Jó reggelt dzsungel! 😁 Túléltem éltem első esőerdős éjszakáját. Sőt mindenki túlélte. Jó hát kontrolláltak voltak a körülmények, de akkor is.
Ráadásul remekül aludtam, nem múltak el nyom nélkül a kéktúrás tapasztalatok. De nem mondhatta ezt el magáról mindenki.
A srácok persze már fent voltak és készítettek nekünk reggelit. Ilyen palacsinta szerűség volt, de a palacsintánál kicsit vastagabb amibe banán karikák voltak belesütve. Érződött rajta kicsit a füstös íz is amitől csak még jobb volt. Hozzá az elmaradhatatlan gyümölcs mix, kávé és víz. Na igen, a víz kérdés. Egy palack vizet mindenki hozott magával, de az azért gyorsan elfogy. Ha elfogyott, akkor az üres palackot oda kell tenni a srácokhoz a "konyhába" és ők rövid időn belül feltöltik. A folyó vizét forralják, lehűtik és beöntik a palackba. Ez is kicsit füstös ízű, víznél mondjuk fura, de meg lehet szokni.
És ha valakiben felmerül a wc kérdés, hát az erre van:
Ez pedig maga a wc:
A reggeli után két embert elveszítettünk, Zoli és Dénes úgy döntöttek, hogy ennyi épp elég volt a dzsungel élményből, ők visszamennek a faluba ahonnan indultunk. Nem egyedül persze, az egyik segítő kivitte őket a főúthoz és onnan már visszasétáltak.
A maradék 8 ember pedig elindult meglátogatni egy meleg vizes forrást.
És út közben mit láttunk? Egy orángutánt 😊 Nagyon jól látszott, de sajnos nem sikerült időben lefényképezni, egyszerűen nem találtam a mobillal mert messze volt és vagy 50 méter magasan, a 100x-os zoom meg össze vissza ugrált. Csak kellene az a 600-as obi meg egy rendes fényképező, ezt már a namíbiai útnál is megállapítottam... Na de higgyétek el, ez itt egy orángután:
Bandi pedig prezentálja, hogy milyen méretek vannak itt:
Itt már egészen közel voltunk a célhoz, kitartás, hamarosan ott vagyunk:
Ha a tegnapi pára nagy volt, akkor a mai nem tudom milyen. A szó legszorosabb értelmében véve folyt le az izzadság a fejemről, folyamatosan. Minden ami rajtam volt az átázott. Kemény hely a dzsungel.
És akkor megérkeztünk a mai célponthoz. Mert mi hiányzik jobban a 35 fokban és a 100%-os páratartalomban mint egy forró fürdő 🤣
100 fokos víz folyik ki, ez keveredik össze a folyó vizével. A hőmérsékletet úgy lehet szabályozni, hogy közelebb mész a forráshoz vagy távolabb. Egészen közel persze nem ajánlott és egyébként is nehezen szabályozható a dolog, mert meleg, forró és hideg áramlatok váltják egymást. Érdekes. És egyben valami rohadtul jó 😎 Vagy két órán át áztattuk itt magunkat, nem akartunk kimászni a vízből. Én persze az idő nagy részét a napon töltöttem, hol máshol..., aminek meg is lett az eredménye, csúnyán leégtem. Amit ott persze még nem éreztem...
Délután értünk vissza a táborba. Ja igen, a meleg vizes forrás a folyó másik oldalán van, ezért egy kisebb sodrású részen át kell kelni a folyón. Ez odafelé jól sikerült, visszafelé már kevésbé. Az egyik kezemben a cipőm volt, a másikban a mobil és a GoPro. Már majdnem átértem amikor kissé elbíztam magam, hogy ez már megvan, ekkor egy nagyobb kőben megbotlottam. Választhattam, hogy melyik kézzel támaszkodok le. A cipő merült el. Kiszárítani lényegében esélytelen, akkora a pára. Tegnap délután egy pólót öblítettem ki a folyóban, kitettem száradni és ma reggelre vizesebb volt mint ahogy tegnap odatettem. Na mindegy, van egy vizes cipőm, ráfagyni egészen biztosan nem fog a víz. És akkor már elmostam rendesen, amúgy is tiszta sár volt...
A táborban pedig várt a szokásos ebéd:
Itt újabb emberek döntöttek úgy, hogy megvolt a dzsungel élmény: Bandi, Bikeman, Jani és Laci is visszamentek a faluba. Később jutott eszünkbe, hogy nem szóltunk nekik, hogy Safarral küldjenek vissza nekünk négy sört. Merthogy négyen maradtunk. A dzsungel viszont nyomokban sem tartalmaz térerőt, ezért a Garmin kémműholdon keresztül írtam Janinak, hogy küldje azt a sört.
Épp a kávénkat kortyolgattuk, amikor Vili kiszúrt a folyó túloldalán két orángutánt is. Ez sem volt közel, ez a kép is 100x-os zoom-mal készült, de sokkal jobb mint a délelőtti:
Majd Safar megjelent négy sörrel 😊 Csak a legkeményebbek maradtak:
Késő délután megjött az eső, durvább volt mint a tegnapi, dörgésekkel, villámlásokkal. De 1-2 óra után elállt és a srácok meg is hozták a vacsorát:
Egyszerűen nem tudom hogy csinálják. Eszméletlen amit művelnek, étteremben nem ettem ilyet, le a kalappal! Ebben ráadásul már nem volt hús sem, mert az nem állt volna el, de nem is hiányzott. Krumplis golyók, banános sült valami, fűszeres főtt tojás, zöldséges curry, chips, gyümölcsök, meg pár dolog amiről azt sem tudtuk, hogy micsoda. A felét sem tudtuk megenni, szerintem megcsinálták nekünk a többiek kajáját is.
Már majdnem aludtam, mikor szóltak, hogy indul az éjszakai túra. Hú, már csak ez hiányzott, felvettem egy pár vizes zoknit meg a vizes cipőt és indultunk is. Fontos, hogy a nadrág szárát mindig be kell tűrni a zokniba, különben a piócák rátapadnak az ember lábára és szívják a vérét. Bandi és Gábor is megjárták, még zoknin keresztül is. Amúgy a pióca veszélytelen, csak nehezen áll el a vérzés, mert a galád piócák vérhígítót fecskendeznek az emberbe pont azért, hogy ne apadjon el a vérforrás.
Az éjszakai túra érdekes volt, de a sok eső miatt az állatok nem mozogtak, pár apróságon kívül nem láttunk mást. Láttunk például két kisebb kígyót, nekem tök egyformák voltak, mégis Safar az egyikre azt mondta, hogy veszélyes a másikra pedig azt, hogy az veszélytelen. Nem egy hátrány ezzel tisztában lenni.
Na és az éjszakai erdő hangulata, hát az félelmetesen jó. Szó szerint is, mert azért volt benne egy kis para. Világítottunk ott a fejlámpáinkkal és vártuk mikor ugrik elő valami. Az esőtől meg minden csurom víz volt, amitől a lámpáink fényében fényesen csillogtak a levelek. Nagyon més mint nap közben.
Visszatértünk a bázisra, irány az "ágy". Most éjszaka nem használok füldugót, hallgatni fogom álmomban is az erdőt 😊 Tetszik ez a dzsungel járás. Mondjuk lenne mit tanulni a srácoktól, nélkülük nem sokáig élnék itt túl. Mi olyan sután mozgunk hozzájuk képest, komolyan mondom, hogy a lépéseiken is látszik, hogy mennyire otthonosan mozognak. Mi meg majd elesünk, elcsúszunk vagy megbotlunk minden kis vacakban. Egyszer el kell jönni ide egy hétre és tanulni tőlük. Na de az egy másik esemény lesz. Jó éjszakát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése