India újratöltve - Kalkutta 3

Korán keltünk, igencsak nyúzottan, egyikőnk sem aludt jól. A munkások este sokáig takarítottak, ordibálva beszéltek, én most is fáztam, rendesen fájt megint a torkom.

Itt laktunk négy napig

Kaptunk forró teát, majd elvittek minket a hotelba ahol az esküvő előtt is voltunk már 3 éjszakát. A hangos zenés liftes hotelba. De most a folyosó végén kaptunk szobát.

Jó korán ott voltunk, épp reggeli időben. Kedves gesztus volt tőlük, hogy kaptunk reggelit, mert az csak holnap reggel járna. Aztán lefeküdtünk aludni.

Dél körül indultunk el felfedezni a környéket. Ahol különösebb látványosság nincs, így a fél óra sétára lévő Cofe Coffee Day-t vettük célba. Egy darabon a nagy forgalmú úton sétáltunk amin a hotel is van, majd egy viszonylag normálisabb út mentén.

Ez már a jobb út

Utcai elosztó :-)

Itt amolyan igazi indiai élet ment, árusok voltak az út két oldalán, ruhák, cipők, papucsok, ékszerek, mindenféle dolgokat árultak.
Aztán jött egy felüljáró, nem volt világos, hogy minek van ott. Nekünk látszólag azon kellett volna mennünk, de azon csak autók mentek. Így mellette sétáltunk a bazár soron. És akkor megértettük, hogy miért van a felüljáró.

Igazi India érzés :-) A sínek mellett árusok, átjáró az nincs de mindenki itt megy keresztül, hatalmas élet, kicsit arrébb egy állomás van.

Egy-két bringa az állomáson

Nem értünk el a kávézóig, amikor Detti észrevett egy éttermet. Nem is értem hogyan, mert egy kis szűk átjáró végén volt, szinte semmi nem látszott belőle az útról. De kiszúrta. Nagyot néztünk, hogy ilyen környéken milyen jó étterem van. Amikor beültünk akkor szinte egyedül voltunk, aztán egészen gyorsan megtelt vendégekkel. Kértünk két levest, egy zöldséglevest és egy csirkéset, valamint Detti halat, ami egy helyi specialitás volt, én pedig butter chicken-t. Hozzá rizst és sajtos naan-t. Megkérdeztük még a mango lassi-t, ami nem volt náluk, de mondták hogy szereznek. És tényleg szereztek.

Étkezés utáni szájfrissítő, mindenféle magok vannak a levélbe csomagolva (a levéllel együtt kell elrágni)

A két leves nagyon csípős volt, különösen a zöldségleves. De jót tett a torkomnak. A csirkésnek pedig volt egy egyedi íze, mindkettőnknek beütött! De állati jó volt a butter chicken és a naan is. És a lassi a végén aaaahh (joghurt elmélet cáfolva :-) ), valami brutál jót kajáltunk. Igényes volt a környezet, és olyan kedves és udvarias a személyzet, hogy kérésükre még be is csekkoltam fecebook-on, pedig nem szokásom. Nem hogy becsekkolni nem szokásom, eleve facebook-ozni nem az...

Innen mentünk a kávézóba, ahol eltöltöttünk egy kis időt.

Aztán amikor elkezdett sötétedni elindultunk vissza a hotelba.

Az állomás környéke így sötétben még hangulatosabb volt. Ráadásul épp jött a vonat is. Ezt láttam, de hogy le tudjam fotózni, egy fél lépést még tettem előre. Mire egy helyi nem csak hogy rám szólt hogy vigyázzak, hanem még kitette elém a kezét is, hogy állj. Kedves volt tőle.

Banánok mellett hasít a vonat

Itt ittunk még egy kókuszlevet. Ami megint olyan, hogy pár éve (talán már mondhatjuk, hogy jó pár éve...) tuti nem ittam volna meg. Egy bazi nagy, franc tudja mennyire tiszta - leginkább nem tiszta... - késsel vágja fel az árus (megjegyzem profi a technikájuk), majd a nem épp tiszta kezével megfog egy szívószálat és beleteszi. Két eset lehetséges: 1: undorodok tőle és azt a szabályt hozom, hogy köszi de én ezt nem, vagy 2: felülemelkedek rajta és megiszom, mások is megisszák. Nem mondom, hogy mindent ki kell próbálni ész nélkül, mert biztos, hogy mellé lehet nyúlni. De itt a 2-es volt a jó döntés, és így nem maradtam ki valami tök jó élményből.

Nem volt egy programokkal telezsúfolt kulturális nap, de annyi inger ért az elmúlt napokban, hogy pont jó volt egy ilyen. Kaptunk kis ízelítőt a helyi életből, jót kajáltunk, kávéztunk, sétáltunk.

Kalkuttát összességében nem ajánlom. Úgy értem úti célnak. Látnivaló alig van, iszonyat zsúfolt (és ezt meg kell szorozni ezerrel... én még ilyet nem láttam), és hozzá nagyon poros és szmogos.

Nekünk persze itt volt a helyünk, mert itt volt az esküvő és itt élhettük át ezt az egészet, ami akkorát ütött, hogy egy életen át fogok rá emlékezni!