Rendben megérkeztünk Kalkuttába, de olyan hulla vagyok, hogy képtelen vagyok összefoglalni a napot. Holnap két bejegyzést írok...
--------------------
Ma ismét jó korán keltünk, 6:45-re jött értünk a taxi. Azért ekkor, mert reggel állítólag több mint egy óra az út a reptérre, és nekünk 8 körül kellett kiérni. Így a reggeli kimaradt és elindultunk. Az viszont csak fél óra volt, becsekkoltunk, és ott voltunk két óra szabadidővel... Sebaj, gyorsan eltelt, reggeliztünk, kávéztunk, megnéztük a boltokat.
Aztán jött a beszállás, aminek a legérdekesebb pillanata az volt, hogy találkoztunk egy magyar sráccal aki egy zenekarral jött Kalkuttába egy fesztiválra. Mekkora esélye van már ennek? Ő azt hitte, hogy mi németek vagyunk.
Az IndiGo-val repültünk, ez egy fapados légitársaság. Korrekt volt a szolgáltatás, és a repüléssel is minden rendben volt, megérkeztünk Kalkuttába. És igen, a joghurtos sztori: nem, nem kellett bezárkózni a wc-be, úgy tűnik, hogy a joghurttal nincs probléma. Ezzel legalábbis nem volt.
Felvettük a csomagokat, kimentünk a terminálból és kerestük az ismerős arcot. Vagy a táblát amin a nevünk szerepel. De egyiket sem találtuk. Leültünk, biztos csak késik. És egyszer csak oldalról megjelent Vasent.
A reptérről taxival indultunk a lefoglalt szálláshoz. Ami elvileg pár száz méterre van Vasentéktől. A valóságban azonban 8 km a távolság, és kifelé a városból. Egyszerűen nem ott van ahol a booking jelzi. Hogy ez szándékosság vagy valamilyen hiba, nem tudom, minden esetre jeleztük nekik. Különösebben nem is érdekelne, de most épp a helyszín lett volna a fontos. Ez van, a hotel ezt leszámítva teljesen oké. A környék az már kevésbé. Nem veszélyes, nem erről van szó, csak egy nagy forgalmú, zajos és koszos út mellett helyezkedik el. Ha az utat nézzük, akkor persze mindenhol kosz van.
A hotelből átmentünk Vasent szüleinek a lakásába. Itt volt pár rokon, nekik be lettünk mutatva, Vasent megmutatta a lakást, kaptunk ebédet és teát. Érdekes, hogy az étkezés az édességgel kezdődik, majd jön a főétel és újra édesség. Sürögtek forogtak körülöttünk, amint elfogyott valami, akkor hoztak belőle. Tovább emeltük a tétet is, a főételhez joghurtos volt az egyik szósz. Ez van, szeretünk veszélyesen élni. Jó érzés volt náluk lenni, érezhetően örültek nekünk, kedvesek és érdeklődőek voltak. Innen csak az ebédről van fotó, privát szféra, egyébként is sokkal jobb volt fotózgatás helyett megélni az egészet.
Majd elindultunk vásárolni. Az úton autó autó hátán, riksák, biciklisek, gyalogosok. Eddig is volt részünk brutál forgalomban, de ami itt fogadott az mindent überelt. Sokat álltunk a dugóban, a taxis ilyenkor leállította a motort és ráfeküdt a kormányra. Jóval durvább a helyzet mint Delhiben.
Aztán lefordultunk a folyó melletti útra, ami mentén fából és fóliából tákolt építményekben éltek emberek. Nagyon durva környék. Nem vagyok az a parázós típus, de itt nem szívesen szálltam volna ki. A nyomor látszott egészen közelről. Kosz, szemét, szürkeség, vastag por borít mindent. A legdurvább amikor gyerekeket látni ilyen körülmények között. Majd kifordultunk egy utcára, mentünk pár száz métert és egy puccos bevásárlóközpontban találtuk magunkat. Hatalmas a kontraszt.
Felpróbáltam pár ruhát :-)
És ettünk sütit is.
Majd egy újabb taxi út volt a terv, vissza a hotelbe. Ez igen érdekesen alakult. Vasent azt kérte, hogy álljunk arrébb amíg megegyezik egy taxissal, ugyanis ha azt látják, hogy külföldiekkel van, akkor magasabb az ár. Szót fogadtunk. Aztán megjelent a taxi és mi is beszálltunk. A szokásos következett, rövid idő után iszonyat dugóban találtuk magunkat. Emiatt itt egy egészen rövid út is simán egy órába telik. Egymást érik az autók, buszok és teherautók, mindenki ott megy ahol tud, mindenki dudál mint az állat, keresztben állnak a kereszteződésben, jönnek szembe, észbontó az egész. Hozzá a fülledt meleg, a szmog és a brutál por. Pár nap alatt minden ruhánk koszos lett, mind tele van porral. A nap végére pedig ég a szemünk, kapar a torkunk, alig kapunk levegőt és mindenünk koszos. Ez nem a kellemes része az útnak.
Szóval mentünk, és még többet álltunk ezek között a körülmények között, és már majdnem a hotelnél voltunk, amikor az autónk félreállt. Vasent igen heves szóváltásba keveredett a taxissal. Hindi vagy bengáli nyelven beszéltek, nem értettünk belőle semmit, de hosszan és igen emelt hangon vitatkoztak egymással. Majd mondta, hogy kiszállunk. Az történt, hogy a taxis több pénzt akart kérni annál amiben megállapodtak. Az itt nagyon fontos, hogy az indulás előtt meg kell állapodni az árban. Utána nincs gond, az út tényleg annyiba kerül. Eddig legalábbis így volt. Azt gondolom, hogy itt is az volt a "gond", hogy mi ott voltunk, különben nem próbálkozott volna be ezzel a sofőr. De nem járt jól, Vasent nagyon kemény ezen a téren és durván felveszi a kesztyűt. A megállapodásnál kevesebb pénzt adott és kiszálltunk. És kb. egy km-t sétáltunk a hotelig. Beszélgettünk még egy kicsit, aztán Vasent elköszönt.
Hajnal egy körül próbáltam nekiállni leírni a napot, de éreztem, hogy ebből nem sok lesz, így került ki az egy mondatos írás. Ja, és nem volt meleg víz, de ez a legkevesebb... :-)
--------------------
Ma ismét jó korán keltünk, 6:45-re jött értünk a taxi. Azért ekkor, mert reggel állítólag több mint egy óra az út a reptérre, és nekünk 8 körül kellett kiérni. Így a reggeli kimaradt és elindultunk. Az viszont csak fél óra volt, becsekkoltunk, és ott voltunk két óra szabadidővel... Sebaj, gyorsan eltelt, reggeliztünk, kávéztunk, megnéztük a boltokat.
Aztán jött a beszállás, aminek a legérdekesebb pillanata az volt, hogy találkoztunk egy magyar sráccal aki egy zenekarral jött Kalkuttába egy fesztiválra. Mekkora esélye van már ennek? Ő azt hitte, hogy mi németek vagyunk.
Az IndiGo-val repültünk, ez egy fapados légitársaság. Korrekt volt a szolgáltatás, és a repüléssel is minden rendben volt, megérkeztünk Kalkuttába. És igen, a joghurtos sztori: nem, nem kellett bezárkózni a wc-be, úgy tűnik, hogy a joghurttal nincs probléma. Ezzel legalábbis nem volt.
Felvettük a csomagokat, kimentünk a terminálból és kerestük az ismerős arcot. Vagy a táblát amin a nevünk szerepel. De egyiket sem találtuk. Leültünk, biztos csak késik. És egyszer csak oldalról megjelent Vasent.
A reptérről taxival indultunk a lefoglalt szálláshoz. Ami elvileg pár száz méterre van Vasentéktől. A valóságban azonban 8 km a távolság, és kifelé a városból. Egyszerűen nem ott van ahol a booking jelzi. Hogy ez szándékosság vagy valamilyen hiba, nem tudom, minden esetre jeleztük nekik. Különösebben nem is érdekelne, de most épp a helyszín lett volna a fontos. Ez van, a hotel ezt leszámítva teljesen oké. A környék az már kevésbé. Nem veszélyes, nem erről van szó, csak egy nagy forgalmú, zajos és koszos út mellett helyezkedik el. Ha az utat nézzük, akkor persze mindenhol kosz van.
A hotelből átmentünk Vasent szüleinek a lakásába. Itt volt pár rokon, nekik be lettünk mutatva, Vasent megmutatta a lakást, kaptunk ebédet és teát. Érdekes, hogy az étkezés az édességgel kezdődik, majd jön a főétel és újra édesség. Sürögtek forogtak körülöttünk, amint elfogyott valami, akkor hoztak belőle. Tovább emeltük a tétet is, a főételhez joghurtos volt az egyik szósz. Ez van, szeretünk veszélyesen élni. Jó érzés volt náluk lenni, érezhetően örültek nekünk, kedvesek és érdeklődőek voltak. Innen csak az ebédről van fotó, privát szféra, egyébként is sokkal jobb volt fotózgatás helyett megélni az egészet.
Majd elindultunk vásárolni. Az úton autó autó hátán, riksák, biciklisek, gyalogosok. Eddig is volt részünk brutál forgalomban, de ami itt fogadott az mindent überelt. Sokat álltunk a dugóban, a taxis ilyenkor leállította a motort és ráfeküdt a kormányra. Jóval durvább a helyzet mint Delhiben.
Aztán lefordultunk a folyó melletti útra, ami mentén fából és fóliából tákolt építményekben éltek emberek. Nagyon durva környék. Nem vagyok az a parázós típus, de itt nem szívesen szálltam volna ki. A nyomor látszott egészen közelről. Kosz, szemét, szürkeség, vastag por borít mindent. A legdurvább amikor gyerekeket látni ilyen körülmények között. Majd kifordultunk egy utcára, mentünk pár száz métert és egy puccos bevásárlóközpontban találtuk magunkat. Hatalmas a kontraszt.
Felpróbáltam pár ruhát :-)
És ettünk sütit is.
Majd egy újabb taxi út volt a terv, vissza a hotelbe. Ez igen érdekesen alakult. Vasent azt kérte, hogy álljunk arrébb amíg megegyezik egy taxissal, ugyanis ha azt látják, hogy külföldiekkel van, akkor magasabb az ár. Szót fogadtunk. Aztán megjelent a taxi és mi is beszálltunk. A szokásos következett, rövid idő után iszonyat dugóban találtuk magunkat. Emiatt itt egy egészen rövid út is simán egy órába telik. Egymást érik az autók, buszok és teherautók, mindenki ott megy ahol tud, mindenki dudál mint az állat, keresztben állnak a kereszteződésben, jönnek szembe, észbontó az egész. Hozzá a fülledt meleg, a szmog és a brutál por. Pár nap alatt minden ruhánk koszos lett, mind tele van porral. A nap végére pedig ég a szemünk, kapar a torkunk, alig kapunk levegőt és mindenünk koszos. Ez nem a kellemes része az útnak.
Szóval mentünk, és még többet álltunk ezek között a körülmények között, és már majdnem a hotelnél voltunk, amikor az autónk félreállt. Vasent igen heves szóváltásba keveredett a taxissal. Hindi vagy bengáli nyelven beszéltek, nem értettünk belőle semmit, de hosszan és igen emelt hangon vitatkoztak egymással. Majd mondta, hogy kiszállunk. Az történt, hogy a taxis több pénzt akart kérni annál amiben megállapodtak. Az itt nagyon fontos, hogy az indulás előtt meg kell állapodni az árban. Utána nincs gond, az út tényleg annyiba kerül. Eddig legalábbis így volt. Azt gondolom, hogy itt is az volt a "gond", hogy mi ott voltunk, különben nem próbálkozott volna be ezzel a sofőr. De nem járt jól, Vasent nagyon kemény ezen a téren és durván felveszi a kesztyűt. A megállapodásnál kevesebb pénzt adott és kiszálltunk. És kb. egy km-t sétáltunk a hotelig. Beszélgettünk még egy kicsit, aztán Vasent elköszönt.
Hajnal egy körül próbáltam nekiállni leírni a napot, de éreztem, hogy ebből nem sok lesz, így került ki az egy mondatos írás. Ja, és nem volt meleg víz, de ez a legkevesebb... :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése