Rendesen megcsúsztam ezzel az összefoglalóval... Mondjuk nem annyira, mint a 2014-es Balkánnal :)
Nézzük, hogy is volt:
Nagyot ütött az út! Hosszú volt, de nem volt hajtós. Egy ilyen út után feltöltődve, de nem kipihenve érkezik haza az ember. Egy ilyen utat épp hogy ki kell pihenni. De nem mindegy, hogy csak kellemes fáradtságról beszélünk, vagy kimerülés közeli állapotról. Ez a kellemes fáradtságot okozta, ami jókora mentális töltéssel párosult. Pontosan ezért az érzésért indulok el! Ráadásul jártam 5 olyan országban ahol eddig még nem.
Szép helyeket láttunk, a kulturális része is nagyon rendben volt. A balti fővárosok mindegyike egy kis ékszerdoboz, örülök, hogy egy teljes napot szántunk mindegyikre. És akkor ott volt Szentpétervár, ami egyszerűen lenyűgöző. És ha másképp is, de Moszkva is magával ragad. De ha a kettő közül választani kell, akkor nálam egyértelműen Szentpétervár a befutó!
Az időjárás is hibátlan volt! Északon reggel ugyan volt egy kis hideg, viszont ez volt az első olyan nagy túra, amin út közben egyetlen csepp esőt sem kaptunk. Motoros ruhából is a megfelelőt sikerült elvinni, előző évi túrákon valahogy nem sikerült ideálisan választani. És persze fontos, hogy jó idő legyen, de ami a legfontosabb, hogy senkinek ne essen baja az úton. Ez is rendben volt!
A motor jól bírta, nem volt vele semmilyen műszaki probléma. Belekerült a 100.000-ik km is. Eredetileg azt terveztem, hogy 100e környékén le kellene cserélni, de mivel semmi komoly gond nincs vele, még szolgálatban lesz egy darabig. Ja igen, a lánc, az a végét járta az út végére. De kibírta és ez a lényeg.
Egyetlen kis hiányérzet volt az úton, motoros szemmel a kanyarok és a hegyek hiányoztak. De ez ilyen, ha az ember síkságra megy motorozni, ezt már az indulás előtt is tudtuk. Volt aki emiatt nem jött velünk.
Volt az eset a fehéroroszországi tankolással. Ahol a többszörösét vonták le a tankolásnak, és mondták, hogy semmi gond, visszateszik a kártyámra a pénzt. Kissé szkeptikus voltam. Hallani mindenféle bankkártyás csalásokról, engem még ugyan nem ért ilyen, de ott valahogy úgy éreztem, benne van, hogy ezt buktam. És nem. Pár hét után megjött a pénz a számlámra. Szpaszíba!
Viszont Karácsony környékén az orosz vámhatóság meglepett egy barátságos levéllel. Másfél oldal, végig cirill betűkkel (biztos úgy gondolják tanuljon meg rendesen oroszul akinek ők levelet küldenek), épp csak a motorom adatai és a címem nem. Ennek a fele sem tréfa, ketten kaptuk meg a társaságból, le lett fordítva. Arról szól, hogy nem látják a jármű kiléptetését az országból. A belépésnél ugye volt a bonyolult procedúra az ideiglenes importtal. És mivel Oroszországot Fehéroroszországon keresztül hagytuk el (ezen a határon nem kell megállni), a kiléptetést a fehéroroszok végezték. És valahogy nem futottak össze a szálak. De az is érdekes, hogy a 8 motorosból miért csak kettőnknél. A levélben volt egy e-mail cím, írtam rá angolul. Arra azóta nincs válasz, valószínűleg ők meg angolul nem beszélnek. Kvittek vagyunk. Lesz ebből még pár kör úgy érzem.
Tanulsága is volt az útnak, amit azt gondolom érdemes másnak is megfontolni. Amikor az egyik srác nem találta a migrációs kártyáját (ami egy papír darab, de legalább olyan fontos mint az útlevél), akkor lefényképeztem minden dokumentumomat. Migrációs kártya, import papír, útlevél, forgalmi, zöldkártya. Ezt javaslom másnak is. A ő migrációs kártyája ugyan meg lett, cserébe a zöldkártyája tűnt el, aminek hiányából gond volt a kilépésnél. Gyakorlati tapasztalat ugyan nincs rá, hogy a fénykép mennyit ér, de a semminél biztos jobb. Ezt legközelebb is így fogom csinálni.
És akkor nézzük a végén a túra pontozását.
Kulturális rész, látnivalók, tartalom alapján erős 9. Időjárás miatt +1, de a kanyarok hiánya miatt -1. Így marad a 9. Nagyon jó volt! Köszönöm a szervezést Zoli, és mindenkinek köszönöm a társaságot! Még találkozunk :)
Tibald (bár ez a társaság pont Tibi-nek hív... :) )
Nézzük, hogy is volt:
Nagyot ütött az út! Hosszú volt, de nem volt hajtós. Egy ilyen út után feltöltődve, de nem kipihenve érkezik haza az ember. Egy ilyen utat épp hogy ki kell pihenni. De nem mindegy, hogy csak kellemes fáradtságról beszélünk, vagy kimerülés közeli állapotról. Ez a kellemes fáradtságot okozta, ami jókora mentális töltéssel párosult. Pontosan ezért az érzésért indulok el! Ráadásul jártam 5 olyan országban ahol eddig még nem.
Szép helyeket láttunk, a kulturális része is nagyon rendben volt. A balti fővárosok mindegyike egy kis ékszerdoboz, örülök, hogy egy teljes napot szántunk mindegyikre. És akkor ott volt Szentpétervár, ami egyszerűen lenyűgöző. És ha másképp is, de Moszkva is magával ragad. De ha a kettő közül választani kell, akkor nálam egyértelműen Szentpétervár a befutó!
Az időjárás is hibátlan volt! Északon reggel ugyan volt egy kis hideg, viszont ez volt az első olyan nagy túra, amin út közben egyetlen csepp esőt sem kaptunk. Motoros ruhából is a megfelelőt sikerült elvinni, előző évi túrákon valahogy nem sikerült ideálisan választani. És persze fontos, hogy jó idő legyen, de ami a legfontosabb, hogy senkinek ne essen baja az úton. Ez is rendben volt!
A motor jól bírta, nem volt vele semmilyen műszaki probléma. Belekerült a 100.000-ik km is. Eredetileg azt terveztem, hogy 100e környékén le kellene cserélni, de mivel semmi komoly gond nincs vele, még szolgálatban lesz egy darabig. Ja igen, a lánc, az a végét járta az út végére. De kibírta és ez a lényeg.
Egyetlen kis hiányérzet volt az úton, motoros szemmel a kanyarok és a hegyek hiányoztak. De ez ilyen, ha az ember síkságra megy motorozni, ezt már az indulás előtt is tudtuk. Volt aki emiatt nem jött velünk.
Volt az eset a fehéroroszországi tankolással. Ahol a többszörösét vonták le a tankolásnak, és mondták, hogy semmi gond, visszateszik a kártyámra a pénzt. Kissé szkeptikus voltam. Hallani mindenféle bankkártyás csalásokról, engem még ugyan nem ért ilyen, de ott valahogy úgy éreztem, benne van, hogy ezt buktam. És nem. Pár hét után megjött a pénz a számlámra. Szpaszíba!
Viszont Karácsony környékén az orosz vámhatóság meglepett egy barátságos levéllel. Másfél oldal, végig cirill betűkkel (biztos úgy gondolják tanuljon meg rendesen oroszul akinek ők levelet küldenek), épp csak a motorom adatai és a címem nem. Ennek a fele sem tréfa, ketten kaptuk meg a társaságból, le lett fordítva. Arról szól, hogy nem látják a jármű kiléptetését az országból. A belépésnél ugye volt a bonyolult procedúra az ideiglenes importtal. És mivel Oroszországot Fehéroroszországon keresztül hagytuk el (ezen a határon nem kell megállni), a kiléptetést a fehéroroszok végezték. És valahogy nem futottak össze a szálak. De az is érdekes, hogy a 8 motorosból miért csak kettőnknél. A levélben volt egy e-mail cím, írtam rá angolul. Arra azóta nincs válasz, valószínűleg ők meg angolul nem beszélnek. Kvittek vagyunk. Lesz ebből még pár kör úgy érzem.
Tanulsága is volt az útnak, amit azt gondolom érdemes másnak is megfontolni. Amikor az egyik srác nem találta a migrációs kártyáját (ami egy papír darab, de legalább olyan fontos mint az útlevél), akkor lefényképeztem minden dokumentumomat. Migrációs kártya, import papír, útlevél, forgalmi, zöldkártya. Ezt javaslom másnak is. A ő migrációs kártyája ugyan meg lett, cserébe a zöldkártyája tűnt el, aminek hiányából gond volt a kilépésnél. Gyakorlati tapasztalat ugyan nincs rá, hogy a fénykép mennyit ér, de a semminél biztos jobb. Ezt legközelebb is így fogom csinálni.
És akkor nézzük a végén a túra pontozását.
Kulturális rész, látnivalók, tartalom alapján erős 9. Időjárás miatt +1, de a kanyarok hiánya miatt -1. Így marad a 9. Nagyon jó volt! Köszönöm a szervezést Zoli, és mindenkinek köszönöm a társaságot! Még találkozunk :)
Tibald (bár ez a társaság pont Tibi-nek hív... :) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése