2024. október 25., péntek

Vietnám-Kambodzsa - 8. nap: Siem Reap: Vízi falu és patkányok

Ismét egy jó kis napot zártunk, bár elég nehezen indult. Vagánykodtam itt tegnap, hogy jobban vagyok, simán elmegyek még az utcai bárba. Jó ötlet volt... reggel olyan köhögő roham jött rám, majd megfulladtam.

Ő itt a helyi utazási szakértőnk, ha tuktuk kell azt hív ha kisbusz akkor azt. Ma kisbusz kellett, mert az úszó faluhoz bevezető út nem aszfaltozott és nagyon porol.


Az úszó falu a Tonle Sap (Szap-tó) egyik deltájában található, egy varázslatos hely. A helyiek halászatból, rákászatból élnek, meg persze mostanában a turizmusból. Az idősebb korosztály soha nem hagyja el a falut, de a fiatalokkal már más a helyzet. A faluban van rendőrség, kórház, általános iskola. A házak egy része cölöpökön áll, de vannak úszó házak is. Nagyjából 10.000 család él itt, egy házban akár 5 család is. Egy családban pedig 5-6 gyerek van. Nem könnyű itt az élet, de segítik őket a turizmust szervező cégek. Belépő van a faluba, ami tartalmazza a hajóutat és a bevétel felét a falu kapja meg.




Házsor a járművekkel

Utcakép


 
Kikötöttünk az étteremnél, itt elvileg krokodilt és kígyót is lehetett volna kóstolni. Krokodil egyébként nincs a tóban, azt úgy hozzák ide.

Az étterembe vezető járda




Be lehet fizetni kis vízi túrára is, kis csónakokkal visznek egy az "erdőbe", 30-40 perces a túra. Ez is igazságosan van elosztva, a kasszánál kell befizetni az útra nem a csónakot vezetőnél és mindig jön a várakozók közül a következő szabad csónak. A mi kapitányunk egy 15 éves lány volt, annyira ügyes volt, én tuti nem tudtam volna törökülésben a csónak elejében ülve egy evezővel úgy manőverezni a fák között. Beszélt angolul is, mondjuk nem mindig a kérdésre válaszolt, de beszélt. Nagyon cuki volt!


A mosolygós kis kapitányunk

A várakozó csónakok

Ez pedig már itt az ebéd, kígyót szerettem volna enni mert azt még nem kóstoltam, de az nem volt. Így maradt a krokodil:


Áruszállítás

A kicsi és a nagyobb hajós is long tail boat-ok, nem is tudom hogy van-e magyar neve. A hajócsavar egy több méteres tengely végén van és jellemzően jó erős motor hajtja. Ezért aztán piszkosul gyorsan tudnak menni és nem kell hozzá mély víz sem.

Ahogy ezeket a srácokat megláttuk, meg is jegyeztük, hogy itt is vannak huligánok, csak ők nem motorokat berregtetnek hanem a hajóikkal vagánykodnak 🙂


Ez volt a hajónk

Fú de jó volt ez a program is, egy mesében éreztem magamat!

Innen az Apopo-hoz mentünk megnézni a hős patkányokat. Kambodzsában a mai napig nagyon sok elaknásított terület van és az afrikai óriáspatkányt meg lehet tanítani a keresésére. Sokkal hatékonyabban keresi meg az aknákat mint a fémkereső ami minden más fémre is bejelez.








A patkánynak nagyon jó a szaglása. A kiképzése során megtanítják neki a robbanószer szagát, megtanítják megkülönböztetni más szagoktól és jutalmazzák ha megtalálja. A gyakorlatban úgy néz ki, hogy megtisztítanak két sávot, ezen áll két ember. Az emberek lábán van egy kötél, a patkányom van egy hám és a kötél mentén tud szaladni. Mivel a patkány könnyű, a taposóakna nem robban fel akkor sem ha a patkány rálép (kb. 5 kg-tól robban). Ha megtalálja, akkor ott elkezd kaparni. Ekkor jutalomfalatot kap és visszaengedik. Ha ott újra kapar, akkor megjelölik a pontot és később felrobbantják az aknát.


Hős patkánnyal a kezemben

Két kisfilmet néztünk még meg le a kalappal az aknamentesítők előtt! Sok ember kapja vissza általuk a földjét és így az életét.

Egy program volt még mára egy khmer zenés táncos vacsora, már szerencsére nem nekünk kellett táncolni, mi csak nézők voltunk.

Előtte még volt egy kis időnk, kimentünk Ádámmal a piacra. Vettünk is út közben ettől a hölgytől sült húst, elrágcsáltuk amíg sétáltunk.


Piac 😀

Majd jött a zenés táncos est. Egy hatalmas teremben voltak asztalok, több száz ember volt ott, lényegében csak külföldiek, ez ilyen rájuk szabott program volt. Svédasztalos vacsora, majd jött az előadás.





Nagyon szép előadás volt, és nagyon más mint otthon. A tánc többségében nagyon lassú mozdulatokból állt, ami szerintem nagyon nehéz. Erő is kell hozzá, egyensúlyérzék is, és mindezt még egyszerre is csinálták. Nagy tapsot kaptak a végén.

Innen már csak a hotelbe jöttünk vissza, nem kell ma is belehúzni az éjszakába, jó lenne kicsit kijönni ebből a megfázásból.

Holnap újabb tranzit napunk lesz, ha jól értettem kb. 8 órát fogunk buszozni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése