Vietnám-Kambodzsa - 13. nap: vissza Ho Chi Minh City-be

A mai napon tényleg nem sok minden történt, visszabuszoztunk Ho Chi Minh City-be.

Reggeli után jött értünk pár tuktuk akik kis értetlenkedés után (megint nem számoltak azzal, hogy lesznek nálunk csomagok ami ) elvittek minket a buszhoz.

 

Pár megállóval elértük a határt, a kiléptetés és a beléptetés is viszonylag gyors volt.

 

Buszunk az egyik megállónál

Ez pedig belülről

Ez a sofőr nem vezetett valami szépen, egyszer fékezett egy igen nagyot, egyszer meg lehúzta a buszt az útról jobbra úgy, hogy nem lépésben haladtunk. Itt kapcsoltam be a biztonsági övet. Ez után persze már nem csinált semmi kirívó dolgot.

Most nem is fotózgattam az úton, csak néztem ki a fejemből, elmélkedtem az élet nagy dolgain miközben hallgattam a kedvenc zenéimet. Meg néha bealudtam.

Beértünk a városba, de onnan a belvárosig még vagy 1,5 órát araszoltunk. De legalább tudtam készíteni a kismotorokról pár képet. Az a szerencse, hogy itt Vietnámban nincs belőlük sok...

És amikor nem férnek már el az úton, akkor a járdán mennek:

A szállásunkkal van egy kis kavarás, egészen pontosan nem a miénkkel, hanem a többiekével. Mi négyen akik előbb jöttünk, tovább is maradunk egy nappal, így külön foglaltunk szállást a városban. Ugyanott ahol a többieké is van. De az ő foglalásukat törölték. Így most valahol máshol alszanak, majd holnap reggel találkozunk és holnaptól ők is itt leszek. Az utolsó napokra egyébként egy apartmanházban van szállásunk.

Az apartman átvétele után elsétáltunk vacsorázni. Egy sikátoros részen keresztül, ahol a helyiek életébe egészen közelről bele lehetett látni. A nyitott ajtók mögött még azt is láttuk, hogy hol alszanak. Az étterem pedig az igazi autentikus helyiek által látogatott étterem volt. A menüt google képfordítóval fordítottuk le. Kértünk gobi halas hotpot-ot, csempén sült vaddisznót, sült rákokat, tavaszi tekercseket. A hotpot-tal persze csak bénáztunk, nem tudtuk mit kell beletenni és mit kell a tányérba, aztán odajött hozzánk a kedves felszolgálólány és segített. Kivette a halakat, hogy azok ne főjenek túl, beletette a tálba a zöldségeket, megmutatta, hogy melyik trutyiba mit mártogassunk. Nagyon élveztük és szerintem ők is jót mosolyogtak rajtunk.

Ez itt a végére megint elég jó lett 😀 Ez tudnék itt tölteni egy kicsit több időt is. Úgy egy pár hónapot 😁