az algériai ár után. Gyorsan vissza fogok rázódni az utazásból a valóságba.

Genova-ban megnéztük a belvárost, tényleg csak épp érintőlegesen, ittunk egy kávét és tettünk egy rövid sétát. Szeretem az olasz városokat. Marseille is szép, sőt nagyon szép, a varázsa is megvan, de engem a szívem Olaszországhoz köt. Jobban tetszik Genova.

Melyik az enyém? 😊

 

A bár ahol a csomagjainkra vigyáztak

Még 200 km volt hátra Gottolengo-ig ahol az autót hagytuk. Ez az utolsó szakasz szép keretet adott a túrának, ugyanis itt rommá áztunk.Volt ahol annyira esett az eső, hogy csak 45-50-el tudtunk menni, állt a víz az úton. Az pedig sokadszor bizonyosodik be, hogy az esőruha csak rövid ideig tartó kis esőtől véd meg. Ugyan ez a helyzet a csizmával, szinte teljesen új, csak pár száz km-t motoroztam benne az út előtt, természetesen vízálló. Természetesen beázott. Ez van, ilyen a motoros élet. Hatalmas élmény kanyarogni jó időben egy szép helyen, a dugó is más értelmet kap, de be kell öltözni 35 fokban is és van, hogy leszakad az ég.

Megérkeztünk Riccardo-hoz. Felraktuk a motorokat a trélerre, vacsoráztunk, koccintottunk, beszélgettünk, Bikemannel egészen sokáig.

Másnap hajnalban - azaz tegnap - pedig elindultunk haza. Autópályáztunk végig, Olaszországban és Szlovéniában esett az eső, de ez az autóban annyira már nem zavart. Az M0-son intettünk búcsút egymásnak, innen én elmotoroztam Békéscsabára, Bikeman és Zoli mentek tovább Debrecen felé.

3748 km-t motoroztam összesen, ebből több mint 2500-at Afrikában. Jó út volt, nem mondom, hogy ez ütötte a legnagyobbat, de jó volt. Minden út jó 😊 A két ország közül Tunézia tetszett jobban, a sivatagi szakaszok miatt. De nem láttuk Algériában a Szaharát, ha oda elmegyünk minden bizonnyal fordulna a kocka. A tunéziai-algériai határátlépés pedig örök élmény marad 😂 Az emberek mindkét országban kedvesek és segítőkészek. Az egyik legjobb élmény épp az emberekhez kötődik. És ez Algériában volt erősebb, ott nem igazán van külföldi turista. Igazán örültek annak, hogy elmentünk megnézni az országukat. Tunézia egy turistás hely. És én oda szeretek menni, ahol nincs turista.

Köszönöm Bikeman Zolinak, hogy összerakta ezt a túrát (is), hogy megint az eszébe jutott egy megvalósítható őrültség. Mindkét Zolinak köszönöm a társaságot, a beszélgetéseket, a közös élményeket! Mi lesz a következő? 😎