Mondanám, hogy ma nem történt semmi, egész nap csak buszoztunk. De ez nem igaz. Az a része igaz, hogy szinte egész nap buszoztunk, de azért történtek érdekes dolgok is.
Ez itt a hotelunk tetőterasza, akár itt is lehet reggelizni, már ha valaki bírja a meleget, de főleg a párát:
Tegnap bevállaltuk, ma nem, kissé nyúzott vagyok. Tegnap este belehúztunk az éjszakába, finoman szólva nem voltam fitt reggel (sem már...).
A szállásunktól kb. 100 méterre volt a busztársaság, onnan indult a buszunk. Tipikus ázsiai hosszútávú buszjárat, 2+1-es elrendezés hatalmas bőrfotelokkal. Kényelmes, de azért rendesen bele lehet izzadni a több órás út alatt. Az út Ho Chi Minh City-ből Phnom Penh-be, Kambodzsa fővárosába, ~230 km, nettó 5 - 5,5 óra. De párszor megálltunk és volt egy határ lépés is, így lett a végén kb. 8 órás az út.
Ez itt az egyik megálló, már Kambodzsában, a busz konkrétan beállt az étterembe 🙂
Ez pedig már a főváros előtti nagy híd a Mekong folyó fölött:
Phnom Penh-be beérve azért eléggé leesett az állam, olyan felhőkarcolók fogadtak, hogy csak pislogtam. Vietnámból átlépve Kambodzsába abszolút az volt érezhető, hogy egy szegényebb országba érkeztünk. Hozzáteszem gyorsan, hogy azért eddig mindkettőből elég keveset láttunk. Hát a szegénység a fővárosra nem igaz, állítólag komoly kínai befolyás van, tolják bele az országba a pénzt (a hitelt...).
Végre megérkeztünk, hulla fáradt voltam, nem sokat sikerült aludni a buszon, egyébként is inkább az út menti dolgokat figyeltem. Eléggé kapkodva szálltunk le, majd felpattantunk pár tuktuk-ra.
Itt még vigyorogtam, mert még nem vettem észre, hogy a buszon felejtettem a Garmin tracker-t. Aztán a hotel felé félúton az eszembe jutott. Még mondtam is Ádámnak, hogy a végén nehogy fent felejtsük a buszon. Eléggé idegállapotba kerültem, hogy hogy lehetek ilyen béna, nem szokásom elhagyni dolgokat. Nem mentség, hogy fáradt voltam. Meg is állapítottam, hogy nincs mese, hülyülök... Szóltam gyorsan a tuktuk sofőrnek, hogy most azonnal forduljunk vissza a buszhoz. Na ettől meg ő jött idegállapotba. Nem értette mit magyarázok, nem beszélt angolul én meg csak mutogattam a mobilomon a térképet, hogy ide menjünk, de most azonnal. Szerencsére egy gps jeladót hagytam el, tehát nem lesz nehéz megtalálni (gondoltam még itt...), na de mi van, ha a busz elindul? Majd csapatunk utána tuktuk-kal... Végül a hotelhez mentünk és átszálltunk egy angolul beszélő tuktuk-oshoz, közben a recepcióssal próbálták felhívatni a busztársaságot, akik persze nem vették fel a telefont. Csaptunk a tuktuk-kal, átmentünk egy fekvőrendőrön majd egy hatalmas csattanás és megálltunk. Elszakadt a lánc. Qva jó, legjobbkor. Végül a srác testvére jött menteni egy másik tuktuk-kal és elvitt minket a buszhoz, ami egy mosóban volt. Kb. 300 méterre onnan, ahol az utolsó pozíció volt a térképen. Volt valami fal vagy lehet tető is a busz fölött, nem is emlékszem, de onnan nem volt pozíció. Mindegy, a srác tudta hova kell menni, meglett a jeladó. Fél órámba került és a plusz kör 10 dollárba, de minden jó ha vége jó.
Este elmentünk még sétálni kicsit, majd beültünk egy étterembe.
 |
| A csapat |
Lok lak-ot ettem, tipikus khmer étel, marhahús zöldségekkel, rajta egy tojás, mellé rizs. Nagyon finom volt, nagy kedvencem az ázsiai konyha!
Egészen későre járt amikor is kitaláltunk, hogy a sok buszos szenvedés után megérdemlünk még egy masszázst. Egymást érik a masszázs helyek, itt is sikerült meglepni a létszámmal az étterem szomszédságában lévő helyet. De amúgy olyan gyanús is volt. A társaság egy része átment egy hasonló helyre, az sem volt jobb. Kiült koszos fotel az előtérben, oldalt "szobák", benne ócska franciaágy, koszos ventilátor, a falról mállik le a hello kitty-s tapéta. Ádámmal továbbálltunk és kerestünk egy rendes masszás helyet, ami viszont igényes volt. És nem utolsó sorban masszázsról szólt 😄 Thai jellegű masszázs volt abban a "pizsamában", elég viccesen néztünk ki:
Igen jól esett, kicsit néha a fájdalomküszöböm határán, pont ahogy kell. A fizetésnél nem tudtak visszaadni a 100 dollárosból, mondta a nő, hogy elviszi felváltani, de fényképezzük le mielőtt elviszi. Van olyan csalás, hogy elviszik a pénzt és visszajönnek egy másik, hamis pénzzel és mondják, hogy amit adtál az hamis. Ha le van fényképezve, akkor nincs kérdés. Még korrektek is voltak.
A többiek pedig máshogy jártak, leginkább menekültek... 😂
Ők pedig nem teljesen értettük, hogy mit csináltak, halk zene szólt és arra ment egy koreográfia. Billegtek kicsit, énekeltek, meghajoltak... Jól néztek ki, beleillettek a környezetbe.
Fárasztó nap volt, de a lényeg, hogy megérkeztünk Kambodzsába 😀
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése