A mai nap célja az volt, hogy eljussunk Siem Reap-ból Mondulkiri-be. Ez jelentem sikerült 🙂
Ma úgy keltem fel, hogy végre azt érzem, hogy kifelé jövök ebből a megfázásból. Ideje volt már, mondjuk be is szedtem hozzá mindent ami nálam van.
9-kor indultunk el egy közepes méretű busszal. A táv ~530 km amire a gps eleve 8 óra menetidőt mondott.
Csak mentünk és mentünk...
Megálltunk ebédelni, de a sofőrünk elég sokáig kereste a helyet. Nem arról van szó, hogy nem tudta eldönteni, hogy melyik mellett álljon meg, arra várt, hogy legyen legalább egy. Lett, ez:
A kolbászok érlelődnek a napon és a kipufogó gőzben.
Ez pedig az étterem:
Kemény a csapat, szinte mindenki evett valamit. Vagy ha nem kemények, akkor elég éhesek voltak 🙂 Nekem teljesen rendben volt, ettem már ennél durvább helyeken is.
Épp arra gondoltam, hogy talán az első olyan étkezés amikor nem ettem túl magam, erre Ádám bedobta, hogy még kóstoljuk meg a grillezett cuccokat is.
Hát, megettük. A kolbásznak elég fura íze volt, mintha nem is hús lett volna. Az volt persze, de a fűszerezése nagyon erős és szokatlan volt. A hús meg elég száraz volt. Legalább meg volt sütve rendesen.
Ránk is sötétedett és még hátra volt 2 óra. A forgalom nappal is egy kihívás, hát még éjszaka. Kivilágítatlan motorosok, átszaladó állatok, ha csak teheti az ember, ne vezessen ilyen helyen naplemente után. Mi most ezt nem tehettük meg és a sofőrünk helyi, aki jól is vezet. De ez akkor is kihívás. Vannak itt is modern autók ledvilágítással és simán jönnek szembe távolsági fényszóróval. Kiolvad az ember agya is, nem csak a retinája. Hozzá rossz út, meg kivilágítatlan motoros, fekete öves sofőröknek való. Szerencsés esetben a motoron ketten ülnek és a hátsó világít hátrafelé a mobiljával. Az út pedig olyan rossz lett, hogy csak egészen lassan tudtunk rajta menni, Néha így is kirepültem az ülésből és ezt szó szerint kell érteni (a busz végében ültem itt).
De végül megérkeztünk, este 8-ra. Respect a sofőrünknek, nagy tapsot kapott ami látszólag jól esett neki.
A szállásunk elég menő, holnap majd megnézzük világosban is. Ahogy minden bizonnyal egy nagyon szép helyen is vagyunk, csak abból sem láttunk már semmit.
Kambodzsa keleti részén vagyunk a vietnámi határhoz egészen közel. Itt az időjárás érezhetően barátibb, nem magas a páratartalom és csak huszonpár fok van.
Fárasztó napon vagyunk túl úgy, hogy igazából nem is csináltunk semmit csak ültünk.
Holnap bevetjük magunkat a dzsungelbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése