Vietnám-Kambodzsa - 14. nap: Cu Chi alagutak

Reggel a csapat másik fele elindult hozzánk, mától ők is itt alszanak. Amíg megérkeztek elmentünk reggelizni. Ez az utolsó szállásunk, itt leszünk vasárnapig és itt nincs reggeli.

Erre a helyre esett a választásunk, fine dining Tibald Tours módra 😁

Ez pedig a reggeli:

Állati jó volt, hihetetlen, hogy mit művelnek egy ilyen járda széli bódéban. Friss buci, a húst ott sütötték, zöldség és valami szósz. Tökéletes reggeli. Mellette volt egy leveses is, azt azért egyelőre kihagytuk, nem láttuk hol tudnának mosogatni. Azért nálam is van egy határ, de azért el tudok képzelni olyan helyzetet, hogy ilyen helyen is eszek 😊

Utána beültünk ide kávézni:

Bal szélen a reggelizőnk, utána a leveses a piros székekkel, végül a kávézó

Két utcakép:

Megjöttek a többiek és lefoglaltunk a Cu Chi alagutas túrát. Pár óra múlva jött értünk egy busz, felvettünk még néhány embert a városban és elindultunk az alagutakhoz. Az idegenvezetőnk már a buszon megosztott sok információt a vietnámi háborúról, ami 21 évig tartott, ebből az amerikai jelenlét 1965-től 73-ig. A háború során 58e amerikai katona halt meg és több millió vietnámi (a wiki oldal amit belinkeltem 1 millió katonát és további 2 millió civilt említ, az idegenvezetőnk pedig 5 milliót mondott, akár hogyan nézzük, ez nagyon durva). Az alagútrendszer nagyjából 250 km hosszú, de csak kb. a fele maradt meg és három szintje van: 3, 6 és 10 méter körüli szintekkel. Nagyjából 10e ember lehetett lent egy időben akik egy naptól akár egy hétig is a föld alatt voltak. Ez egy komplett föld alatti hálózat, rejtett lejárókkal, körülötte de még bent is csapdákkal. Nagyon alacsony, kb. 80-100 cm csak a magasság, de bent vannak nagyobb terek is. Parancsnoki szobák, konyha de még "kórház" is. A levegő ellátást hosszú bambuszokkal oldották meg amik ki voltak vezetve a felszínre. De volt füst kivezetés is a konyhákból, megtévesztésként egy helységből több csövön keresztül több helyen, így nehéz volt azonosítani, hogy honnan jött a füst.

Információ megosztás folyamatban

 

A cél előtt megálltunk egy helyen, ahol háborús sebesültek illetve azok gyerekei dolgoztak. A harcok során rengeteg mérget vetettek be, amitől nagyon sokan megbetegedtek, de sok esetben még a gyerekeik is fogyatékossággal születtek. Ők készítenek itt mindenféle dísztárgyakat, igazán szépeket. Képeket, vázákat mindenféle méretekben, de vannak használati tárgyak is, bortartó, zsebkendőtartó stb. A boltban ezeket viszont nem lehetett fotózni.

Itt készülnek a dísztárgyak

 

És akkor megérkeztünk a Cu Chi alagutakhoz. Először megnéztük a makettet, ezen jól láthatók a szintek:

Bombatölcsér

Itt pedig bemutatták az álcázott lejárót:

Amint lesüllyedt az ember, lényegében semmit nem lehetett látni a lejáróból. Csak faleveleket a földön.

Timko ki is próbálta:

Ez itt az egyik csapda, egy billenő ajtó. A gödörben hegyes bambuszokkal, amik sok esetben be is voltak kenve valamivel ami fertőzést okoz:

Ez pedig itt egy olyan nyílás ami mögött bambuszon keresztül jut levegő az alagútba:

Lejáratok:

Makett arról ahogy a vietnámi katonák éltek a dzsungelben

Amerikai tank

Ezek pedig további csapdák, be is mutatták a működésüket. Lefelé kinyíló ajtók, összezáródó hegyes tüskékkel, oldalról, átfordulós, mindenféle.

Ez itt egy ajtó csapda, az ajtó berúgása után egy lengő vassal, rajta csomó hegyes tüskével találta magát szembe a katona:

Makett arról, ahogy a vietnámiak újrahasznosítják az amerikai bombák repeszeit, ebből is tüskéket gyártottak:

Autógumiból gyártott papucsok, amiből volt olyan verzió is ami fordított lábnyomot hagyott:

De az álcázásnak sok más módszere is volt, pl. az elfogott vagy lelőtt amerikai katonák ruháját szétvágták és szétszórták a levegőző nyílások körül. Ezzel tévesztették meg a kutyákat akikkel próbálták kiszagoltatni az alagutak nyílásait.

Ez pedig már az a lejárat amit ki lehet próbálni. 100 méteres a teszt szakasz, ahonnan 20 méterenként lehet kijönni:

Baromi alacsony, nekem nagyon szenvedős volt benne menni. Ráadásul iszonyat pára is volt, kis klausztrofóbiámmal pedig jobbnak láttam az első kijáraton kijönni.

Ezt a képet Ádám csinálta, ő végigment:

És Timko is végigment, ez itt a 100 méteres kijárat:

Lent az egyik fő étel a tápióka volt, ezt mi is megkóstoltuk:

Füst kivezető nyílás

Nagyon érdekes hely, érdemes volt megnézni.

Elindultunk vissza a busszal, de elég lassan haladtunk, brutál dugó volt ma mindenhol. A bulinegyedhez közel szálltunk ki, lefoglaltuk a holnapi Mekong delta programot és nekimentünk az estének. Október 31 van, félelmetes, hogy milyen halloween-i bulik mentek, iszonyat embertömeggel.

Beültünk egy étterembe és ugyan megfogadtuk, hogy nem rendeljük túl magunkat, ez ma nem (sem) sikerült 😆

A vacsora után a többiek elindultak a szállásra, mi Ádámmal kerestünk egy masszázs helyet, az eddigi legpuccosabbat és egyben legdrágábbat sikerült megtalálni. Cserébe az egyik legjobb volt.

A városban lényegében lehetetlen közlekedni, így gyalog mentünk vissza a szállásra, ami kb. fél óra volt. Út közben láttam egy olyan jó éttermet, a járdára voltak kirakva asztalok és csak helyiek ettek ott. Még invitáltak is minket, kár, hogy nem sokkal előtte ettünk. Na majd holnap 🙂

Vietnám-Kambodzsa - 13. nap: vissza Ho Chi Minh City-be

A mai napon tényleg nem sok minden történt, visszabuszoztunk Ho Chi Minh City-be.

Reggeli után jött értünk pár tuktuk akik kis értetlenkedés után (megint nem számoltak azzal, hogy lesznek nálunk csomagok ami ) elvittek minket a buszhoz.

 

Pár megállóval elértük a határt, a kiléptetés és a beléptetés is viszonylag gyors volt.

 

Buszunk az egyik megállónál

Ez pedig belülről

Ez a sofőr nem vezetett valami szépen, egyszer fékezett egy igen nagyot, egyszer meg lehúzta a buszt az útról jobbra úgy, hogy nem lépésben haladtunk. Itt kapcsoltam be a biztonsági övet. Ez után persze már nem csinált semmi kirívó dolgot.

Most nem is fotózgattam az úton, csak néztem ki a fejemből, elmélkedtem az élet nagy dolgain miközben hallgattam a kedvenc zenéimet. Meg néha bealudtam.

Beértünk a városba, de onnan a belvárosig még vagy 1,5 órát araszoltunk. De legalább tudtam készíteni a kismotorokról pár képet. Az a szerencse, hogy itt Vietnámban nincs belőlük sok...

És amikor nem férnek már el az úton, akkor a járdán mennek:

A szállásunkkal van egy kis kavarás, egészen pontosan nem a miénkkel, hanem a többiekével. Mi négyen akik előbb jöttünk, tovább is maradunk egy nappal, így külön foglaltunk szállást a városban. Ugyanott ahol a többieké is van. De az ő foglalásukat törölték. Így most valahol máshol alszanak, majd holnap reggel találkozunk és holnaptól ők is itt leszek. Az utolsó napokra egyébként egy apartmanházban van szállásunk.

Az apartman átvétele után elsétáltunk vacsorázni. Egy sikátoros részen keresztül, ahol a helyiek életébe egészen közelről bele lehetett látni. A nyitott ajtók mögött még azt is láttuk, hogy hol alszanak. Az étterem pedig az igazi autentikus helyiek által látogatott étterem volt. A menüt google képfordítóval fordítottuk le. Kértünk gobi halas hotpot-ot, csempén sült vaddisznót, sült rákokat, tavaszi tekercseket. A hotpot-tal persze csak bénáztunk, nem tudtuk mit kell beletenni és mit kell a tányérba, aztán odajött hozzánk a kedves felszolgálólány és segített. Kivette a halakat, hogy azok ne főjenek túl, beletette a tálba a zöldségeket, megmutatta, hogy melyik trutyiba mit mártogassunk. Nagyon élveztük és szerintem ők is jót mosolyogtak rajtunk.

Ez itt a végére megint elég jó lett 😀 Ez tudnék itt tölteni egy kicsit több időt is. Úgy egy pár hónapot 😁

Vietnám-Kambodzsa - 12. nap: vissza Phnom Penh-be

Két menős nap jön, el kell indulnunk vissza Vietnámba. A mai napon még csak vissza a fővárosba, Phom Penh-be.

Ő itt a szállásunk mindenese, ő fogadott minket amikor megérkeztünk, ő recepciós, átadta a szobákat, pincér is egyben, de talán még főzött is és a végén ő búcsúztatott:

Most, hogy indulunk persze már jó idő van, két nap volt esős, ez van, Murphy.

Viszonylag korán indultunk, 8-kor, hogy Phnom Penh-ben még meg tudjunk nézni pár dolgot. Buszon zötykölődni kissé fárasztó, ráadásul sok értékes idő elmegy vele, de ez van ha az ember több dolgot is meg akar nézni az országban. Ilyenkor nézem a tájat, az út menti történéseket és főleg a járműveket.

Megálltunk tankolni, itt a többiek beültek kajálni, de mi Ádámmal bátrak voltunk, két bódéból is vásároltunk. Innen malacsültet ilyen kis pálcikákon, kaptunk hozzá rizst is:

Innen pedig hamburgert, ezt is meg kell kóstolni:

A higiénia olyan amilyen, a kislány végül is letörölte egy szalvétával a tálcát amin készítette a burgereket. Ha ettől nem lesz baj, akkor semmitől 😆

Itt pedig pár jármű amit sikerült így-úgy lefényképezni a buszból:

Ennél persze sokkal több és érdekesebb jármű is volt, csak nehéz elkapni a pillanatot.

Ez pedig már Phnom Penh, iszonyat dugó volt, ezen a napon van a király koronázásának 20. évfordulója, a palotánál hatalmas tömeg és pont ott van mellette a szállásunk.

Ő pedig annak az étteremnek a tulajdonosa ahol a múltkor énekeltünk. Simán megismert minket a buszban, foglaltunk is asztalt, mutattuk az ablakból, hogy 7-re jövünk 13-an. Nagyon vicces volt. Visszaigazolta, hogy oké 🙂

Ez pedig a motor átalakítás módja, így eszkábálnak rá egy riksát. Ezzel indultunk el egy piacra miután átvettük a szobákat:

Azt nem teljesen értem, hogy milyen szabályok vannak (nincsenek) itt, ez egy motor, van rendszáma. Majd átalakítják valahogy, rábarkácsolnak valami felépítményt. És mennyi a szállítható személyek száma? Megengedett sebesség? Hogy arról ne is beszéljünk, hogy van-e alatta elég erős fék amivel meg tud állni ha kell. Költői kérdések ezek, úgy tűnik nincsenek szabályok, itt bármit lehet. Tetszik 🙂

Ez pedig egy villamosság szerelési csoda, hasonlót Thaiföldön is fotóztam. "Géza, nem megy a net, keresd már meg hol a hiba... Á, kihúzok inkább egy újat 🙂"

És ez itt a piac, ez is zseniális volt. Ruhák, ajándékok, ékszerek, zöldség-gyümölcs, húsok, élő állatok, stb stb ahogy kell:

Ékszerkészítés

 

A piacról egy buddhista szentélyhez mentünk, ahol óriás repülőkutyákat is lehetett látni. Ami olyan mint egy hatalmas denevér. Vagy mint Batman 😂

Repülőkutya, nem adja vissza a méretét és a kép is olyan amilyen, sötét volt már

Végül megérkeztünk az étteremhez, előtte a folyó partján hatalmas tömeg. És pont elkezdődött a tűzijáték.

Vacsoráztunk és ezúttal sikerült nem túlennem magam. Talán csak azért mert lényegében a khmer ételeket végigettük az itt töltött idő alatt.

Az étteremtől elindultunk még egy masszázsra, gondoltunk jól fog esni a hosszú buszozás után. És baromi jó is volt, de azért volt egy pont ahol elbizonytalanodtunk. Azt már a múltkor megtanultuk, hogy melyik a rendes masszázs hely és mi a kupleráj. Most is egy rendes helyet választottunk és olajos masszázst kértünk. Oké, lehettek egy szobában? Persze, mondtuk. Bementünk egy két fős szobába, mire mondja a csaj:

- Take off everything.

- Everything??? - kérdeztem vissza meglepődve

- Yes. Are you shy? - és mosolyog

Nem, nem arról van szó, csak nem erre számítottam, na. Itt is kint volt a 'sex' áthúzva felirat, de azért egy pillanatra összenéztünk Ádámmal, hogy lehet ez mégsem sima masszázs hely? Na mindegy, lesz ami lesz, bátraké a szerencse, magunkra tekertünk egy-egy törölközőt és vártunk. Megjött két masszőr csaj és tényleg csak masszázsról szólt az esemény, nem néztük be a helyet. Jó erős volt, valami brutálisan jólesett. És megmasszírozta a csaj a keresztcsontomat és a csípőforgómat is, így értelmet nyert az is, hogy mindent le kellett venni. A törölköző pedig végig ott volt rajtunk keresztben átterítve. Hát így 🙂

Ezek a képek pedig már a szállásra visszavezető séta alatt készültek:

A hotel tetején pedig kiültünk még páran a skybar-ba, elég jók voltak a körülmények ahhoz, hogy itt megigyunk még pár sört 🙂

Fárasztó volt a sok buszozás, de a végére egy egészen kerek nap lett belőle.