Két menős nap jön, el kell indulnunk vissza Vietnámba. A mai napon még csak vissza a fővárosba, Phom Penh-be.
Ő itt a szállásunk mindenese, ő fogadott minket amikor megérkeztünk, ő recepciós, átadta a szobákat, pincér is egyben, de talán még főzött is és a végén ő búcsúztatott:
Most, hogy indulunk persze már jó idő van, két nap volt esős, ez van, Murphy.
Viszonylag korán indultunk, 8-kor, hogy Phnom Penh-ben még meg tudjunk nézni pár dolgot. Buszon zötykölődni kissé fárasztó, ráadásul sok értékes idő elmegy vele, de ez van ha az ember több dolgot is meg akar nézni az országban. Ilyenkor nézem a tájat, az út menti történéseket és főleg a járműveket.
Megálltunk tankolni, itt a többiek beültek kajálni, de mi Ádámmal bátrak voltunk, két bódéból is vásároltunk. Innen malacsültet ilyen kis pálcikákon, kaptunk hozzá rizst is:
Innen pedig hamburgert, ezt is meg kell kóstolni:
A higiénia olyan amilyen, a kislány végül is letörölte egy szalvétával a tálcát amin készítette a burgereket. Ha ettől nem lesz baj, akkor semmitől 😆
Itt pedig pár jármű amit sikerült így-úgy lefényképezni a buszból:
Ennél persze sokkal több és érdekesebb jármű is volt, csak nehéz elkapni a pillanatot.
Ez pedig már Phnom Penh, iszonyat dugó volt, ezen a napon van a király koronázásának 20. évfordulója, a palotánál hatalmas tömeg és pont ott van mellette a szállásunk.
Ő pedig annak az étteremnek a tulajdonosa ahol a múltkor énekeltünk. Simán megismert minket a buszban, foglaltunk is asztalt, mutattuk az ablakból, hogy 7-re jövünk 13-an. Nagyon vicces volt. Visszaigazolta, hogy oké 🙂
Ez pedig a motor átalakítás módja, így eszkábálnak rá egy riksát. Ezzel indultunk el egy piacra miután átvettük a szobákat:
Azt nem teljesen értem, hogy milyen szabályok vannak (nincsenek) itt, ez egy motor, van rendszáma. Majd átalakítják valahogy, rábarkácsolnak valami felépítményt. És mennyi a szállítható személyek száma? Megengedett sebesség? Hogy arról ne is beszéljünk, hogy van-e alatta elég erős fék amivel meg tud állni ha kell. Költői kérdések ezek, úgy tűnik nincsenek szabályok, itt bármit lehet. Tetszik 🙂
Ez pedig egy villamosság szerelési csoda, hasonlót Thaiföldön is fotóztam. "Géza, nem megy a net, keresd már meg hol a hiba... Á, kihúzok inkább egy újat 🙂"
És ez itt a piac, ez is zseniális volt. Ruhák, ajándékok, ékszerek, zöldség-gyümölcs, húsok, élő állatok, stb stb ahogy kell:
A piacról egy buddhista szentélyhez mentünk, ahol óriás repülőkutyákat is lehetett látni. Ami olyan mint egy hatalmas denevér. Vagy mint Batman 😂
Végül megérkeztünk az étteremhez, előtte a folyó partján hatalmas tömeg. És pont elkezdődött a tűzijáték.
Vacsoráztunk és ezúttal sikerült nem túlennem magam. Talán csak azért mert lényegében a khmer ételeket végigettük az itt töltött idő alatt.
Az étteremtől elindultunk még egy masszázsra, gondoltunk jól fog esni a hosszú buszozás után. És baromi jó is volt, de azért volt egy pont ahol elbizonytalanodtunk. Azt már a múltkor megtanultuk, hogy melyik a rendes masszázs hely és mi a kupleráj. Most is egy rendes helyet választottunk és olajos masszázst kértünk. Oké, lehettek egy szobában? Persze, mondtuk. Bementünk egy két fős szobába, mire mondja a csaj:
- Take off everything.
- Everything??? - kérdeztem vissza meglepődve
- Yes. Are you shy? - és mosolyog
Nem, nem arról van szó, csak nem erre számítottam, na. Itt is kint volt a 'sex' áthúzva felirat, de azért egy pillanatra összenéztünk Ádámmal, hogy lehet ez mégsem sima masszázs hely? Na mindegy, lesz ami lesz, bátraké a szerencse, magunkra tekertünk egy-egy törölközőt és vártunk. Megjött két masszőr csaj és tényleg csak masszázsról szólt az esemény, nem néztük be a helyet. Jó erős volt, valami brutálisan jólesett. És megmasszírozta a csaj a keresztcsontomat és a csípőforgómat is, így értelmet nyert az is, hogy mindent le kellett venni. A törölköző pedig végig ott volt rajtunk keresztben átterítve. Hát így 🙂
Ezek a képek pedig már a szállásra visszavezető séta alatt készültek:
A hotel tetején pedig kiültünk még páran a skybar-ba, elég jók voltak a körülmények ahhoz, hogy itt megigyunk még pár sört 🙂
Fárasztó volt a sok buszozás, de a végére egy egészen kerek nap lett belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése