2024. február 3., szombat

Szumátra - 8. nap: Dzsungel 3 és rafting

Jó reggelt dzsungel! Nem kell ide füldugó, anélkül is nagyon jót aludtam. Mondjuk azt nem tudom, hogy a hálózsákom miért véres több helyen is, úgy látszik én is begyűjtöttem egy (vagy több) piócát. Viszont nem találom azt, hogy hol szívták a véremet. Végül is mindegy is.


Egy jó kávéval indult a mai nap is.


A mai reggeli is palacsintás banános izé volt, de most kaptunk hozzá ilyen csak banános fánkokat, vagy nem tudom mi ez. Azt viszont tudom, hogy milyen finom 😊


Ő pedig itt egy "kisebb" hangya, olyan 3 cm. Érdekes dolgok vannak a dzsungelben és az apró dolgok tudnak igazán veszélyesek lenni. Láttunk, illetve Safar látott az éjszakai túrán skorpiót is, de mire megmutatta volna, bebújt egy résbe.


Még egy jó tea...


...aztán jöhet a csoportkép a legkeményebbekkel akik végig kitartottak: Vili, Eörs, Gábor és én. És persze Safarral és barátaival, valójában ők itt a kemények:


Köszönjük srácok, le a kalappal előttetek!

És akkor elindultunk mi is kifelé az erdőből, a négy nap három éjszakából így három nap és két éjszaka lett. De így is felejthetetlen az élmény!


Ott nézd, ott fent

A dzsungel királyával

Safar felesége (aki egyébként ausztrál) jött értünk kocsival az úthoz, ahova kiértünk az erdőből. Stílusosan a platón utaztunk:


És az úton pedig olyan sok kis majom volt amennyit egyben még talán az erdőben sem láttunk:




A faluban várt mindet Bandi és Jani, illetve nem annyira vártak, mert elmentek raftingozni. Bikeman, Dénes, Zoli és Laci reggel elindultak motorral valahova, nem is tudom pontosan, hogy hova.

Aztán Bandi és Jani előkerültek és megbeszéltük, hogy itt maradunk egy éjszakát és holnap indulunk csak Bikeman-ék után. És elmentünk mi is raftingozni. Bandi duplázott. Ez volt életem első rafting élménye, azt hiszem elég stílusosra sikerült a kezdés így Szumátrán:

Volt pár megálló is, ki lehetett próbálni, hogy milyen az erős sodrásban úszni, persze az ember ki volt kötve egy kötélre amivel vissza tudták húzni. Kemény. Vagy én vagyok már hozzá öreg, mert a srácoknak elég jól ment. Mondjuk szerintem ők a vízben születtek... Lehetett volna hídról beugrani is, de ezt nem próbáltuk ki. Ez így is bőven állati jó volt.

És mi jött meg amint visszaértünk a szállásra? Hát persze, hogy az eső:

Vacsoráztunk, söröztünk, beszélgettünk, ajjjj de jó helyen vagyunk. Ez is egy kerek nap lett. Holnap irány Susoh, a sziget nyugati oldala, ahol újra összeáll a csapat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése