Szumátra - 16. nap: hazaút és összefoglaló

Eljött a hazaút napja is, gyorsan elrepült ez a 16 nap.

Korán keltünk, a buszunk 6:30-ra jött, így reggelizni sem tudtunk. Pedig jó reggeli volt a szálláson, de épp 6:30-tól. Így maradt a reptéri szendvics és kávé, ami egyébként meglepően jó volt.

Isztambulba Boeing 777-300ER-el repültünk, 11 órás volt az út. Fárasztó. Persze szívesen "szenvedek" egy ilyen útért cserébe 😊

Hatalmas szárny, épp a futópályára fordulás pillanatában

Ez pedig már a leszállás előtti pillanat, a segédszárny szinte függőleges:

Ez pedig a leszállás utáni pillanat. Ami nem volt valami szép, kissé odacsapta a pilóta (vagy épp az automata) a gépet a pályához.

Ezzel a géppel érkeztünk Isztambulba

Volt bő két óra tranzit időnk, majd egy Boeing 737 MAX 9-el repültünk Budapestre. Ennek az útnak az érdekessége az, hogy ugyanakkor érkeztünk meg mint amikor elindultunk. Az út ugyanis két órás, pont annyi mint az időeltolódás Isztambul és Budapest között. Kuala Lumpurhoz képest az időeltolódás pedig 7 óra, azaz ez a nap nekünk 31 órás, lesz jetlag pár napig az tuti.

 

A reptérre Leslie jött értünk, innen is köszönet a fuvarért!

 

Ezzel az utazással a világnak egy újabb pontját sikerült kicsit megismerni. Van is jó pár dolog amit ki tudok emelni. Az első ami meghatározó élmény volt az maga a természet. Az a sok-sok zöld. A következő a dzsungel túra, ami zseniális volt! A fák, azok az irgalmatlan nagy méretek, a hangok, az állatok, az esőerdőben alvás, az érzés eleve, hogy egy ilyen helyen vagy. Köszönet érte Vilinek és persze Safar-nak és barátainak! Ahogy a dzsungelben vezető aszfaltcsíkon motorozás is állati jó volt. Én ilyen szép helyen korábban még nem vezettem. Na és itt van eleve a baloldali közlekedés, motorral, ez is egy új élmény. Ahogy az ázsiai "őrült" forgalomban vezetés is. Sok újdonságot sikerült ezen az úton behúzni 😊

Kiemelném még az embereket, akik nagyon közvetlenek és érdeklődőek. Egyfolytában fényképezkedtek velünk, jó pár insta fotón rajta vagyunk. Lehúzásnak, erőszakos értékesítésnek nyoma sem volt. És az ételek, azok is nagyon rendben voltak. Nasi goreng fan lettem 😊 Egy szó mint száz, Szumátra jó hely!

Álljon itt még két térkép. Ez az első egy áttekintő, hogy a világban hol is jártunk:

Ez pedig a szumátrai kör, de látszik, hogy Kuala Lumpurban is voltunk:

Köszönet Bikeman-nek az útért, Vilinek a szervezésért, Bandinak a kísérőautó vezetéséért és mindenkinek az együtt töltött időért, a társaságért, a jó hangulatért, a sok-sok beszélgetésért! Jó volt veletek, remélem mielőbb újra találkozunk!

És köszönet nektek is akik olvastátok a kalandjainkat!

Sziasztok!

Szumátra - 15. nap: Kuala Lumpur

Az utolsó nap a hazaút előtt, volt egy napunk a városra. Pontosabban csak egy fél, a tegnapi este után csak olyan dél körül sikerült elindulni, hulla fáradtan... 😂

A csapat kettévált, a társaság nagyobb része hop on hop off buszozni ment. Bikeman, Bandi és én pedig taxival elmentünk a város északi részén található Batu Caves-hez, ami az egyik leghíresebb Indián kívüli hindu szent hely. Voltam már itt 2019-ben, de szívesen tértem vissza. Brutális embertömeg fogadott minket, de a taxisunk elmondása szerint ez semmi a pár héttel ezelőtti állapothoz képest, akkor egy ünnep miatt itt mozdulni nem lehetett.

Meg kell mászni 272 színes lépcsőfokot ahhoz, hogy az ember bejusson a sziklában lévő templomokhoz:

A majmok ezúttal is itt voltak, de most nem nyúltak le tőlem semmit (az előző látogatásnál ellopták és megrágták a frissen vásárolt hűtőmágneseimet).

Kicsit nehezen jutottunk vissza a városközpontba, mert a kínai holdújév miatt sokkal kevesebben dolgoznak. Szinte lehetetlen volt taxit fogni, a buszhoz pedig kellett volna egy előre megvásárolt kártya. Végül lett egy taxink, viszont az útból nem sok mindenre emlékszem, olyan fáradt voltam, hogy szinte az egész úton aludtam.

Sétáltunk kicsit a városban, ettünk egy shawarma-t, aztán visszamentünk a hotelbe pihenni.

A Merdeka 118 szinte mindenhonnan látszik

Este 7-re volt jegyünk a Petronas Tower-be, ezúttal megvettük időben (2019-ben nem sikerült feljutni). Naplementére volt időzítve, de mivel felhős volt az ég, naplementét nem láttunk. Azért így is pazar volt a látvány.

Az első megálló a 41. emeleten lévő folyosó ami összeköti a két tornyot:

Majd tovább a csúcsba, a 86. emeleten lévő kilátó szintre, ahonnan pazar látvány tárul elénk:

Szépen lassan besötétedett, ekkor lett igazán ütős a látvány:

Embertömeg itt is volt, meg sárkány is, 2024 a Sárkány éve a kínai asztrológia szerint.

Az utcákon a holdújév miatt iszonyat tömeg volt, meg persze zene, tűzijáték, megvolt a hangulat.

A társaság nagyobb része elment a tegnapi street food-os utcába, de én annyira fáradt vagyok, hogy visszajöttem a hotelbe. Össze kell pakolni, holnap korán kelés, ráadásul egész nap repülni fogunk, fárasztó lesz.

Szumátra - 14. nap: vissza Kuala Lumpur-ba

A délelőtt összepakolással és wellness-ezéssel telt, majd fotó a sárkány előtt és már úton is voltunk a medan-i reptérre.

 

El kellett lőni pár órát a reptéren, kávé, süti, beszélgetés, pihenés...

Az Air Asia repített át minket Malajziába, ami egy ázsiai fapados légitársaság. Nem is nagyon fértem el az ülésben.

Nagyjából egy óra volt a repülés. A belépés most egészen gyorsan ment és a csomagok is azonnal ott voltak. De így is csak estére értünk be a városba, autóval a reptérről a szállodáig tovább tartott az út mint maga a repülés.

 

A szállásunk itt is egészen puccos, a 4. emeleten van egy medence, a háttérben a világ jelenlegi második legmagasabb épületével, a Merdeka 118-al (ami 679 m magas):

Holnap van a kínai holdújév, de a város már ma is ünnepelt. Mennyire jól jött ki ez is, neki is mentünk az estének 😊

Street food-dal indítottunk, nem volt kicsi a tömeg:

De egy helyen le tudunk ülni, megkóstoltunk mindenféle herkentyűket. Kagyló, rák, osztriga, volt ott minden. Sör is 😊

Végül kikötöttünk egy bárban, ahol zenés táncos mulatozással koronáztuk meg a napot...

Szumátra - 13. nap: vissza Medan-ba

A hotelben a reggeli sem volt erős, de napindítónak ezért elment.

 

Nem siettünk az indulással, a mai táv sem volt sok, olyan 140 km. Aminek az eleje még egészen haladós volt, de ami utána jött, na az durva. Nagyjából ennek a távnak a felénél volt egy kereszteződés, ahonnan több 10 km-en át be volt állva az út. Mindkét irányba. Ha csak az egyik irányba, akkor a szembe sávot is megtelítették és ezért nem tudtunk haladni. Itt hívtam fel Bandit, hogy eszébe ne jusson erre jönni az autóval, különben holnapra sem ér Medan-ba.

Motorral még úgy ahogy lehetett menni, autók között, jobbról, balról, az út mellett, ahol épp volt egy kis hely. Pontosan azt csináltuk mint a helyiek. Aztán volt amikor úgy beállt, hogy motorral sem fértünk el. Pár rövid videó szemléltetésnek:

Nagyon észnél kellett lenni ezen a szakaszon, iszonyat megterhelő volt. De beértünk, megcsináltuk, leadtuk a motorokat.

A papucs nem az enyém, de a helyieknek sokszor ilyen a "motoros cipője". A mi csapatunkban mindenki rendesen fel volt öltözve, motoros cipő/csizma, protektoros motoros farmer/nadrág, protektor mellény, sisak, kesztyű. Rajtam még egy láthatósági nyári dzseki is volt. A helyieken ezzel szemben rövidnadrág, jobb esetben hosszú, póló és a képen látható flip flop papucs. Elvétve sisak, ami városon kívül inkább jellemző, városban inkább nem. És gyakran egy komplett család ül a motoron, apa vezet, előtte áll egy gyerek, anya hátul aki tart még egy kisgyereket.

Tartottam a baloldalon történő motorozástól, mert egy autóban legalább a kormány helyzete utal arra, hogy itt fordítva vannak a dolgok, de a motoron minden pontosan ugyanott van. De nem volt gond, rosszabbra számítottam. A közlekedési kultúrát sokkal inkább szokni kellett. A kreszben lévő szabályok itt nem sokat segítenek. Egy pár példa: simán mennek át a piros lámpán, de nem úgy, hogy visszavált de még épp átmegy, hanem odaér a piros lámpához és átmegy. Nagyobb kereszteződésben megállnak, de nem a piros hatására, hanem csak akkor amikor már sokan jönnek oldalról mert ott zöldet kaptak. De nincs olyan sem, hogy elöl mész, kiteszed az indexet jobbra (azaz a szembejövő sávon keresztül fordulnál be) és meggyőződve arról, hogy nem kezdtek el mégis előzni, befordulsz. Egyrészt a járművek jó része szinte folyamatos indexeléssel halad. A mozgása utal arra, hogy mit akar csinálni, nem az index. Emiatt biztos, hogy hátulról előznek, tök mindegy, hogy megy-e az index. Ahogy teljesen mindegy az is, hogy elöl haladsz, ettől még nincs elsőbbséged. Bennem az alábbi szabályok álltak össze:

- ne menj neki senkinek (ez mondjuk mindenhol elég fontos 😊)

- a nagyobb járműnek van elsőbbsége (és a motor a legkisebb)

- ha van (minimális) hely, menni kell

- ha más jön, akkor el kell engedni (mindegy, hogy elsőbbséged lenne-e, a te sávodban jön-e, el kell engedni, ő is elenged fordított helyzetben)

- a forgalom ritmusát felvéve, hirtelen mozdulatok nélkül, kiszámíthatóan kell haladni; ha valaki dudál az nem agresszió, azt jelzi "figyelj, jövök"

Bő 1500 km-t motoroztam, mit mondjak, tanulságos volt. És ami a legfontosabb, a csapatban senkit nem ért semmilyen baj. Műszaki probléma persze volt, de azokat megoldottuk. És milyen mázlim volt az idővel, sokszor esett ugyan az eső, de motoron egyszer sem áztam el.

Aztán egy olyan jó 4 óra késéssel megérkezett Bandi is az autóval. Nem volt jó állapotban a srác. Amikor írtam neki, hogy "mi megérkeztünk, brutális volt", akkor csak annyit válaszolt, hogy "hidd el, csodálatos utatok volt". Kis utakon jött ami olyan rossz állapotban volt, hogy csak teherautók és motorok mentek rajta. Többször motorosok álltak meg neki segíteni, tették a nagy gödrökbe a köveket, hogy át tudjon jutni. A nap hőse ő volt. Megérdemelte a gin tonic-ot a puccos - egyébként kínai - szállodában.

Estére jó éhesek voltunk, mert abban a forgalomban nem álltunk meg ebédelni. És hogy ilyen is legyen, átmentünk a hotellel szemben lévő plázába és beültünk egy Pizza Hut-ba. A pizza pont olyan volt mint egy olasz étteremben 😊 Nem, egyáltalán nem olyan volt, de nyomokban azért pizzát is tartalmazott és nem maradtunk éhesek, a végét még el is csomagoltattuk.

Holnap repülünk vissza Kuala Lumpur-ba ahol majd két estét töltünk, lesz egy szombatunk a városra. Jártam már ott, de KL jó hely, éri az időt.

Szumátra - 12. nap: Tigaras (Toba-tó)

A túránk érdemi része lényegében befejeződött, kettő levezető motorozós nap van még. Ebből az első ez a mai volt, Balige-ből Tigaras-ba motoroztunk el  Toba-tó keleti oldalán, nagyjából 90 km volt a táv. Nem volt különösebben megterhelő.

Jó reggelt Balige!

A hotelben nem volt erős a reggeli, viszont a kávé az fergetegesen jó volt!

Ma Dénes felajánlotta, hogy próbáljam ki a motorját. Összesen 9 motort béreltünk, ebből kettő ami túraendúró (Dénesé és a Bikeman/Bandi párosé), a többi inkább krosszmotor. Én is egy krosszmotort hajtottam eddig. Ennek a hátránya, hogy vékony az ülése ami hosszútávon nem kényelmes. De a túraendúró az nagyon kényelmes. Kb. ugyanúgy (nem) megy ez is, mivel ez is csak 150 köbcentis, de legalább kényelmes. És a futóműve is komolyabb, ráadásul rendes utcai gumi van rajta, nem bütykös gumi mint a krosszmotorokon amitől azoknak aszfalton olyan hangja van mint egy Lada Niva-nak. Egy szó mint száz, ég és föld a két motor.

Ma Bandival motoroztam, ez volt az egyik megállónk, ittunk itt egy kávét. Autentikus a hely, szeretem ezeket a megállókat. Beszélgettem a helyiekkel, egészen jól beszéltek angolul, érdeklődnek, melyik országból jöttünk, hova megyünk most, hol béreltük a motorokat. Nagyon kedvesek.

Aztán ennél a pontnál utolértük a többieket, azért ez a megálló is elég jó:

Szép volt a mai út is, különösen a második fele, az ismét dzsungel motorozás volt. Megérkeztünk a szállásra, ami hát hogy is mondjam, szépen volt fotózva a booking-ra. Én is tudok jó képet lőni:

De a hotel finoman szólva nincs jó állapotban. Mindegy, egy éjszakára jó lesz, mégis egy vízparti szállás.

A nap lényegében ennyiből állt, innentől csak lógattuk a lábunkat. Na jó, egyszer elmentünk kicsit sétálni, akkor készült ez a kép, ezen is a hotel látható:

A sétánk alatt pedig a személyzet betett jó pár üveg sört a hűtőbe, nem voltak felkészülve ránk... 😊

Este volt még egy kis activity, csak mutogatás és aki kitalálta az írta a következő szót és odaadta valakinek. Nekem ma egészen jól ment.

 

Nem volt ez egy rossz nap, de nem is volt különösebben tartalmas. 1,5-2 óra motorozás, utána meg egy szebb időket megélt hotelben ücsörögtünk. Jó, persze a vízben is. De értékes napok ezek itt és ez ma csak olyan közepesen lett kihasználva.

Eltesszük magunkat holnapra, holnap irány vissza Medan-ba.

Szumátra - 11. nap: Balige (Toba-tó)

Nagyon rendben volt ez a szállás, jót aludtam végre. Mondjuk tudtam volna kicsit tovább és ma végre lehetett is volna, nem volt rohanás. De felkeltettek fél 8-kor, hogy kész a reggeli. Oké, akkor reggelizzünk.

Jó reggelt látvány

A szomszédban volt ez a buddhista templom, megnéztük ha már ott voltunk. Bent nem lehetett fényképezni.

Bandi ma elővette a drónt is, mondjuk nem ez az a túra amire megérte elhozni, de legalább egyszer már biztos repült. Készült egy csoportkép is:

Ez pedig a másik csapat csoportképe (tegnap esti) azokkal az emberekkel akik javították a motorokat, szállást, kaját szereztek, talán nem túlzást azt állítani, hogy a megmentőjükkel:

130 km volt csak a mai táv, a Toba-tó déli partjára kellett eljutnunk. A másik csapatnak ugyanez 330 km volt.

Út közben láttunk egy olyan járművet amihez hasonlót sem láttam még soha. Azt sem értem, hogy hogyan közlekedhet ez az úton. Mondjuk érdekes állapotban lévő járművek közlekednek itt, villognak mindenféle színes lámpák a rendes lámpa helyén, egyik-másik olyan szakadt állapotban van, hogy nem is értem mitől megy. De legalább van rajtuk rendszám. Ezen a motoron az sem volt. Egy zártszelvényekből hegesztett hosszú vázba volt beleeszkábálva kettő(!) Vespa blokk, elől egy kerék, hátul három és hárman utaztak rajta. Meg egy kis majom is.

Mi négyen is felfértünk rá. Igazi hippi gyerekek voltak vele, egy másik indonéz szigetről jöttek, elképzelni sem tudom, hogy hogyan. A jármű igen rossz állapotban volt, a két blokkból csak az egyik ment és annak is levette a hengerfejét ott a benzinkúton az egyik srác és egy drótkefével csiszolgatta az égésteret. Nem voltak anyagilag sem eleresztve, megtámogattuk kicsit a küldetésüket.

Csipi vagy valahogy így hívták a kis majmukat, olyan 15 cm magas volt kb.

Gyorsan ledaráltuk a mai távot, nem volt különösebben megterhelő. És egészen kezdem megszokni a fordított közlekedést is. Mondjuk ~1200 km után illik is 😂 Tartottam tőle, főleg az itteni közlekedési kultúrával kombinálva. Kell az extra figyelem, de bele lehet jönni.

Megérkeztünk a tóhoz, vízparti szállásunk van, elég jó a hely. A szobák mondjuk extra kicsik, de egy éjszakára tökéletes.

Rögtön a szálloda mellett van ez a ház, jó nagy a kontraszt, gyönyörű vízparti telek és rajta egy kunyhó:

Amíg a többieket vártuk, bementünk a városba és meglátogattuk a helyi piacot is. A helyi piac kötelező, mindig meg kell nézni:

És pár életkép az utcáról:

Itt szemes kávét vettünk (robusta!) és kötelező volt fényképezkedni a tulajjal:

Ezen a képen Bandi is rajta van, kíváncsi vagyok megtalálja-e valaki

Nasi gorang de most tésztával

Cuki

Az emberek nagyon kedvesek és barátságosak, folyamatosan szólítgatnak minket, helló, hogy vagy, honnan jöttetek, fotózkodnak velünk. Mondjuk nincs is sok külföldi, igazi látványosságok vagyunk.

Közben megjött a csapat második fele is, így másodszor is összeállt a csapat. Azt még nem tudjuk, hogy holnap hova megyünk, holnap reggel majd kitaláljuk.