Reggel írt Vasent, hogy ma mégsem tudunk találkozni. Sebaj, pótoljuk :-)
Reggeliztünk, összepakoltunk, és gondoltuk, hogy elmegyünk a környékre sétálni. Van egy hindu templom a közelben, azt megnézzük, utána elsétálunk a Gangesz partjára. A hindu templomhoz el is jutottunk, de ugye cipő le a szabály, ami nem lenne gond, de így, hogy meg vagyok fázva, baromira nem volt hozzá kedvem. Dettinek sem, ezért csak távoli fotó van róla.
Utána elsétáltunk a főút mentén kb. 1 km-t, ott van egy nagyobb út a térkép szerint, amin le lehet jutni a Gangeszhez. Ez a séta kicsit sem esett jól egyikőnknek sem, fülledt meleg, hozzá őrült forgalom, zaj, dudaszó (kb. mint ha folyamatosan esküvő lenne mindenhol - ezt Detti fogalmazta így meg, elég találó) de a legrosszabb mégis a por. A fülledt meleggel nagyon durva kombó, levegőt alig lehet kapni benne.
Mindegy, eljutottunk, lefordultunk az útról. Itt is kb. 1 km-t kellett volna sétálni, de úgy a felénél visszafordultunk. Nem volt veszélyes vagy félelmetes, de mindkettőnkben megfogalmazódott, hogy inkább hagyjuk. Szegényebb környék, vagy nem is tudom, hogy fogalmazzak, mondhatni átlagos, hiszen ilyenből nagyon sok van. És van ennél sokkal szegényebb rész is. Az út mellett csatorna, benne folyik a szennyvíz, hozzá szagok és iszonyat szemét. Itt ezeknek az embereknek szóló szolgáltatásokat árulnak, amit úgy kell elképzelni, hogy volt akit az út szélén lévő székben borotváltak, vagy épp vágták a haját egy viskóban, de be lehetett ülni enni is ilyen bambuszból és fóliából épített sátor szerű valamibe, és volt aki az út szélén lévő csőből kifolyó vízben mosott vagy mosogatott. Ezek az emberek ezt tudják megfizetni, nekik ezek a hétköznapjaik, és ez a privát szférájuk is egyben. Ezért nem készítettem róla fotót. Egyre inkább megértem, hogy miként működik ez itt.
Szóval ilyen helyen sétáltunk, rajtunk volt minden szempár, valószínűleg külföldi ide még be nem tette a lábát. Mi is inkább visszafordultunk, és szépen visszasétáltunk a bazi poros úton a hotelbe. Sok értelme nem volt a körnek.
Azt meg kell jegyeznem, hogy Detti bevállalós. Nem csak a szép részek érdeklik, simán mehet a séta nem épp a legszebb környéken is, jó neki az autoriksa nincs az hogy csak taxiba hajlandó beülni, nem hisztizik, nem nyavalyog. Pedig néha nagyon kemény amivel szembesülünk, legyen az látvány vagy szagok, vagy dugóban állás, vagy valami sokkoló dolog (kolduló kislány aki a szemünkbe néz vagy épp egy nyomorék aki kis fém kerekekre eszkábált deszkán ül és azon húzza magát).
Ráadásul neki takargatnia is kell magát, nem lehet rajta olyan ruha amiben az alakja jól látszik. Különösen jó érzés a fülledt melegben még emiatt felvennie egy réteget. És ezért sem szólt soha egy rossz szót sem.
A hotelben úgy döntöttünk, hogy inkább kimegyünk a reptérre hamarabb, és ott töltjük el az időt. Vasent távolról is menedzseli a dolgainkat, küldött értünk egy OLA taxit amivel egy óra alatt ki is értünk a reptérre. Becsekkoltunk, és elmentünk kajálni. Én egy chicken biryani-t kértem (egyelőre halasztom a vegává válást :-) ), és mellé egy tojásos csirkés tekercset, mert úgy néztem, hogy biryani-hoz csak egy kis comb jár és egy nagy kupac rizs. Ehhez a képest a rizs alól előkerült még egy fél csirkemell, és a tekercs is tele volt hússal. Igen rendes mennyiségű kaját vagyok képes megenni, és ezzel is megettem, de a végét már csak becsületből.
Aztán megnéztük a boltokat, kávéztunk. Jó döntés volt kijönni hamarabb.
Ezt itt Detti cipője, merő por és mocsok a körülményektől (a kép sajnos nem igazán adja vissza, higgye el mindenki, rohadtul koszos). Azért a "méltóságát" igyekezett megőrizni a necc zoknijával :-) Én is hasonlóan nézek ki, de itt nem a necc zoknira gondolok :-)
A gépünk egy óra késéssel indult, így volt időnk bőven. Érdekes volt nézni az embereket, ahogy a beszállókapunál tülekedtek. Ezt baromira nem értem, tök mindegy mikor szállsz fel a gépre, mindenki ugyan azzal megy. De itt kb. közelharc ment. Épp olyan volt, mint az utcán a forgalom.
Megérkeztünk Delhibe. Ettől a várostól először lesokkolódtam, de most kb. fellélegeztem. Kisebb forgalom, jobb levegő, sokkal élhetőbb.
A bevált szállásunk már várt a Main Bazar Road-on, ide már hazajárunk. Teljesen rutinszerűen megy itt a közlekedés.
Ami nem annyira tetszett, hogy egy ablak nélküli szobát kaptunk. De ez még csak-csak elment volna, viszont a konyha mellett van. Ahol hajnal kettőig csörömpöltek az edényekkel. Nem tudnak másik szobát adni... Mindegy, jó lesz, hulla fáradtak vagyunk.
És ami még nem vicces, ez a megfázás egyre rosszabb. Esténként durva köhögőroham jön rám... Az antibiotikum kivételével már mindenből bevettem egy-két-öt-tíz szemet, de nem javul. De legalább lázam az nincs.
 |
| Itt lakunk, nagy a kontraszt ha kilépünk az utcára |
Utána elsétáltunk a főút mentén kb. 1 km-t, ott van egy nagyobb út a térkép szerint, amin le lehet jutni a Gangeszhez. Ez a séta kicsit sem esett jól egyikőnknek sem, fülledt meleg, hozzá őrült forgalom, zaj, dudaszó (kb. mint ha folyamatosan esküvő lenne mindenhol - ezt Detti fogalmazta így meg, elég találó) de a legrosszabb mégis a por. A fülledt meleggel nagyon durva kombó, levegőt alig lehet kapni benne.
 |
| Buszmegálló |
Szóval ilyen helyen sétáltunk, rajtunk volt minden szempár, valószínűleg külföldi ide még be nem tette a lábát. Mi is inkább visszafordultunk, és szépen visszasétáltunk a bazi poros úton a hotelbe. Sok értelme nem volt a körnek.
Azt meg kell jegyeznem, hogy Detti bevállalós. Nem csak a szép részek érdeklik, simán mehet a séta nem épp a legszebb környéken is, jó neki az autoriksa nincs az hogy csak taxiba hajlandó beülni, nem hisztizik, nem nyavalyog. Pedig néha nagyon kemény amivel szembesülünk, legyen az látvány vagy szagok, vagy dugóban állás, vagy valami sokkoló dolog (kolduló kislány aki a szemünkbe néz vagy épp egy nyomorék aki kis fém kerekekre eszkábált deszkán ül és azon húzza magát).
Ráadásul neki takargatnia is kell magát, nem lehet rajta olyan ruha amiben az alakja jól látszik. Különösen jó érzés a fülledt melegben még emiatt felvennie egy réteget. És ezért sem szólt soha egy rossz szót sem.
A hotelben úgy döntöttünk, hogy inkább kimegyünk a reptérre hamarabb, és ott töltjük el az időt. Vasent távolról is menedzseli a dolgainkat, küldött értünk egy OLA taxit amivel egy óra alatt ki is értünk a reptérre. Becsekkoltunk, és elmentünk kajálni. Én egy chicken biryani-t kértem (egyelőre halasztom a vegává válást :-) ), és mellé egy tojásos csirkés tekercset, mert úgy néztem, hogy biryani-hoz csak egy kis comb jár és egy nagy kupac rizs. Ehhez a képest a rizs alól előkerült még egy fél csirkemell, és a tekercs is tele volt hússal. Igen rendes mennyiségű kaját vagyok képes megenni, és ezzel is megettem, de a végét már csak becsületből.
 |
| Detti KFC-s masala-s csirkeszárnya |
Ezt itt Detti cipője, merő por és mocsok a körülményektől (a kép sajnos nem igazán adja vissza, higgye el mindenki, rohadtul koszos). Azért a "méltóságát" igyekezett megőrizni a necc zoknijával :-) Én is hasonlóan nézek ki, de itt nem a necc zoknira gondolok :-)
A gépünk egy óra késéssel indult, így volt időnk bőven. Érdekes volt nézni az embereket, ahogy a beszállókapunál tülekedtek. Ezt baromira nem értem, tök mindegy mikor szállsz fel a gépre, mindenki ugyan azzal megy. De itt kb. közelharc ment. Épp olyan volt, mint az utcán a forgalom.
 | |
| Köszönjük :-) |
 |
| Delhi éjszaka fentről |
A bevált szállásunk már várt a Main Bazar Road-on, ide már hazajárunk. Teljesen rutinszerűen megy itt a közlekedés.
Ami nem annyira tetszett, hogy egy ablak nélküli szobát kaptunk. De ez még csak-csak elment volna, viszont a konyha mellett van. Ahol hajnal kettőig csörömpöltek az edényekkel. Nem tudnak másik szobát adni... Mindegy, jó lesz, hulla fáradtak vagyunk.
És ami még nem vicces, ez a megfázás egyre rosszabb. Esténként durva köhögőroham jön rám... Az antibiotikum kivételével már mindenből bevettem egy-két-öt-tíz szemet, de nem javul. De legalább lázam az nincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése