Sikerült megfáznom, úgy keltem fel, hogy fáj a torkom. Már az első itt töltött éjszaka után is éreztem, de az még az a szint volt, ahonnan van visszaút. De csak rosszabb lett. Még szerencse, hogy van forró tea, nálam meg az utazó gyógyszertáram.
A mai egy levezető nap volt, nem sok minden történt már. Először egy játék, ami a dominanciáról szólt. Volt egy nagy tál, benne víz, ami meg volt valamivel színezve, hogy fehér színű legyen, plusz voltak benne rózsaszirmok és mindenféle magok. És belekerült egy gyűrű. A feladat a gyűrű megtalálása volt, és aki nyer, az lesz a domináns a kapcsolatban. Az esélyek nem egyenlőek, a férj egy kézzel keresheti, míg a feleség mindkét kezét használhatja. Öt kör volt, három nyert kör dönt. A játékot Babita nyerte.
Ezt a játékot aztán eljátszották házasok is, hátha tudnak fordítani az eredeti eredményen. Vicces helyzetek voltak.
A következő játékban pedig egymás kezéről és lábáról kellett levenni rákötött cérnákat vagy valamilyen fonalakat. Itt is hasonlóak voltak az esélyek. Babita két kézzel, Vasent egy kézzel csinálhatta. Ebben mindketten jók voltak.
Utána rituálé jött, áldások a családtól. A hierarchia betartásával, a nagyapa kezdte, majd jöttek Vasent szülei, utána nagybácsik, nagynénik, stb. Babita a földön ült, szembe vele egy-egy széken ült a házaspár (vagy adott esetben csak egy családtag) akitől az áldást kapta. Babita megérintette mindkettőjük lábát, a vele szemben ülők pedig a fejére tették a jobb kezüket. Nagy hangsúly van ezeken a szertartásokon, ezek fontos részei a kultúrának.
És akkor jött a következő megtiszteltetés. A végén Vasent anyukája mondta, hogy mi is üljünk oda. Az eddigi rituálékat csak kívülállóként nézhettük, szigorúak a szabályok, ez most kivétel volt. Persze a mi körünk nem volt teljesen olyan mint a többieké, inkább jelképes, Babita nem ért a lábunkhoz, de mi a fejére tehettük a kezünket. Gratuláltunk neki, megköszöntük, hogy a részesei lehetünk élete nagy pillanatának, és sok boldogságot kívántunk. Detti kapott tőle egy saree-t, én pedig egy valódi ezüstérmét. Túl azon, hogy kedves volt a gesztus, egyben megindító is.
Délután egy kicsit aludtam, próbáltam behozni a lemaradást.
Ezután már érdemi dolog nem történt. Összepakoltunk, leköltöztünk a másodikról az első emeletre, elköszöntünk azoktól akik elindultak haza. Ültünk, beszélgettünk és ettünk. És kis mozgáshiányban szenvedtünk.
Vasent szüleinek adtunk egy-egy kis szamos marcipán csokit. Az anyukája azonnal kibontotta, letört belőle kis darabokat és a szánkba adta aztán a maradékot megette. Ennek biztos van külön jelentése is, majd megkérdezem Vasentet. Az pedig jellemző rájuk, hogy az ételt megosztják. A reggelinél jellemzően állva ettünk, és ők többen ettek ugyan abból a tányérból. És még ami fontos, kézzel. Baromi érdekes kézzel enni, így az érintés is beáll a sorba az étel látványa, illata és íze mögé.
Este még gondolkoztunk, hogy esetleg mi is menjünk vissza a hotelbe, mert szinte teljesen kiürült a hely. De Vasent mondta, hogy maradjunk. Így pár családtaggal maradtunk. Remélem nem fázok meg még jobban...
 |
| Reggeli |
A mai egy levezető nap volt, nem sok minden történt már. Először egy játék, ami a dominanciáról szólt. Volt egy nagy tál, benne víz, ami meg volt valamivel színezve, hogy fehér színű legyen, plusz voltak benne rózsaszirmok és mindenféle magok. És belekerült egy gyűrű. A feladat a gyűrű megtalálása volt, és aki nyer, az lesz a domináns a kapcsolatban. Az esélyek nem egyenlőek, a férj egy kézzel keresheti, míg a feleség mindkét kezét használhatja. Öt kör volt, három nyert kör dönt. A játékot Babita nyerte.
Ezt a játékot aztán eljátszották házasok is, hátha tudnak fordítani az eredeti eredményen. Vicces helyzetek voltak.
A következő játékban pedig egymás kezéről és lábáról kellett levenni rákötött cérnákat vagy valamilyen fonalakat. Itt is hasonlóak voltak az esélyek. Babita két kézzel, Vasent egy kézzel csinálhatta. Ebben mindketten jók voltak.
Utána rituálé jött, áldások a családtól. A hierarchia betartásával, a nagyapa kezdte, majd jöttek Vasent szülei, utána nagybácsik, nagynénik, stb. Babita a földön ült, szembe vele egy-egy széken ült a házaspár (vagy adott esetben csak egy családtag) akitől az áldást kapta. Babita megérintette mindkettőjük lábát, a vele szemben ülők pedig a fejére tették a jobb kezüket. Nagy hangsúly van ezeken a szertartásokon, ezek fontos részei a kultúrának.
És akkor jött a következő megtiszteltetés. A végén Vasent anyukája mondta, hogy mi is üljünk oda. Az eddigi rituálékat csak kívülállóként nézhettük, szigorúak a szabályok, ez most kivétel volt. Persze a mi körünk nem volt teljesen olyan mint a többieké, inkább jelképes, Babita nem ért a lábunkhoz, de mi a fejére tehettük a kezünket. Gratuláltunk neki, megköszöntük, hogy a részesei lehetünk élete nagy pillanatának, és sok boldogságot kívántunk. Detti kapott tőle egy saree-t, én pedig egy valódi ezüstérmét. Túl azon, hogy kedves volt a gesztus, egyben megindító is.
Délután egy kicsit aludtam, próbáltam behozni a lemaradást.
Ezután már érdemi dolog nem történt. Összepakoltunk, leköltöztünk a másodikról az első emeletre, elköszöntünk azoktól akik elindultak haza. Ültünk, beszélgettünk és ettünk. És kis mozgáshiányban szenvedtünk.
Vasent szüleinek adtunk egy-egy kis szamos marcipán csokit. Az anyukája azonnal kibontotta, letört belőle kis darabokat és a szánkba adta aztán a maradékot megette. Ennek biztos van külön jelentése is, majd megkérdezem Vasentet. Az pedig jellemző rájuk, hogy az ételt megosztják. A reggelinél jellemzően állva ettünk, és ők többen ettek ugyan abból a tányérból. És még ami fontos, kézzel. Baromi érdekes kézzel enni, így az érintés is beáll a sorba az étel látványa, illata és íze mögé.
Este még gondolkoztunk, hogy esetleg mi is menjünk vissza a hotelbe, mert szinte teljesen kiürült a hely. De Vasent mondta, hogy maradjunk. Így pár családtaggal maradtunk. Remélem nem fázok meg még jobban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése