Elérkezett a túranap. Az már tegnap látszott, hogy nem ússzuk meg eső nélkül és ez be is jött. De így is egy tök jó nap volt.
8-ra jött értünk egy autó amibe bezsúfolódtunk. Valahogy másképp vannak itt méretezve a kocsik, 13-an vagyunk de egy 15 fős kisbuszban úgy nézünk ki mint a heringek. De itt nem kellett sokat menni, csak kb. 10 km-t és megérkeztünk egy farmra. A tulajdonosa, Mr. Vanleang egy önkéntes iskolát üzemeltet, a farm profitját arra fordítja, hogy kisgyerekeket tanítson. Nála fizettünk be a dzsungel túrára, ezzel kicsit mi is hozzájárultunk az iskolája működéséhez.
Az indulás előtt megnéztünk még egy régi házat (vagy inkább jurtát), régen ilyenben laktak az emberek.
Aztán elindultunk, itt szerencsére még nem esett az eső. Persze a fű vizes volt a tegnapi és a reggeli esőtől, így a cipőm már itt elkezdett beázni.
Út közben hallgattuk a helyi történeteket, hogy itt régen sokkal több erdő volt, de kivágtak nagyon sok fát, kb. a 20%-a maradt csak meg. Ilyet a helyiek soha nem tettek volna, maximum egy kis területen, hogy rizst termeljenek, de az erdőt nem pusztították volna el. Mert így az élővilág is csökkent, régen sokkal több elefánt volt itt. Nem segít a klímaváltozás sem.
Viszonylag gyorsan elértünk a dzsungelt, itt kezdődött az igazi móka. Elkezdett esni az eső is, kihívás volt csúszkálni a sárban. De a látvány és főleg az érzés, hogy milyen helyen túrázunk, az mindenért kárpótolt.
És akkor megérkeztünk a folyó melletti táborhoz.
Itt jelent meg Pun, az elefánt. Akit etetni is lehetett, köteg számra eszi a banánt.
Az ember azt gondolná, hogy azzal a nagy buta ormányával csak nagyobb dolgokat tud "megfogni", de ez nem így van. Kifinomult mozdulattal vesz fel akár csak egy kis banánt is, nagyon ügyes.
Itt pedig már az ebédünk készül, sülnek a húsok, a bambuszokban pedig fő a leves:
Nem először látom, hogy a dzsungelben milyen fantasztikus ételeket lehet készíteni. Volt itt sült csirke, sült hal, rizs, leves, csípős és fokhagymás szósz, desszertnek pedig sült édesburgonya. Eszméletlenül jót kajáltunk.
Volt elefánt fürdető program is, nekünk is be lehetett volna menni a vízbe, de ezt most senki nem vállalta a 18-20 fokban és esőben.
A szép tiszta Pun azért elvette még azokat a banánokat amiket elért:
Ez már a vissza út, esőben. Viszont szerintem pont úgy nézek ki ebben a poncsóban mint Rambo a dzsungelben 😆
Ő zárta a sort, arra kellett figyelnie, hogy senki ne maradjon le. És segítette a csúszkáló embereket úgy, hogy ő egy gumicsizmában volt...
Ez pedig a befutó. Nem volt sok a táv, egy 5 km-es kört mentünk, de a sárban és esőben nem volt egyszerű se fölfelé se lefelé menni. Egy-két kisebb elcsúszáson kívül nem volt semmi gond. Leszámítva azt, hogy megint eláztunk, ez rajtam nem sokat fog segíteni, pedig már egészen jól vagyok. Lehet lesz 1-2 napos visszaesés, meglátjuk. A cipőm, zoknim teljesen átázott, a nadrágom szára is, de a poncsó alatt is befülled az ember rendesen a 100%-os páratartalomban. De akkor is megérte! 😀 Köszönjük az élményeket!
Délután kis szieszta volt, kimostuk a sáros cuccokat meg szárítottam a cipőmet hajszárítóval. Egy cipő és egy hosszúnadrág van nálam, minimálban nyomom a túrát, meg kellett szárítani.
Vacsora, kis beszélgetés, majd alvás. Jó éjszakát! Itt 11 óra van, otthon még csak du. 5 (az óraátállítás miatt +6-ba kerültünk át).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése