A tegnapi borzongás után ma egy egészen könnyed napunk volt. Ránk is fért, nem csak engem viseltek meg a tegnap látottak.
A reggeli után ott volt értünk egy kisbusz, ami tényleg egészen kicsi volt, épp csak elfértünk benne.
A Silk Island felé vettük az irányt, amihez kettőt is kompoztunk. Mondjuk egyet is elég lett volna, csak a sofőrünk kicsit elkavart.
Ez a második komp, itt legalább ki tudtunk szállni a kocsiból. Amúgy nem tűnik bonyolult szerkezetnek ez a komp, szerintem simán tudnám én is vezetni 🙂
A szigeten vadregényesebb táj fogadott, az út is elég rossz volt pár km-en keresztül.
Kb. 1,5 óra alatt érkeztünk meg a selyem készítő manufaktúrához.
Egy idegenvezető beszélt kicsit a szigetről, elmondta, hogy itt milyen boldogok az emberek, hogy a szigeten van két iskola és két szentély is, hogy az emberek miből élnek (növénytermesztés, halászat, selyemkészítés). Majd az elejétől a végéig elmondta és meg is mutatta a selyemkészítés folyamatát. A lepkék párzásától kezdve kezdve a kész termékekig.
A nők egészen fiatal korukban tanulják meg az édesanyjuktól a selyemszövést és egy ember csak egyféle mintát csinál. Egy nap alatt nagyjából 40 cm-t haladnak. És ilyen házakban laknak, alatta pedig dolgoznak:
Ez pedig itt a bolt ahol meg is lehet venni az elkészült termékeket:
Innen egy buddhista szentélyhez indultunk, ami királyok temetkezési helye. De már csak egyet kompoztunk, ahogy jönnünk is kellett volna.
Út közben ránk szakadt az ég, gondoltuk milyen szerencsénk van, pont akkor esik amikor a két helyszín között vagyunk.
Ahogy megérkeztünk tényleg ki is derült az ég. A szentélyek egy dombon vannak, több mint 500 lépcső vezet fel. Mielőtt nekivágtunk, ebédeltünk egyet.
Ezek itt lent az árusok, leginkább ételeket árultak, de volt itt sok minden más is. Fú, ez a hely nagyon tetszett:
Ez pedig az ebédünk: Lok lak, csirkés leves és sült hal. Hagyományosan törökülésben egy emelvényen elfogyasztva.
Teljesen rendben volt minden. Elsőre persze sokkolónak tűnhet, hogy milyen helyen készítik a kajádat, de meg lehet szokni 😊 Jóval lepattantabb helyen is ettem már és még élek 😀
Majd jól bekajálva elindultunk felfelé a lépcsőkön. A 100%-os páratartalomban. Kb. a lépcsők 1/3-ánál át volt ázva minden ruhám ami rajtam volt, úgy izzadtam. De hogy biztosra menjünk, itt le is szakadt az ég.
Szép és érdekes hely, újabb és ősi sztúpákkal.
Amikor visszaértünk, akkor kicsavartam a pólómat (szó szerint) és majd elindultunk vissza a szállásra.
Kis pihenő után jött is a vacsora, megszálltunk egy kis éttermet, ahol Laci a vezetőnk járt már és meg is ismerték.
 |
| Ez itt béka, ami amúgy finom |
A személyzet elkövette azt a hibát, hogy nekünk adták a tabletet amiről a zenék mentek. És onnantól egy bulihelyszínné változtattuk a helyet. Volt ott minden: Reptért, Kör közepén állok, 8 óra munka 8 óra pihenés 8 óra szórakozás, Részegen ki visz majd haza stb. Amit az egész csapat igen nagy hangerővel énekelt. A személyzetnek nagyon tetszett a műsorunk, videóztak minket, tapsoltak, vigyorogtak, táncoltak. Volt pár francia fiatal akik beültek kajálni, ők mondjuk annyira nem élvezték, nem maradtak sokáig...
A végén selfie-zni is kellett velük, hatalmas este volt!
Valahogy így néz ki egy kerek nap 😀
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése