2018. február 10., szombat

India újratöltve - Delhi újra

Az éjszakai zajongás ellenére én egész jól aludtam. Ebben sokat segített a füldugó, na és persze az, hogy hulla fáradt voltam.

Nyugiban megreggeliztünk, teljesen jó a kínálat ezen a szálláson.


Ma kultúrnapot tartottunk, hiányzott már ez. Első célpont a Red Fort volt.

Egy-két autoriksa az úton
És ezúttal be is jutottunk.
Az erődöt a 17. században építtette Shah Jahan mogul sah, feleségének síremléke a Taj Mahal (az erődről részletesen itt: https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%B6r%C3%B6s_Er%C5%91d_(Delhi) ).
Sokan voltak, leginkább indiai turisták. Így aztán sokat selfie-ztünk... Az erőd belül maga a nyugalom szigete a forgatagban. Csendes, sok a zöld, és gyönyörűek az épületek. Pár felújítás alatt van, és ami nagyon hiányzik, az a víz. Az épületek körül medencék és kis csatornák vannak, de mind teljesen száraz. Pazar lehetett fénykorában.






Nagyon hiányzik a víz...



Ahogy innen is nagyon hiányzik

Újabb metrózás következett, ez a mai közlekedési eszközünk. Kis rutinszerzés után teljesen jól használható.

A metróban a köpködésért 200 rúpia büntetés jár

Egy Starbucks-ba is belebotlottunk, nem tudtuk kihagyni.



Második célpont a Lótusz templom volt, vagy más néven a Bahái Imaház. Ide a múltkor nem jutottunk be, mert kb. egy km-es volt a sor. Most ez sikerült. A templom a vallások egységének jelképe, 1986 óta látogatható, építésze iráni.



A kép kis csalással készült...
Bent nem lehet fényképezni. Körben padok vannak, márvány ülőlappal, és addig lehet bent maradni amíg az ember akar.

Kezdett lemenni a nap, de a Qutub Minar-t még épp elértük. Itt van egy 72 méter magas minaret, és az ezt körülvevő épületek illetve romok. Van ami egészen szép állapotban fennmaradt, a legszebb maga a torony. És itt van a híres vas oszlop is, ami nem rozsdásodik. A Qutub Mirar-ról bővebben: https://hu.wikipedia.org/wiki/Kutub_Min%C3%A1r











Innen autoriksával indultunk vissza a metróhoz, mert kicsit messzebb van. 50 rúpiában egyeztünk meg. Aztán út közben hirtelen 30 lett, csak nézzünk meg egy boltot. Mondtunk, hogy nem, köszi. De csak mondta, hogy nagyon jó, és nagyon elégedettek leszünk, egy élmény lesz, nem kell venni sem semmit. Kérdeztem, hogy neki ebben mi a jó? Kevesebb pénzért hosszabb úton, na ne szívasson. De csak mondta, csak 5 perc, ne is vegyünk semmit, csak nézzünk körül. Neki az a legjobb, ha nem is veszünk semmit. Simán hárítom a vásárlásos kitérőket, de most kivételt tettem. Menjünk öcsém, megnézzük a boltot. Nem is volt rossz, ékszerek, dísztárgyak, selyem, stb. Körülnéztünk, nem vettünk semmit ahogy kérte, és visszaültünk a riksába. Érdekes módon ekkor már nem voltunk akkora barátok, de tényleg 30 volt, és elvitt a metróhoz.

A Connaught térre mentünk vissza, és abba az étterembe ahol először is voltunk. Kértünk kettő tojásos csirkés tekercset és hogy biztosra menjünk, megbolondítottuk egy chicken tikka masala-val. Jól esett a vacsi, és a gaszto élmény is baromira rendben volt.


És mivel a joghurtos elméletet már cáfoltunk, lefojtottuk két lassi-val. Különben is, ha mégis baj lesz, már nem érdekel, holnap indulunk haza.


Remélem nem robbanok le még jobban, mert ma estére már hőemelkedésem is lett. És csúnyán köhögök. Nagyon úgy fest, hogy ebből doki lesz ha hazaértem.

Holnap még jelentkezek, most össze kell pakolnom, mert reggel korán itt lesz értünk a taxi, és itt már fél 1 van...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése