A tegnapi bejegyzésben elfelejtettem megemlíteni, hogy még tegnap megállítottak minket a rendőrök. Marokkó tele van automata traffipaxokkal, de sok helyen a rendőrök is mérnek. Utóbbiba sikerült beleszaladnunk. Bandi vezetett, lehet, hogy kicsit gyorsabban is mentünk a megengedettnél, sokkal biztos nem, de lehet fölötte volt és persze Bandi épp fotózni próbált. És már állítottak is meg. Nem tudtuk, hogy a gyorshajtás vagy lekamerázták a kézben tartott mobilt. Jött oda a rendőr, ránézett a rendszámra aztán ránk és intett, hogy menjünk. Nem lett belőle bírság. Egyébkénk sok helyen van ellenőrző pont is rendőrökkel, de minket egyszer sem állítottak még meg ilyen helyen. Felveszi az ember a szemkontaktust és jön az intés, hogy mehetsz tovább. Mosoly, bólintás, a rendőrtől viszont bólintás, mindenki örül.
De nézzük a mai napot. Ez is mint az előző (és majd az összes többi is) eligazítással kezdődött és most nem is késtünk el. A hoteltől kocsival mentünk át a szervezők hoteléhez. Ami látszik, hogy hideg motornál van olajnyomás alapjáraton is. Ami arra enged következtetni, hogy a sűrűbb olaj meg fogja oldani a problémát. Valahol majd lecseréltetjük.
Rendőrök ennél a hotelnél is voltak de ők is köszöntek, mosolyogtak. Nem szívatnak, értünk vannak, ez az érzés. Legalábbis eddig, maradjon is így.
Bő 500 km volt a mai táv, de már nem autópályán és kiemelt úton, tudtuk, hogy hosszú lesz a nap. Azt mondjuk itt még nem tudtuk, hogy mennyire hosszú. Nyugodtan mentünk vissza a hotelunkba reggelizni:
Majd elindultunk. Tankoltunk és fel akartuk tölteni a 20 literes marmonkannát is. Volt ugyan egy jel, hogy kannába nem adnak üzemanyagot, de gondoltuk a valóság majd más lesz, nem kell azt annyira komolyan venni. Hát ezt most pont kellett volna, nem adtak.
De az innen 8 km-re lévő ugyanilyen Total kúton ugyanilyen jellel a kútfejen adtak. Tartalék üzemanyag pipa. Eddig nagyjából a bankkártyát is tudtuk használni, de ahogy haladunk délre egyre több helyen csak kp-t fogadnak el. De az is van, Tangerben váltottunk elég pénzt.
Kimentünk még Essaouria-ban a tengerpartra, lássunk már belőle legalább ennyit:
Innen jó darabon az óceán partján vezetett az utunk, brutális volt a látvány. És ebben a parkolóban még kávét is tudtunk venni:
Annyi szép hely van, de nem állhatunk meg mindegyiken, mert azzal sok időt veszítenénk. De azt sem lehet, hogy mindent kihagyunk, meg kell találni a jó kompromisszumot. Magamtól én sokkal lassabban mennék ezen az úton, ez nekem nagyon rohanós. Az itinerben is vannak megadva érdekes helyek és programok, de ha ezeket mind behúzzuk éjfélre sem érünk oda a szállásra. Persze mindenkire rá van bízva, hogy meddig megy, mit néz meg, hol száll meg. Az itiner egy támpont. Vannak persze kötelező táborok is, de azok még később jönnek.
Szóval itt is volt megadva olyan pont ahol quad-ozni lehet, dűne sízni, szörfözni. De akkor nem jutsz el Icht-ig. Így mi ezeket kihagytuk.
Itt viszont megálltunk:
És ment a hülyeség is 😅
Majd csapattunk tovább a parton. Zseniális volt ez a szakasz!
Egyszer csak százával voltak tevék az út mellett, figyelni kell, sok érdekességbe lehet belefutni:
Agadir-nál tartottunk egy megállót, tankoltunk és ettünk egy családi méretű kecskehúsos tajine-t. Sokkoló ez az ízkavalkád, hús, zöldségek, hagyma, aszalt szilva, tojás, fűszerek, mindez egyben párolva abban a cserépben, zseni. Ahogy a pincérünk is zseni volt.
És azok a kenyerek is, ahhh 😋
Majd mentünk tovább, már egy kisebb, de nagyjából sík úton, majd jöttek a hegyek.
Fú de élveztem ezt a részt, ráadásul itt pont én vezettem, Bandi szerint összenőttem a kocsival 🙂
Egy helyen aztán átvette a volánt Szabóka. Egyre keskenyebb lett az út, volt ahol már felezővonal sem volt, majd csak egy sáv, ahol ha jöttek szemből, akkor fél kerékkel mindkét autóval le kellett menni az útról.
A hátralévő szakaszon a waze mutatott egy jó nagy kitérőt, pedig látszólag "egyenesen" is lehet menni. Itt még nem tudtuk, hogy miért. De abban biztosak voltunk, hogy van oka. Ráadásul már csak offline módban ment a navigáció, itt nem volt netünk. Utána a hálózat is hosszú időre eltűnt. eSim-et használunk amin csak adat van, már ha van. Városokban és fő utakon nincs gond, ilyen helyeken már azért akad.
Az út idáig vezető része is brutális volt, aztán megláttuk ezt a kanyont. Teljesen készen voltunk a látványtól. A lemenő nap fényei is ideálisak voltak:
És amire nem számítottunk, hogy az út levisz az aljába. Na itt készültünk ki teljesen. Természetesen jó értelemben 😀
És itt megértettük azt is, hogy a waze miért akarta elkerülni ezt a részt. Mert hogy út az nem nagyon volt. Csak épp annyi volt amennyi kellett, nagy hiba lett volna kihagyni ezt a részt.
Egy ide itt már Bandi vezetett, ő tolta el a járgányt a célig. 7 körül lement a nap és olyan 8-kor lett tök sötét. Pont addig volt fény amíg kellett.
Megérkeztünk Icht-be, itt vagyunk egy kempingben. Minden percét megérte a mai szakasz, de hulla fáradtak vagyunk. És eléggé szótlanok is. Arra mentünk, hogy mielőbb le tudjunk feküdni aludni. Felállítottunk két sátrat, Szabókához beköltözött Bandi, enyém lett a kis lakosztály. A fürdőben meleg vízzel le tudtunk tusolni, apró dolgok amik kezdenek igencsak felértékelődni. Viszont elég nagy a zaj, itt van a teljes mezőny, javítják az elromlott technikákat, megy az aggregátor, a kompresszor, nem épp nyugalmas a hely. És jó erős szél is van. De legalább nincs hideg, olyan 18 fok körül van a hőmérséklet. Remélem viszonylag nyugodt éjszakánk lesz, mert holnap lesz a túra leghosszabb távja.
Az autó működik, de változatlan a helyzet, alapjáraton hol van olajnyomás, hol nincs. Általában nincs. Olyan 1500-on kell tartani a fordulatot, akkor biztos van. Ami főleg városi forgalomban kihívás. A lényeg, hogy még megy a kocsi. És persze nem fogjuk megvárni, hogy már ne menjen, keresünk majd egy szervizt és tetetünk bele sűrűbb olajat.
Lenyűgözőek ezek a hegyek. Gondolom, élőben méginkább.
VálaszTörlésEz volt az egyik legszebb rész
Törlés