Vasent azt mondta, hogy ők 5:30-kor indulnak arra a helyre, ahol együtt lesz az egész család az elkövetkező 4 napon. Nem fogalmazott pontosan, ha gondoljuk, akkor velük tarthatunk, de mehetünk később is vagy akár csak délre. Megkérdeztük, hogy mikor lesz az első rituálé, a válasz 8:30. Abban maradtunk, hogy akkor mi 7-kor indulunk, látni szeretnénk mindent már az elejétől..
Fel is keltünk jó korán, a reggelit kihagytuk (csak 8-tól van), fizettünk és vártuk a taxit. Ami nem jött. Felhívtam Vasentet, ő még otthon van. 5:30 helyett 7:10-kor még otthon. Küldött értünk egy taxit, és megérkeztünk a helyszínre. Fél 9 körül, és még Vasent előtt.
A helyszín: egy régi épület első és második szintjét bérelték ki. Van egy nagy terem, ahol épp takarítottak, nincs különösebben feldíszítve. A teremből szobák nyílnak, ebből mutatták az egyiket, hogy ez lesz a mienk. Régi, "minimál design", fa fekvő alkalmatosságon egy vékony szivacs, rajta lepedő. Fürdőszoba, mosdó az nincs a szobához. Rendesen komfortzónán kívülre kerültünk mindketten. De nem baj, sőt, kell az ilyen. Aztán mondták, hogy holnaptól majd használhatjuk a második szintet is, ott kapunk egy fürdőszobás szobát. Addig pedig használjuk másik szobáét. Hmmm, hát jó.
Jött a reggeli, majd kb. 10-kor kezdődött az első rituálé.
Ekkor értettük meg, hogy miért lehet jönni bármikor. Mi abból indultunk ki, hogy a 8:30 az szigorú ütemezés. De nem, nem az.
Kis szeánszok voltak nap közben, Vasent felkészítéséről, családfővé válásáról, áldás a szüleitől, a rokonoktól. Majd a nők énekeltek neki, és volt játék is, amiből olyan sokat nem értettünk mert hindi vagy bengáli nyelven ment. De ők jókat nevettek.
Egy ilyen több napos esküvőt nem úgy kell elképzelni, hogy minden napon szigorú menetrend szerint vannak rituálék amin ott van mindenki. A rituálék viszonylag rövidek, egyiken a család egyik része vesz rész, a másikon a másik, vagy épp átjönnek a menyasszonytól páran és velük van egy szeánsz. Közben a többiek tesznek-vesznek, közben ebéd, vannak üresjáratok, pihenés, hennázás.
Ezen a helyszínen csak Vasent közeli családja van, a menyasszony egyelőre máshol ünnepel a saját családjával. Aztán lesznek persze a fontos szertartások, mint a wedding reception holnap, vagy maga a házasságkötés 6-án.
Képek a mai nap szertartásairól:
Délutánra kicsit mindkettőnknek hiányzott a mozgás. A "kicsit"-et úgy értem, hogy nagyon... Így mivel semmi sem kötelező, és épp nem is volt rituálé, elsétáltunk egy Cofe Coffee Day-be.
Itt megbeszéltük a látottakat, helyretettük a várakozásainkat. A fürdőszoba nélküli szoba, ajjjj, ez fájdalmas volt, még nekem is. Nem lenne vele baj, de a közös wc az nincs a toppon.
A visszaút képei:
Már sötét volt amikor visszaértünk és Vasent közölte, hogy átmegy a menyasszony társaságához. El is tűnt. Kicsivel később mondta az egyik nagybátyja, hogy ha szeretnénk, mi is mehetünk. Több sem kellett, azonnal indultunk.
Nem jellemző, hogy a vőlegény így megjelenik a menyasszonynál, a kivétel oka, hogy a mai napon valamilyen vallási ünnepük is van egyben. Egy ház belső udvarából volt kialakítva egy "templom" - azaz a cipőt le kellett venni -, oltárt készítettek az egyik oldalon. Hangosan szólt a zene, táncoltak, a közönségben pedig külön oldalon ültek a nők és a férfiak.
Üdvözöltük az ünneplőket, ők is minket, és azonnal be is rántottak a táncoló emberek közé. Nem vagyok az a táncos lábú, ami itt ment az pedig végképp idegen volt tőlem. Próbáltam utánozni őket, kisebb-nagyobb sikerrel ment csak. De nem ez számít, hanem ahogy éreztem magam, az valami frenetikus volt! A nyakamba akasztottak egy virágfüzért, amiben kicsit azért éreztem magam furán, mert kizárólag nekem volt ilyen. Ezt azért kaptam, mert megtisztelve érzik magukat, hogy ilyen messziről eljöttünk, és hogy részt veszünk az ünnepségükön.
A végén volt egy rituálé, az oltár előtt egy tálat kellett körbe-körbe mozgatni amiben tűz égett. Ezt Babita és Vasent kezdte, utána jöttek a többiek. Persze nekünk is mondták, hogy csináljuk, csináltuk. Majd kaptunk vacsorát is.
Sokszor fogalmunk nem volt arról hogy épp mi történik, és nyilván nem is jól csináltuk a dolgokat. A táncomon még én is röhögtem nekik szerezte ezzel pár vidám percet, de volt olyan is, hogy leültünk a Babita és Vasent részére fenntartott helyre (ami nem volt kitüntetett helyen, és szabad volt...). Senki nem vett zokon semmit, sőt! Mindenki barátságos és kedves, magyarázzák, hogy épp mi történik, minek mi a jelentése. Valami eszméletlenül jól éreztük magunkat mindketten. A nap fénypontja volt az esemény.
Aztán visszasétáltunk a Vasenték helyszínére.
Itt újra kaptunk vacsorát. Alig mozgunk és hozzá folyamatosan eszünk. Ebből lesz plusz pár kiló a végére, az tuti. Még úgy is, hogy vegetáriánus a menü, a vallásuk (a jain, amiről bővebben itt: https://hu.wikipedia.org/wiki/Dzsainizmus) nem engedi a húsfogyasztást. Sőt, eredetileg tejtermék sem lehetne, és olyan zöldség sem, ami a föld alatt terem, azaz "megölné" az ember azzal, hogy kiszedi a földből (pl. répa, krumpli). De itt nem ennyire szigorúak, van ami joghurtos, és van répás és krumplis étel is.
Aztán jött az örömhír, a másodikon kaptunk egy fürdőszobás szobát. Amiben "tusolni" úgy lehet, hogy megnyitja az ember a falon lévő csapot, amiből folyik a hideg víz, és így magára fröcsköli. Vagy hát van ott a földön egy vödör, azzal is lehetne kezdeni valamit, ezt a részt inkább kihagytam.
A múltkori indiai útnak is az volt az egyik legnagyobb hozadéka, hogy utána másik szemüvegen keresztül tudtam nézni a világot. Mi fontos és mi nem az, mi az ami értékes és mi nem az. Itt nincsenek luxus körülmények, sőt. De nem ez a fontos. Kint az emberek a földön alszanak a porban. Örülni Vasent örömének és megélni minden pillanatot. Ez viszont a fontos.
A blogolás pedig innentől kis csúszásban esz (jó esetben csak egy nap), mert minden nap késő estig tart a program, és utána már nem állok neki írni. Nap közben írom majd az előző napot, amikor van egy kis üresjárat.
Fel is keltünk jó korán, a reggelit kihagytuk (csak 8-tól van), fizettünk és vártuk a taxit. Ami nem jött. Felhívtam Vasentet, ő még otthon van. 5:30 helyett 7:10-kor még otthon. Küldött értünk egy taxit, és megérkeztünk a helyszínre. Fél 9 körül, és még Vasent előtt.
 |
| Taxi út, nem lehet túl jó érzés egy esetleges ütközésnél lefejelni a tűzoltókészüléket |
Jött a reggeli, majd kb. 10-kor kezdődött az első rituálé.
Ekkor értettük meg, hogy miért lehet jönni bármikor. Mi abból indultunk ki, hogy a 8:30 az szigorú ütemezés. De nem, nem az.
Kis szeánszok voltak nap közben, Vasent felkészítéséről, családfővé válásáról, áldás a szüleitől, a rokonoktól. Majd a nők énekeltek neki, és volt játék is, amiből olyan sokat nem értettünk mert hindi vagy bengáli nyelven ment. De ők jókat nevettek.
Egy ilyen több napos esküvőt nem úgy kell elképzelni, hogy minden napon szigorú menetrend szerint vannak rituálék amin ott van mindenki. A rituálék viszonylag rövidek, egyiken a család egyik része vesz rész, a másikon a másik, vagy épp átjönnek a menyasszonytól páran és velük van egy szeánsz. Közben a többiek tesznek-vesznek, közben ebéd, vannak üresjáratok, pihenés, hennázás.
Ezen a helyszínen csak Vasent közeli családja van, a menyasszony egyelőre máshol ünnepel a saját családjával. Aztán lesznek persze a fontos szertartások, mint a wedding reception holnap, vagy maga a házasságkötés 6-án.
Képek a mai nap szertartásairól:
 |
| Nők éneke |
 |
| Ebéd |
 |
| A négy nap menetrendje minden szobában ki van ragasztva |
 |
| Úton a kávézóba |
 |
| A sisak kötelező |
A visszaút képei:
Már sötét volt amikor visszaértünk és Vasent közölte, hogy átmegy a menyasszony társaságához. El is tűnt. Kicsivel később mondta az egyik nagybátyja, hogy ha szeretnénk, mi is mehetünk. Több sem kellett, azonnal indultunk.
Nem jellemző, hogy a vőlegény így megjelenik a menyasszonynál, a kivétel oka, hogy a mai napon valamilyen vallási ünnepük is van egyben. Egy ház belső udvarából volt kialakítva egy "templom" - azaz a cipőt le kellett venni -, oltárt készítettek az egyik oldalon. Hangosan szólt a zene, táncoltak, a közönségben pedig külön oldalon ültek a nők és a férfiak.
Üdvözöltük az ünneplőket, ők is minket, és azonnal be is rántottak a táncoló emberek közé. Nem vagyok az a táncos lábú, ami itt ment az pedig végképp idegen volt tőlem. Próbáltam utánozni őket, kisebb-nagyobb sikerrel ment csak. De nem ez számít, hanem ahogy éreztem magam, az valami frenetikus volt! A nyakamba akasztottak egy virágfüzért, amiben kicsit azért éreztem magam furán, mert kizárólag nekem volt ilyen. Ezt azért kaptam, mert megtisztelve érzik magukat, hogy ilyen messziről eljöttünk, és hogy részt veszünk az ünnepségükön.
A végén volt egy rituálé, az oltár előtt egy tálat kellett körbe-körbe mozgatni amiben tűz égett. Ezt Babita és Vasent kezdte, utána jöttek a többiek. Persze nekünk is mondták, hogy csináljuk, csináltuk. Majd kaptunk vacsorát is.
Sokszor fogalmunk nem volt arról hogy épp mi történik, és nyilván nem is jól csináltuk a dolgokat. A táncomon még én is röhögtem nekik szerezte ezzel pár vidám percet, de volt olyan is, hogy leültünk a Babita és Vasent részére fenntartott helyre (ami nem volt kitüntetett helyen, és szabad volt...). Senki nem vett zokon semmit, sőt! Mindenki barátságos és kedves, magyarázzák, hogy épp mi történik, minek mi a jelentése. Valami eszméletlenül jól éreztük magunkat mindketten. A nap fénypontja volt az esemény.
 |
| Itt mi vagyunk a sorosak |
 |
Aztán visszasétáltunk a Vasenték helyszínére.
 |
| Épp ott sétáltunk el, ahol másfél éve leszakadt egy felüljáró |
Aztán jött az örömhír, a másodikon kaptunk egy fürdőszobás szobát. Amiben "tusolni" úgy lehet, hogy megnyitja az ember a falon lévő csapot, amiből folyik a hideg víz, és így magára fröcsköli. Vagy hát van ott a földön egy vödör, azzal is lehetne kezdeni valamit, ezt a részt inkább kihagytam.
A múltkori indiai útnak is az volt az egyik legnagyobb hozadéka, hogy utána másik szemüvegen keresztül tudtam nézni a világot. Mi fontos és mi nem az, mi az ami értékes és mi nem az. Itt nincsenek luxus körülmények, sőt. De nem ez a fontos. Kint az emberek a földön alszanak a porban. Örülni Vasent örömének és megélni minden pillanatot. Ez viszont a fontos.
A blogolás pedig innentől kis csúszásban esz (jó esetben csak egy nap), mert minden nap késő estig tart a program, és utána már nem állok neki írni. Nap közben írom majd az előző napot, amikor van egy kis üresjárat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése