A mai egy igazán könnyed nap volt. Tegnap eleve azt beszéltük meg, hogy csak 10-kor indulunk a vízeséshez, így először az út során végre kialudtam magam. Viszont 10-kor is még esett az eső így egy órát halasztottunk az induláson, déltől már nem írt esőt. Mondjuk ez is attól függ, hogy az ember melyik időjárás előrejelző appot nézi. Mi annak hittünk amelyik a legkorábbra tette az eső végét.
Ez itt a szállásunk medencéje, mennyire jó lenne benne csobbanni a napsütésben 30 fokban. A képen ugyan nem látszik, de itt is esik még az eső:
Eben az időszakban itt már nem kellene ennyire esőnek lennie, legalábbis a helyiek szerint. Meg mondjuk szerintem sem 🙂
Dél körül értünk a vízeséshez és addigra tényleg elállt az eső 🙂 Ez itt a bejárat:
A bejárat után kis séta, közben lehet venni mindenféle finomságokat. Itt például üres dobozos üdítők flakonján sütik a banán szeleteket:
De van itt sok minden más is:
Ez pedig a vízesés az egyik oldalról:
És a másik oldalról:
És még föntről is:
Nagyon szép helyen van, lényegében a dzsungelben. Mondulkiri tartomány természetvédelmi övezet.
És valakinek valahogyan sikerült odakerülnie egy motorral is:
A biztonság nincs túltolva itt sem (ahogy sehol sem, elég csak a közlekedésre gondolni, négyen egy motoron bukósisak nélkül, vagy ahogy egy pick up platóján utazik egy komplett család, vagy épp egy teherautó rakományának a tetején az emberek...), szóval itt ezeken a pallókon lehetett átkelni egyik oldalról a másikra. Ez a fönti rész és ide amúgy sem nagyon jönnek föl az emberek, lent van kiépített járda. Mondjuk korlát ott sincs. Itt viszont még arra is figyelni kellett, hogy hova lépek, mert ha a palló vége épp nincs alátámasztva, akkor jól felemelkedik amikor rálépek. Átértünk 🙂
A vízesés mellett pedig ilyen boxokat lehet bérelni és abban ücsörögni, kajálni, aludni. Be lehetett öltözni tradicionális ruhákba is és fotózkodni. A gyerekek nagyon jól néztek ki.
A szomszéd boxban lévő kislánnyal pedig az volt a játék, hogy épp arra nézek-e amikor kinéz a függőágyból. Szerintem én nyertem 🙂
Eltöltöttünk itt pár órát, majd elindultunk vissza a szállásra, de előbb megálltunk egy étteremnél. Ádámmal lényegében folyamatosan túlesszük magunkat, de eddig mindig mindent becsülettel megettünk amit kirendeltünk. Na ma ez nem sikerült, túltoltuk, nem tudtuk megenni. Vissza kell fognunk magunkat...
Majd utána megálltunk egy piacon is. Ajjjjj imádom a piacokat 😀
Este összejöttünk még Laciék lakosztályában kicsit beszélgetni és vége is lett a napnak.
Holnap viszonylag korán kell kelni, 8-kor indulunk vissza a fővárosba, Phnom Penh-be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése