Fekete tenger megkerülés, összefoglaló

Kicsit megcsúsztam az összefoglalóval, de ez talán nem is baj, ülepedett a dolog. (És tettem fel képeket a korábbi bejegyzésekhez.) De álljon akkor itt az összefoglaló:

Ez volt eddig a legkomolyabb motortúra amin valaha részt vettem. Időben és távban is, sűrűségben is, tömény volt ez a 18 nap. Életemben nem fáradtam még el ennyire motorozástól, de nem is éreztem még magamat ilyen jól elfáradástól. Olyan szabadság volt ez, amit utána ki kellett pihenni :-)

A szervezés csillagos 5-ös, köszönjük Zoli! Az útiterv hibátlan volt, a programok hibátlanok voltak, a szállások olyan helyeken voltak ahol igazán sok látnivaló van. Az időjárással is szerencsénk volt, összesen kb. 2 napot áztunk a 18-ból. Ha a túra elején valaki azt mondja, hogy a 18-ból 5 nap eső, simán aláírom. Az mégsem 10 a 18-ból. Voltam már olyan motortúrán, ahol 5 napból 4-et áztunk. Itt pedig 18-ból 2-t. Hibátlan. Kicsit pedig tartottam tőle, a túra előtt utánanéztem, Grúziának május és június a két legcsapadékosabb hónapja. Ehhez képest kitűnő időnk volt, néha már-már túl meleg is volt. A csapat is első osztályú volt, köszönöm a társaságot mindenkinek!

Alapvetően minden résztvevő oda-vissza volt az úttól. Az utolsó szálláson beszélgettünk az elmúlt 17 napról. Jól kitárgyaltuk milyen jól éreztük magunkat, melyik állomáson mi tetszett a legjobban, igazán jó hangulatban telt az utolsó együtt töltött este. Amikor Zoli azt kérdezte, hogy mit kellett volna másképp csinálni, akkor egyetlen olyan dolog hangzott el, amivel igazából én is tudok azonosulni. Több időt kellett volna eltölteni a legtávolabbi ponton, a közelebbi pontok rovására. Az egyik vélemény az volt, hogy a Duna deltát ki lehetett volna hagyni. Én nagyon örülök, hogy voltunk a Duna deltában, és mindenkinek ajánlom, hogy egyszer menjen el oda ha teheti. De ha azt nézzük, most tényleg ki lehetett volna hagyni, és akkor lehetett volna egy nappal több Grúziában, mondjuk plusz nap Batumiban, a Fekete tenger keleti partján. Oda nem tudom, hogy eljutok-e még egyszer. A Duna delta ahhoz képest közel van, oda el lehetett volna menni külön. Ettől függetlenül nagyon örülök neki, hogy most voltunk a deltában, mert nekem pont az volt az egyik ami nagyon tetszett, hogy ennyi arca volt ennek az útnak. És a delta egy meghatározó arca volt, legalább is nekem mindenképpen.

Az országokról pár szót:

Románia: Sokadszor voltam Romániában, és biztos, hogy még sokszor fogok menni. Természetesen Erdélyért vagyok oda-vissza, a Gyilkos tó, Békás szoros gyönyörű szép, nem is tudom hányadszor láttam. De nem tudom megunni, és így is van még látnivaló bőven. Ide vezetett az első komolyabb motortúrám is még 2006-ban, de ezen felül is meghatározó része az életemnek ez a vidék. A Duna delta, az egy külön világ, mint ha a mesében lenne az ember, ott az idő is megáll egy pillanatra. A természet pedig önmagáért beszél, egy csoda. Mint ahogy a Transalpina hágó is nagyon szép, ez volt a harmadik helyszín Romániában. Összességében Románia nagyon korrekt. Megfizethető, jók az utak, finomak az ételek, szívesen látják az embert. És ez nem csak az erdélyi részre igaz. De természetesen Erdély a szívem csücske.

Moldávia: Igazából érdemben most nem voltunk Moldáviában. Egy kis háromszögben van a határ, 2 km-re kellett csak belépnünk. Egy dolgot tudok most megemlíteni, a határon voltak problémák két motorral, cég néven voltak, kellett volna még valami plusz papír a belépéshez. De igazán segítőkészek voltak, e-mail-en küldték el az otthoniak a doksikat, ott ki lehetett nyomatatni, a problémát tényleg megoldani akarták, és nem elhajtották az embert.

Ukrajna: Az utak minősége változó, a "nincs út"-tól a "kivasalt aszfalt"-ig. Nem szabad alkoholt inni az utcán, a kezedben ne legyen sör :-) Ukrajna is megfizethető, és itt is igaz, hogy szívesen láttak minket. A kaja so-so, a szállásban benne foglalt ételektől nem voltunk elájulva, se minőségre se mennyiségre. Ez így volt tavaly is. Igaz, most volt pozitív élmény is ezzel kapcsolatban a sudaki szálláson. Azt is meg kell jegyeznem, hogy az ukránok nagyon segítőkészek, ha problémánk volt, mindig volt segítség. A határon átjutást tavaly még meglehetősen bonyolultnak minősítettem, ma már tudom, hogy nem az :-) Tavaly úton-útfélen megbüntettek minket a rendőrök, ezen a túrán ez nem volt jellemző, egy büntetés volt Zolinak és csapatának.

Oroszország: Na ez az ahol bonyolult a határon átjutás. De ha ez meg van, minden rendben. Jó út, szép vidék, olcsó benzin. Motorosoknak ideális. Oroszországnak persze csak nagyon kis részét láttuk, de ez abszolut pozitív élmény volt. Írtam, hogy nem mennek úgy az autósok, mint amilyen videók fent vannak a youtube-on. A végére azért láttunk ezt-azt, álló kocsisort jobbról előzi mint az őrült, fél kerék lent a porban, vagy Ladával előzi a motoros csapatot, de igazából semmi közlekedési atrocitás nem volt. Megjegyzendő, hogy amikor éjfélkor értünk a szállásra, meleg vacsorával vártak, és még a bamakósokat is megvárták, akik hajnali 2-kor értek oda. Segítőkészség 5-ös, ha útbaigazításra volt szükség, azonnal volt, ha felnit kellett görgőzni, nem fogadtak el érte pénzt. Épp volt olyan eset is, ahol ha megtudták, hogy külföldiek vagyunk, akkor többe kerültek a dolgok. Az egyik srác kért egy cipőpasztát egy üzletben, mondja az eladó, hogy 40 rubel. Erre a srác, hogy nem érti, az van ráírva, hogy 25. Mire az eladó, jó, akkor 35. Ilyen is volt :-) De alapvetően nagyon pozitív benyomást tett rám az ország. És hát az Elbrus, elvarázsolt...

Grúzia: A Magas-Kaukázuson átkelni hatalmas élmény. Az utak általában jók, de a Military road tetején gyakorlatilag nincs. Nagyon barátságos nép, vendégszeretetből 5-ös. Mindenféle rémtörténetet hallottunk, hogy majd fizetni kell a határon az átjutásért, meg így vigyázzunk meg úgy vigyázzunk. Semmit nem éreztünk ebből, a határ 2 perc volt, fizetni nem kellett, és csak pont annyi elővigyázatosság kellett, mint bárhol máshol. Hozzáteszem, kis részét láttuk az országnak, de az nagyon tetszett. Az ételek finomak, az emberek kedvesek, itt is örülnek a magyaroknak, látnivaló is van bőven. És nem különösebben drága.

Törökország: Ez az ország különösen drága. Benzin, szállás, kaja, minden. De itt nem volt olyan, hogy "nincs út", itt kivasalt aszfalt van mindenhol. Vendégszeretetből itt sincs hiány, főleg ha veszel is valamit :-) A magyarokért oda-vissza vannak. Itt is igaz, hogy ha segítségre van szükség, azonnal van. A kaja finom, látnivaló tonna számra. Vannak azért furcsa dolgok is, a forgalom kaotikus, hétvégén nem sikerült venni autópálya kártyát (sem büntetést befizetni :-) ). Isztambul nagyon pörgős, nem a nyugalomról szól. Legalább is a mi szemünkkel. Érdekes kultúra, de összességében jó érzés Törökországban lenni.

Bulgária: Szeretem :-) Emberközeli élmények, barátságosak, retró, tengerpart, finom ételek, nem drága. Örülnek a magyaroknak. Tavaly is nagyon tetszett, most is nagyon tetszett, biztos visszatérek még. Utak minősége változó, de a kiemelt utak hibátlanok.

Magyarország: Mit is írjak erről az országról :-) Jó volt hazaérni :-)

Az kijelenthető, hogy mindenhol örültek nekünk. Vengria, Ungheria, Ungarn, Hungary, Magyarisztán, mikor hogy, és örültek nekünk. Ez igazán jó és szívmelengető érzés volt.

A gépjármű park kapott hideget meleget. A nagy része szerencsére nem volt komoly, elborult, megkarcolódott, légteleníteni kellett a féket, nem indult, ilyesmi. Ami komolyabb volt, az is mind megoldódott, kerékcsapágytól kezdve, a felnin át, a féktárcsáig. Komoly baleset senkit nem ért, egy csúnyább esés volt azon a vas hídon az esőben, de igazából az is szerencsés volt. A motoron lesz mit javítani, de a lényeg, hogy kis horzsolásnál és váll megütésnél nem lett nagyobb baj. Én megúsztam egy gyorshajtással, és a megnyúlt lánccal, ami végül csak kibírta az utat. A zselés ülés is nagyon jól vizsgázott.

Ha egyből a túra után megírtam volna az összefoglalót, akkor állna itt egy ilyen mondat: "Hogy mi lesz a következő út, azt még nem tudom, de az biztos, hogy most egy darabig nem ülök motorra." De egyrészről ma már tudom, hogy mi lesz a következő út, augusztusban irány Montenegró. Illetve mára már a mondta második fele sem igaz  :-) Azonnal ülnék újra motorra, és mennék. Bárhova :-) Induljunk Montenegróba inkább ma :-) A motor teljesen menetkész, le van szervizelve, lánc szett kicserélve, indulhatunk.

Hogy fogok-e újabb blogot írni, azt még nem tudom. Egyrészről jó volt leírni, hogy az adott napon mit hogy éltem meg, később biztos jó lesz majd elolvasni. Akik olvasták, azoktól is alapvetően támogató és pozitív visszajelzések jöttek. Másrészről viszont választani kellett, hogy honnan veszem el azt a fél - egy órát amíg írok. Vagy az élmények megéléséből (a többiek még söröznek, én blogot írok), vagy a pihenésből. Én jellemzően a pihenésből vettem el, és néha-néha nagyon hiányzott a plusz egy óra alvás. Persze biztos lehet ebben is rutint szerezni. Meg nem kell ennyit írni egy napról :-) Meglátjuk.

Az biztos, hogy erről a túráról még sokáig fogok mesélni, igazi "ha én ezt a klubban elmesélem" kategóriájú út volt ez. Hihetetlen élményekkel lettem gazdagabb, jó volt átvenni a különböző országok, helyszínek atmoszféráját, és nekem különösen fontosak voltak az emberközeli élmények. Nagyot motoroztunk, tele volt az út élménymotorozós részekkel, és "ezért szerettem bele a motorozásba" érzéssel.

Álljon itt az egész túra össz pontszáma, ami értelemszerűen nem a napi pontok átlaga, hanem a jelenlegi érzés ami bennem van az egész úttal kapcsolatban. Mi is lehetne más, mint 10-es!

Köszönet mindenkinek aki olvasta a blogot, és köszönöm az észrevételeket és az építő jellegű kritikákat is!

Tibald

elnök-vezérigazgató

Tibald Tours

:-)

Fekete tenger megkerules, 18. nap (jun. 11, kedd), 7126,6 km, Bekescsaba

Tegnap meg ugy nezett ki, hogy esoben masszuk az a hagot. De mar koran reggel szikrazo napsutes fogadott. Nem kellett koran kelni, most a reggeli sem 7-tol volt, utolso nap, nem sok a tav sem, persze kinek mennyi hazaig.

Elindultunk a Transalpina hago fele, delrol eszak fele, az ut kivalo. Elkezdodott a kanyargos resz, 500 m-rol kezdtuk az emelkedest. Hibazasi lehetoseg nincs, az ut egyik oldalan beton elemek, masik oldalan beton viz elvezeto arok. Egyre hidegebb lett ahogy mentunk egyre magasabbra, es szepen kezdtek kirajzolodni a havas hegyek a tavolban. Hihetetlen panorama tarult elenk. Az ut nincs teljesen kesz, az aszfalt uj, de vannak reszek ahol nincs szalag korlat, az ut szele utan rogton a szakadek van, ut felfestes sincs. Megjegyzem az ut nincs atadva, sajat felelossegre kerultunk ki egy beton lezarast. De azt itt mindenki kikeruli, autos, motoros. A csucson pedig van bazar, meg kaja, szoval szamitanak ra, hogy kikerulik az emberek, es mennek az uton.
A GPS 2143 m-t mutatott a legmagasabb ponton. Megalltunk, ismet hogolyoztunk, keszult par fenykep.

Voltunk ezen a turan mar ennel magasabban motorral, de ott nem volt ho. Ott jegeso volt :-) Meg volt mar ho, de ott nem volt motor. Igy aztan a sokadik arcat mutatta ma a tura a havas motoros hegyvidekes tajjal. De jo, hogy reszt vehettem ezen az uton, fantasztikusak ezek az elmenyek. Ma sokadszorra vigyorogtam :-)

Ezen a ponton koszontunk el egymastol, innen mindenki megy haza. Elindultunk lefele. A masik fele, az eszaki resz, rosszabb alapotban van, tobb helyen hianyzik a viz elvezetes, ott keresztben fel van marva az ut. Es vannak reszek, ahol nincs ut, 2-3 reszen sarban van murvan kell menni par szaz metert. Semmiseg ahhoz kepest, hogy milyen utakon jartunk mar, igazan megerte erre jonni. Az furcsa volt, hogy majdnem kesz az egesz, de nincsenek munkalatok. Mint megtudtam egy helyi sractol, a kivitelezo ceg csodbe ment, azert ez a helyzet.

Kanyarogrunk meg egy darabig, elmentunk tavak mellett is, amelyeknek olyan kek volt a vize, hogy csak neztem. Mint a Duna deltaban.

Leertunk, a bamakosok mar elmentek, toluk meg fent elkoszontunk. Tobbiektol bucsu a benzinkuton, talalkozunk jovore. Vagy meg iden :-)
Ez volt az a pont, ahol azt ereztem, hogy most mar otthon szeretnek lenni. Szep volt, jo volt, rengeteg minden tortent, egyelore fel sem tudom fogni mennyi minden, de most irany haza.

Andrassal Devaig meg egyutt mentunk, onnan o Szeged fele ment tovabb, en Gyula fele. Itt meg talalkoztam Zoliekkal, Varfurile-ig egyutt mentunk, ott valtak szet az utjaink, ok harman Nagyvarad fele mentek. Innen egyedul mentem, 160 km volt meg hatra. Ez mar ismeros kornyek, tobbszor eljottunk idaig Bekescsabarol. A 160 km-bol 50 kanyargos jo minosegu uton vezet a hegyek kozott, ezen kicsit meg megorultem, kapott meg egy pofont a lancszett :-) Mindegy, ugy voltam vele, ez most kell, ha lerobbanok, ide mar ertem jonnek. Allat volt a szakasz! A maradek bo 100 km-t pedig gyorsan ladaraltam.

Jott a magyar hatar, atlepes gyors, a Magyarorszag tablanal ugraltam az ulesben :-) Kezdtem felfogni, hogy megkerultem a Fekete tengert motorral :-) Es hazaertem :-)

Fel 4-kor megerkeztem Bekescsabara. Porosan, koszosan, faradtan, de annyi elmennyel tele, hogy tenyleg nem tudom felfogni. Olyan ez, mint amikor vizsgazni megy az ember es ugy erzi, hogy nem tud semmit. Ha most el kellene kezdeni meselni a turat, azt sem tudnam, hogy hol kezdjem.

A lovak (ertsd a motor) is jol viselkedtek, kibirtak az utat, a lancszett is egyben maradt. Mondjuk a vegere mar ugy nyikorgott az egesz, mint valami epetkezesen egy talicska. De kibirta, es ez a lenyeg, nem hagyott cserben, szep lovak, jo lovak :-) Kap is egy uj lancszettet. Meg friss olajat.

Azt nem is irtam, hogy a nyakam meg a hatam egy ideje mar faj igy a napok vegen. Foleg az utobbi napokban, sok is volt mar az ules, es menosebb is volt a tura masodik fele. Mar napok ota az jart a fejemben, hogy amint hazaerek, elemegyek masszazsra. A hatar utan fel is hivtam a masszort, de mondta, hogy teljesen be van tablazva, meg holnap is. Na, gondoltam errol lecsusztam. Es nem :-) Hihetetlen, hogy mennyire jol esett, Timi csodat tett a nyakammal es a hatammal. Koszonom!! :-) Es innen koszonom az 5 oras vendegnek is, aki nem ment el :-)

A mai tav 465 km volt, a 18. nap 7 pontos. Holnap irok meg egy osszefoglalot, es teszek fel kepeket is. Mar ha marad ido a pakolas, motor mosas, es persze a termalfurdo utan, ahova muszaj elmennem :-)

Itthon vagyok!!! :-)))

A megérkezés

:-)

Fekete tenger megkerules, 17. nap (jun. 10, hetfo), 6661 km, Horezu

Reggel nehezen hagytam ott a tengerpartot. Ha nyaralasrol van szo, akkor a menosebb utakat preferalom, nagyon szeretek utazni. Nem veletlen a blog cime sem, egyszer majd kifejtem, bar tobben ismeritek a tortenetet :-)
A lenyeg, hogy most lett volna kedvem eltolteni meg egy napot a tengerparton.

A mai napon Mikivel es Tamassal motoroztam, mindkettojuknek GS-e van. Az ut eleje kanyargos hegyi szakasz, jol kezdodott :-) Utana autopalya volt, az kevesbe volt elvezetes. Az ido jo volt, napsutes, es itt meg nem volt nagyon meleg sem.
Jott a hatar, Ruse-nel leptunk be Romaniaba. Lefenykepeztem a Duna hidat, ezt ket eve nem sikerult, akkor esoben mentunk at rajta.

A hataratlepes hihetetlen, elszoktunk mar ettol. A bolgar intett, hogy tovabb, a roman azert elotte ranezett az utlevelben a fenykepre. Eppen csak meg kellett allni.

Romaniatol kezdve viszont iszonyat meleg lett. A napi tav felen mar tul voltunk, de azert igy is volt meg hatra vagy 250 km. Valahogy engem nagyon faraszt a hosegben motorozas, komas leszek tole. Itt is ezt kezdtem erezni, mint amikor Isztambul fele a kormanyra borultam a piros lampanal.
Bukaresten nem kell atmenni, van "elkerulo". Tenyleg van, 2x1 sav, nagyon szuk, nincs leallo sav, tele van katyukkal, es be van dugulva, tele kamionokkal, hoseg, kipufogo gaz, aszfaltbol is arad a ho. Motorral is nagyon nehez haladni, ugy ahogy sikerult, de ezt a reszt szivesen kihagytam volna. A dugoban allo autosoknak arulnak mindent, papucsot, polot, szerszam keszletet, kes keszletet.
Az elkerulo utan egy darabon ujabb autopalyas resz kovetkezett, majd megerkeztunk a hegyek koze. Kanyargos, jo minosegu ut volt, jot tett igy a szakasz vegen :-) Jo nagy felhok gyulekeztek a fejunk folott, megerkeztunk, mielott leszakadt volna az eg. Megertettem miert volt olyan fulledt meleg.

A recepcios lany nagyon kedves, de csak romanul beszel. Ugy viszont mosolyogva, es olyan lelkesen, mint ha ertenenk :-) Nagyon jokedelyu, mindenki nagyon jol szorakozott, belertve ot is. Vegul kaptunk kulcsokat es lett vacsora is, minek ide kozos nyelv :-)

Ez az utolso egyutt toltott este, vacsora utan sokaig beszelgetunk. Mi az ami tetszett, mi az amit legkozelebb maskepp csinaljunk. Ki miert jott, honnan tudott a turarol, stb.

Beszelgetes kozben lecsapott a vihar, orkan ereju szel, omlo eso. Andras meg meg uton. Kap ezen a turan rendesen, eloszor a kerekcsapagy, utana a felni, a motorja eszi az olajat, ma a lancot kellett javittatnia. Es akkor meg nincs vege, telefonalt, hogy lemertek a rendorok, elvettek a jogsijat a cel elott 200 km-el. Holnap kellene visszamennie, hogy befizesse a buntetest, es akkor visszakapja. Jogsi nelkul jott tovabb, bele az atomcsapas viharba.

A lanc szett tovabbra is birja, bar egyre hangosabb, menet kozben es gurulasnal is rendesen van mar hangja. Motorozasban kulonosebben nem korlatoz, annyi van, hogy a motorfekezest amennyire lehet kerulom, intenziv gyorsitasokat ha lehet, kerulom, hogy biztos kibirja. De kanyargasnal hasznalom a motorfeket, es elozesnel is neha intenziven kell gyorsitani. Normalis esetben mar 1000 km-el ezelott lecsereltem volna, most meg ki kell birnia a holnapi tavot, ami bo 400 km lesz.

Mai tav 593 km volt, volt par kanyargos resz, de inkabb km daralasrol szolt a nap, 6 pontot er.

Holnap irany haza, de elotte meg atkelunk a Transalpina hagon. Ez egy kb. 120 km-es kanyargos resz, 2000 m folott megy a legmagasabb pontjan. Allitolag uj aszfalt van rajta, ami itt-ott azert hianyos. Holnap meglatjuk.

Fekete tenger megkerules, 16. nap (jun. 9, vasarnap), 6068 km, Burgas

Isztambulbol meglepoen gyorsan kijutottunk. Dugonak nyoma sem volt, nem azt mondom, hogy kihat volt a varos, de csak a lampaknal kellett megallni es minden lampan elsore jutottunk at. Mint ha nem is ebbe a varosba jottunk volna ket nappal ezelott.

Bulgaria, bocsanat, Burgaristan fele indultunk, egy darabig autopalyan. Andrassal ketten mentunk, egyikonk motorjan sincs a toppon a lanc, igy aztan nem mentunk autopalya tempot, ora szerint csak 110-120-at. Egyebkent sem kellett sietni, bo 300 km-es a nap. Andras elore ment, en meg probaltam autopalya kartyat venni, de sehol sem sikerult. Viszont Andrast sem ertem utol. Igy aztan ezen a napon egyedul motoroztam, ami teljesen jo is volt, ilyen is kell.

Az autopalyas szakasz utan jott a lenyeg. Az egyik. Kanyargos ut a hatarig, hegyek kozott, hibatlan aszfalt, zero forgalom. Gyulnek az elmeny motorozos szakaszok, nagyon jol van ez igy :-) Fol le, jobbra balra, fak kozott, majd hegyteton ahonnan gyonyoru a kilatas, meses.

Beertem a hatarra. Meg este olvastam a buntis papiron, hogy kulfoldi soforok a hataron is befizethetik a buntetest. Mondtam is Zolinak, hogy en ott be akarom fizetni. O meg mondta, hogy hulye vagyok, lazuljak mar. Vegul azt mondta, hogy azt csinalok amit akarok, de akkor utolsonak menjek at. Ez igy is lett, utolso voltam, egyedul is voltam. Szoval beertem a hatarra, alig volt ott egy-ket ember. Beadtam az utlevelet es a forgalmit, es kozben eloszedtem a papirt, es mutattam a hatarornek. Erre kijott az ablak mogul, es vigyorogva kerdezte, hogy "radar?". Az, mondom radar, meg polis. Erre megutogette a vallamat, es teljesen vidaman es jokedvuen atvezetett egy masik ablakhoz. Utana ott egy masik jokedvu hatarornel be is tudtam fizetni. Lehet, hogy tenyleg senki nem fizeti be, ezek meg annak orultek, hogy van aki befizeti. Ezt mar nem tudom meg soha, viszont igy biztos nem lesz bajom, ha legkozelebb jovok Torokorszagba. Ja, es kaptam kedvezmenyt is, eredetileg 166 lirara buntettek, de eleg volt befizetnem 124-et. Biztos, mert X napon belul jelentkeztem. Vagy nem tudom... :-)
Buntis ablakal egyutt 4 ablaknak jartam, es mar mehettem is. Nem voltam ott 8-10 percnel tovabb. Este a tobbiek meseltek, hogy volt akinek darabokra szedtek az osszes csomagjat. Az enyemet ki sem nyitottak. Biztos eleg volt, hogy befizettem a buntetest :-) Bolgar resz meg gyorsabb volt, megnezte a rendszamot, EU-s, intett, hogy tovabb.

Par km-es rossz ut utan jott a mai masodik lenyeg. Rafordultam egy kiemelt utra Burgas fele. Meg mindig a hegyek kozott voltam, ujabb sima aszfalt, kanyarok, semmi forgalom. Egyik kanyart boritottam a masik utan, aaaaaaaaaaaaaaaaaaaa ez kell!!! :-)) Allat jo szakasz volt. Mindehhez a legidealisabb ido.

A cel a Napos part (Sunny Beach) volt Burgariaban, ide is ertem kora delutan. A tobbiek mar itt voltak, leszamitva a bamakosokat, ok elobb Rodostoba mentek. En ott mar voltam ket eve, igy kihagytam, jottem inkabb a tengerpartra.

A szalas retro, kedves fiatal szep recepcios lanyokkal. Tetszik ez a hely :-)

Lepakoltunk es irany a tengerpart. Homokos a part, napernyok, szikrazo napsutes, a hatterben Nessebar. Ujabb arca a turanak. Tobben furodtek is, de akar milyen meleg volt es tuzott a nap, nekem ez meg keves volt ahhoz, hogy bemenjek a vizbe. Inkabb csak setaltam a parton, eleg volt ha a bokamig ert a viz. Viszont ez nagyon tetszett :-) Nagyon szeretek a tengerparton setalni, a legjobbkor jott egy ilyen nap, nagyon jol erzem magam :-)

Háttérben Nessebar

Nagyon tetszik Bulgaria, mar ket eve is nagyon tetszett. Baratsagosak az emberek, kedvesek, mosolygosak, nem eroszakoljak a dolgokat. Olyan emberkozeli az egesz. Szeretem az ilyen helyeket, ide el kell jonni egyszer hosszabb idore is. Es megfizetheto is.

A szallason svedasztalos vacsora vart, retro etkezoben. A kaja rendben volt, sult padlizsantol sult husokig, zoldsegek, es persze sopszka salata.

Este meg volt kis seta a tengerparton, es a varosban. Az igazi elet persze kesobb kezdodik, addigra mi aludni fogunk. Holnap kozel 600 km lesz a tav.

A lanc es a kis fogaskerek kibirtak, egyre rosszabb a hangja, de nagy baj egyelore nincs. Annyit romlott a helyzet, hogy ha rendesen megyek es tartok egy tempot, akkor ilyen monoton ritmikus bugo hangja van. Ha csak gurulok, akkor pedig nyiszorog. Akar hogy befujhatom lancsprayvel. A helyzet semmikeppen nem fenyes, de azert meg nem recseg-ropog. Ez meg nem az a helyzet, hogy kicsereltessem ut kozben. Meg ket napot kell kibirnia, nagyjabol meg 1000 km-t.

Andras motorjan viszont tragikusabb alapotban van a lanc, a nittelo szem annyira megnyult, hogy at lehet latni a csap es a szem kozott. Azzal nem lehet tovabb menni. A kedves recepcios lanyok kerestek is egy szervizt, Andras ott kezd holnap reggel 9-kor. El kellene adni azt a motort :-)

A mai tav 383 km volt, nem volt megterhelo, igazi elmeny motorozos szakaszokkal, utana tengerpart, szikrazo napsutes, retro szallas, baratsagos kornyezet. 9 pont!

Ezen az esten kezdtem erezni, hogy a tura vege fele kozeledunk. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan telik az ido, par nappal ezelott meg arrol irtam, hogy meg a felenel sem vagyunk. Most pedig van meg hatra ket nap.

Holnap irany Romania, a Transalpina hago labanal lesz a szallas, hosszu nap lesz.

Fekete tenger megkerules, 15. nap (jun. 8, szombat), 5685 km, Istanbul, piheno nap

Hajnalban muezzin-re (imara hivas) ebredtunk, nagyon kozel van a Kek mecset. De nagyon sok mecset van, mindenhol szol, hatalmas hangszorokon, ilyenkor ettol hangos az egesz varos.
Ma vegre kipihentem magamat egy kicsit. Masodszor vagyok Isztambulban (igazabol harmadszor, csak az elsobol nem sokra emlekszem), igy aztan nem a fobb nevezetessegek iranyaba indultunk a tobbiekkel, hanem pl. a fuszer piacra. Brutalis a fuszer piac, hihetetlen illat kavalkad van. Nem vagyok egy fuszer specialista, de nagyon tetszett.

Onnan elmentunk kicsit a helyi piacra, de ut kozben erintettuk egy rovid idore a nagy bazart is. Kicsit nyomaszto volt mar ez a hihetetlen mennyisegu aru. Es mindent soznak rad. Megtudjak, hogy magyar vagy, akkor "gyere Attila basa", "olcso, nem draga", "mennyi kell?". Ha a szemkontaktus veletlenul meg van, veged van, maris egy sapka a fejeden, valamit mar nyom a kezedbe. Mondod, hogy nem kell, mar mesz el, de jon utanad, hogy vegyed meg. Ha hattal vagy neki, meg akkor is beszel hozzad. Ekszerek, bor cuccok, farmerek, polok, cipok, porcelanok, lampak, kendok, szonyegek, elkepeszto mennyisegben. Pofatlanul draga minden, de pofatlanul nagyot lehet alkudni. Mar eleve ugy kezdik, hogy ez pl. 50 lira, de neked csak 40. Na ezt kb. 10-ert lehet elhozni. De siman lehet, hogy ket sarokkal arrebb eleve 10-ert van ugyan az, es ott 5-ert lehet elhozni.
 

Itt ereztem meg azt, hogy milyen kontrasztokat eltunk meg eddig ezen a turan. Itt van ez a varos ezzel az iszonyat mennyisegu aruval, egyfolytaban el akarnak neked adni valamit, igazabol mindent, hihetetlen porges van. Szemben pl. a Duna delta szerenysegevel vagy az Elbrus nyugalmaval.
Ki is mentunk a tengerpartra egy kis idore, uldogeltunk a sziklakon, hallgattuk a tengert. Egy kis nyugalom volt ott. Leszamitva, hogy ott is arulnak mindenfeleket.

Delutan aztan volt meg egy kis pihenes, ja, es lanc allitas. Ismet jo nagyot nyult. Eloszor 3800 km utan allitottam, utana 1100 utan, most 770 utan, egyre gyorsabban nyulik.

Probaltam ma delelott befizetni a buntetest is, de nem sikerult. Szombat van, nincs nyitva semmi, mondtak, hogy majd hetfon. Hat addig emiatt nem maradok itt :-) Egy nagy posta volt nyitva, de ott csak a csomag kiadas mukodott, mert "system error" volt eppen.

Ma reggel 4-en elindultak haza, ok nem tudtak maradni a tura vegeig. Igy mar csak 12-en vagyunk. A 4-bol az egyik Pisti, aki a torok-bolgar hataron vette eszre, hogy itt hagyta az utlevelet a hotelban. Vissza kellett jonnie, ez 500 km pluszban. Ez idoben es 570 Ft-os benzinben is sokba kerult, nem kellett volna tegnap annyit "enni" a "gyumolcs leves"-bol :-)

Keso delutan elmentunk meg kajalni, nem mehetek ugy haza, hogy nem ettem Isztambulban kebabot.

Akartunk meg menni ejszakai fotokat kesziteni, de vegul ez elmaradt, elegge elment az ido.

 

:-)

Ez a piheno nap nagyon kellett, es Isztambul egy nagyon szep varos. Konnyu atvenni a hangulatat. Az arusokat persze tudni kell kezelni, de kis ido utan mar ez is jol megy. A forgalom, hat azzal nen lehet sok mindet tenni. Legkozelebb majd fele ennyi cuccal jovok, es akkor nem kell majd a ket oldaldoboz :-) Ez a nap is kap 7 pontot.

Holnap koran keles, irany Bulgaria, a cel Burgas.

Fekete tenger megkerules, 14. nap (jun. 7, pentek), 5685 km, Istanbul

Samsun tranzit allomas volt, reggeli utan Isztambul (vagy torokul Istanbul) iranyaba indultunk. Huszon par fok, szikrazo napsutes, idealis motors ido. 4 savos ut van vegig, aminek egy jo resze hegyek kozott kanyarog. A tobb mint 700 km-es tavnak az utolso 300 km-e autopalya, de vegul ugy dontottunk, hogy nem megyunk rajta. En nem szeretem az autopalyat, de most azt valasztottam volna. Ezen a szakaszon mar nem voltak hegyek, meleg is lett, hosszu egyenesek voltak, km daralas volt. Szornyu almos is lettem, pedig kora delutan volt meg csak, volt olyan, hogy piros lampanal lefekudtem a kormanyra. Mondjuk Andras lancanak az allapota miatt egyebkent sem mehettunk volna autopalya tempot, igy maradt a 100, nem autopalyan. A kis lanckerekemnek is jobb igy.

Olyan 45 km-el lehettunk a cel elott, amikor bedugult az ut. De az itt nem ugy dugul be, hogy kettes sorban allnak az autok, hanem ahol van hely, ott van egy auto. Ahol nincs hely, ott is van egy auto. Igy aztan motorral is nehez haladni. Foleg ket oldaldobozzal. Az nekem nagyon furcsa, hogy nem engedik el a motorosokat. Hiaba allok ott, lat is az autos, elem jon, de nem tud tovabb menni, mert all a forgalom. Ha elengedett volna, utana ugyan oda beallhatott volna, azzal a kulonbseggel, hogy en tudtam volna haladni. De nem. Es ez nem rossz szandek, egyszeruen nem a kultura resze. Ha lehet menni fel metert, akkor mennek. Tok mindegy, hogy mi van. Ha nem lehet menni, akkor pedig dudalnak. Mint az allat :-) Egyebkent akkor is dudalnak, ha elol allsz a lampanal, es piros-sargara nem vagy bent a keresztezodes felenel. Egyszer egy kamion allt mogottem, igy dudalt, azt hittem leesek a motorrol, ugy megijedtem.
Szoval 33 km-re sikerult csokkenti a hatralevo tavolsagot a dugoban, amikor is az egyik leg-olaj hutesu motorban kezdett tulmelegedni az olaj. Ezt a 12 km-t gyakorlatilag egyesben tettuk meg, csusztatott kuplunggal, nem volt semmi hutes. Felalltunk a jardara pihenni. Volt ott egy pizzeria, eletmento volt a kaja.
Menekulo utat kerestunk, ami egy darabig jo volt, majd ismet beallt. Vegul csak eljutottunk a Boszporusz hidjahoz, amin epp naplementeben mentunk at, a tuloldalon "Welcome to Europe" tabla fogadott :-)
Mentunk mi mar mindenhol, jardan, villamos sinek kozott, viz elvezeto arokban, ahol csak lehetett. Vegul nagy nehezen megerkeztunk a szallashoz, a tobbiek mar mind ott voltak, tobben nem voltak mar szomjasak :-)

Itt Isztambulban vannak valamifele tuntetesek, nem is tudom pontosan, hogy miert. Elhatarolodtam a hirektol erre a 2,5 hetre. Na jo, a Forma1 hirek az kivetel :-) Szoval vannak tuntetesek, de ebbol mi osszesen annyit erzekeltunk, hogy az egyik utcasarkon allt vagy 30 igen rendesen beoltozott rendor.

A szallasunk a Kek mecset szomszedsagaban van, nagyon jo helyen. A motorok az utcan fognak allni, de kozvetlenul a hotel elott, rendezett a kornyek.

A mai tav 773 km volt, az elso par 100 km szep helyen es jo idoben, a masodik fele nagy melegben, kevesbe elvezetes reszen. Ez a nap igazabol arrol szolt, hogy daraltuk a km-eket. 7 pont, az elso fele jo volt, a masodik unalmas, volt az iszonyat dugo, de volt visszateres Europaba naplementeben :-)

A lanckerek egyelore birja, bar egyre erosebb a kattogas, motorfeket amennyire csak lehet, mellozom. Meg harom napot kell kibirnia.

Holnap piheno nap, ez az utolso olyan szallas, ahol ket ejazakat vagyunk. Holnap irany a varos, Isztambul, OOoOOoOo Isztambul :-)

Kicsit amugy faradok, ez biztos erzodik az irasokon is. De nincs ezzel semmi baj, ezert (is) jottem :-)

Fekete tenger megkerules, 13. nap (jun. 6, csutortok), 4912 km, Samsun

A tarsasag nagy resze nem varta meg a reggelit, elindultak. Csak fel 9-re tudtak reggelit kesziteni, korabbra nem. Ezt csak hatan vartuk meg.
Reggeli utan start, a hatar csak 20 km-re volt a szallastol. Gruziaban meg tankolas, 300 egynehany Ft a benzin, szemben a torok 500+ -ossal.

A hatar atlepes sokkal egyszerubben ment, mint 2 eve. Van ugyan jarmu regisztralas, meg vizum vasarlas, de valahogy most nem kellett annyi pecsetet gyujteni. Elso ablaknak felirtak a rendszamot. Utana ablaknal mondtak, hogy oda jojjunk vissza, ha vettunk vizumot. Elsetaltuk vizumert, 20 dollar vagy 15 euro. Vissza setaltunk, a hataror ugy dolgozott, hogy en alig lattam mit csinal. Egyszerre ket embertol vette el a papirokat, lapozgatas, pecset, utlevel a scanner-be, es mar adta is vissza. Le a kalappal. Johetett a motor regisztralas. Ez sem lett volna veszes, ha nincs ott a hataron egy nepper csavo, aki a mogottunk levo autosok papirjait intezte. Gyakorlatilag mindenki elenk kerult, ott alltunk az ablaknal, de a mi papirjainkat el sem vettek. Aztan amikor megis, akkor beadtuk egybe mindenkiet. Kis varakozas utan mehettunk a sorompohoz, ott ujabb rendszam ellenorzes, es jo utat kivantak. Hatunknak kb. 1 ora lehetett, joval gyorsabb volt ez, mint amire szamitottam.

Torokorszagban nagyon jok az utak. A hatartol egy 2x2 savos ut vezet egeszem Samsun-ig. Volt itt mindenfele szakasz, kanyargos balrol hegy jobbrol tenger, ez volt a legszebb, vagy csak siman jobbrol tenger, sos viz illataval, meg voltak varosi reszek, meg hosszu egyenesek. Egy rovid idore az eso is eleredt, de mondjuk ez tenyleg olyan rovid szakasz volt, hogy emliteni sem nagyon erdemes. Alapvetoen nagyon jo ido volt ma is.
Meg a hataron egy kamionos mutatta, hogy esszel menjunk, ne szaguldozzunk. Egyebkent sem tesszuk, de az teny, hogy nem mindenhol tartjuk a megengedett sebesseget. Na ennek ma meg lett az ara, lemertek minket. Ket 3 fos csoportban mentunk, epp a kis eso utan voltunk. Allt a forgalommal szemben egy auto, lattuk, hogy mer, de mar keso volt fekezni. Gondoltam is, hogy mindegy, ezzel a felvetellel sokra nem mennek, elol nincs rendszam a motoron. Es a kanyar utan mar allitottak is meg minket. Megis lesz ebbol penz :-) Mint megtudtuk, max 99-el lehet menni. Az nem derult ki, hogy azert mert egyebkent 90 es 100-tol bunetnek, vagy motorra 99 a sebesseghatar (ez eleg hulyen hangzik). De a rendor mondta, hogy maximum 99. En 114-el mentem, a buntetes 166 torok lira, ez 20e Ft... Hallgatni kellett volna a kamionosra. Volt meg hatra bo 100 km, azt teljesen szabalyosan tettuk meg, tolt is le mindenki az utrol, varosban, varosin kivul, szemelyauto, teherauto.... Tobb mint 500 km volt ez a tav, keptelenseg lett volna vegig igy jonni, egyszeruen ledudalnak, leszoritanak, ha az ember nem veszi fel a forgalom ritmusat. Ha meg felveszi, akkor az 166 lira... :-) Pisti persze probalkozott mindennel, hogy Magyarisztanban (itt igy hivjak Mo.-ot) ilyen uton 130 (vegul is hasonlitott egy autopalyara), meg nincs penzunk, meg buntessen meg kettot, aztan a tobbieket hagyja. Mert hogy eloszor az elso harmast allitottak meg, utana par percre a masodikat. Nagyon jo fej volt a rendor, de mondta, hogy nem tehet mast, neki szoltak, hogy 6 motor, meg kell irnia 6 buntetest, kulonben neki lesz baja. Igy aztan van egy papirom, meg kell latogatni majd egy postat... A rendor egyebkent azt is mondta, hogy ezt o most megirja, de ne fizessuk be, hagyjuk a fenebe. Ennek tobben megorultek, en inkabb be fogom fizetni, nem kockaztatom meg, hogy kilepesnel baj legyen.
A vegere mar spanok lettunk a rendorrel, megbeszeltuk, hogy torok magyar milyen jo baratok, majd elkoszontunk, hatba veregettuk egymast, es a rendor meg kezet fogott, de nem igy hagyomanyosan, hanem ugy, mint ha szkandereznenk, nem is tudom, hogy hivjak ezt. Szoval ugy, mint ha orszagos haverok lennenk. Ja, es megkinalt cigivel :-) Mondjuk azt nem kertem :-)

Szoval szepen szabalyosan beertunk Samsun-ba, ezuttal jo volt a koordinata, pontosan a szalas ele vitt. Felpakoltunk a szobaba, vegre 2 fos szoba, nem horkolosokal vagy hajnalban kelokkel kell egy szobaban aludni :-)

Elmentunk vacsorazni egy etterembe, nem puccos, ilyen gyorskajalda szeru, de annal mondjuk ettermebb. Na ez szep volt :-) Ettem torok levest, ennel tobbet nem tudtam meg rola amikor kerdeztem, hogy az mi. Nem volt benne hus, zoldsegek voltak osszeturmixolva. Nekem izlett. Majd jott egy padlizsanos hus, az sem derult ki, hogy milyen, csak "meat", rizzsel. Kaptunk meg salatat, es lepenyt, meh vizet. Ugy ugraltak korulottunk, hogy csak neztunk. Az egesz nagyon rendben volt.

Igen, a motoron a lanc. Hat az nem funkcional valami jol... Motorfeknel mar kattog, ami azt jelenti, hogy ki van hegyesedve a kis lanckerek, es mar hajlanak is a fogak. Nagyon bizom benne, hogy kibir meg 2000 km-t, bar a tendencia nem tul jo. Miota eszrevettem, hogy ezzel baj lesz, 1100 km-t mentunk, es ma ismet jo nagyot kellett allitani rajta. Ez alatt az 1100 alatt annyit nyult a lanc, mint az elozo 3800 alatt. Es mar kattog is. Hat, nem hangzik jol, nem szeretnek Isztambulban Suzuki szerviz keresessel foglalkozni.

Egyebkent egyre tobb motornak veres a torka:
- Pistie le volt tamasztva az aszfalton, besullyedt a sztender, elborult, letort a bal tukor. Plusz el fog kopni ido elott a hatso gumija.
- Andrasen ugye kerekcsapagy csere volt, meg felni javitas, ezek rendben vannak, de eszi az olajat, es a lanc szakaszosan nyult meg.
- Zolierol leszereltek a hatso fektarcsat, mert elkopott a fekbetet, meg a vas is elkopott, es nem tudtak szerezni betetet, talan majd Isztambulban.
- Van egy motor amivel elestek a vas hidon, betort a burkolat, vegul is ez nem veszes.
- Az egyik BMW-nek folyik a kardan hajtasanal az olaj, tiszta olaj a hatso tarcsa, fek emiatt mar nincs. Ezt most este szervizelik.
- Van ugye az a motor, amivel meg a Duna deltaban elestek, azon azota nincs plexi, es a bal tukor helyere egy borotbalkozo tukor van fel szigeteloszallagozva.
- Az enyemnel kerdeses, hogy kibirja-e a kis lanckerek hazaig.

Igazabol most, hogy belegondolok, kb. 3 motor van a 16-bol, amivel nem tortent semmi :-) Amit nem soroltam fel, azokkal jellemzoen elestek, borultak. De komoly baj senkivel nem tortent, es ez a lenyeg.

A mai tav 547 km volt. Igazabol sok minden nem tortent, daraltuk a kilometereket. Meg megbuntetek a rendorok. A mai nap kap egy 5-ost.

Holnap irany Isztambul, 700+ -os szakasz, nagy resze autopalyan. Ja, es Torokorszagban motorral autopalyan 110... Ezt is nehez lesz betartani.

Fekete tenger megkerules, 12. nap (jun. 5, szerda), 4365 km, Batumi

Megprobaltunk kikavarodni a varosbol. Sikerult, de nem volt egyszeru, Pisti mar minden sarkon megkerdezte, hogy merre kell menni. Felmentunk az autopalyara, a mai cel Batumi, de elobb irany Gori, gondoltuk megnezzuk ott a Sztalin muzeumot es a barlang varost. Az autopalya nem valami informativ, nem talaltuk Gorihoz a lehajtot, tul is mentunk, utana Goriban kavartunk el.
Nagy nehezen megtalaltuk a muzeumot. Volt angol nyelvu idegenvezetes Sztalin szuletesetol a halalaig, megneztuk a szulohazat, es vegig mentunk a pancelozott vagonjaban is amivel kozlekedett.

Utana celba vettuk a barlang varost, kozel van Gorihoz. Ez egy 4000 eves hely, ahol a hegy oldalaba vannak vajva kulonbozo helysegek. Nem szikla ez, hanem homok ko, ilyen sargas barnas sima feluletu ko. Nagyon jo a hely szelleme, erdemes volt megnezni. Pompei jutott az eszembe rola, persze a ketto nagyon nem ugyan az.

Kb. 1-1 orat toltottunk a muzeummal es a barlang varossal, majd elindultunk Batumi fele. Irany vissza a Fekete tengerhez, kis kitero volt a tengertol az Elbrus es Tbilisi, de mindenkeppen megerte.

Tobb fele uton vezetett az utunk, eleinte volt ugye az autopalya, utana egy nagyon forgalmas 2x1 savos uton mentunk, amin rengeteg volt a kamion. Viszont ez utan hegyi szakasz kovetkezett, amin a forgalom is joval kisebb volt, jo ut, elmeny motorozos resz volt ismet :-) Ez utan pedig hosszu egyenesek jottek, forgalom szinte nulla, majd el aludtam, nem tortent semmi, es iszonyu meleg volt. De egyszer csak elertuk a tengert, es megint erdekes es szep lett az ut. Itt kellemesebb lett az ido is, a tenger kozeleben legalabb 5-7 fokkal volt kevesebb a homerseklet.

Pisti es Andras kitalaltak, hogy menjunk le a partra motorral, csinaljunk par kepet a homokban, orultek ezek, de teny, hogy allat jo kepek keszultek :-) Pisti ugy megy a homoknan is, hogy csak nezek, tenyleg barmivel barhol...

Beertunk Batumiba, a szallas koordinataja teljesen rossz volt. Ez utan Pisti ment elol, ismet minden sarkon lerdezoskodes, es meg lett a hotel. Epp csekkolok be, hordom be a cuccaimat, a bukosisakom meg mar a recepcios kis csaj fejen :-) Utana meg egy irani csavo probalta felvenni. Elszedtem toluk, es mutattam, hogy ha kiveszik belole a kesztyumet es a maszkot, akkor sokkal kenyelmesebb :-)

Vacsora utan kimentunk meg a tengerpartra, keszult par naplementes kep, majd irany aludni.

A nap rendben volt, 510 km, lattunk erdekessegeket, valtozatos volt az ut, hibatlan ido, kicsit tul meleg is. 7 pontos nap.

Holnap irany Torokorszag, 500+ -os nap lesz, es lesz benne egy hatar, Torokorszagba sem egyszeru a belepes, ezt 2 eve mar lattuk. Pecseteket kell gyujtogetni, meg jarmuvet regisztrani, vizumot venni, 4 ablakos, ha jol emlekszem, holnap kiderul.

Fekete tenger megkerules, 11. nap (jun. 4, kedd), 3855 km, Tbilisi, piheno nap

Elso utunk a regi belvarosba vezetett. Ez Tbilisitol par km-re van, regen ez volt a belvaros, most vallasi kozpont. Gruzia allitolag a masodik kereszteny allam, az elso Ormenyorszag volt. A templom nagyon szep, fotozni bent sajnos nem lehet. Regi epuletek vannak itt, nagyon szep allapotban.

Innen vissza mentunk a varosba. A forgalom orult. Feltunoen sok a jobb kormanyos auto, de gruz rendszammal. A rendszam egyebkent 3 betu 3 szam mint Magyarorszagon, amikor eloszor meglattam a Military road-on, nagyot neztem, hogy mit keres itt egy magyar Kamaz :-)

Az uton mindenki dudal, szerintem itt annak van elsobbsege, aki hosszabban nyomja a dudat. A gyalogosnak pedig semennyire sincs elsobbsege, lattam olyat, hogy egy 4 savos uton eljutott a gyalogos a zebra feleig, es ott allt, elotte mogotte mentek az autok, senki nem allt meg. Rossz volt nezni.

Mentunk egy taxival, annak a duda gombjainal be volt szakadva a kormany. Az is erdekes, hogy a megkulonbozteto jelzessel ellatott autok ugy kozlekednek, hogy mindig villog a fenyhid. Nem szirenaznak, meg allnak ugyan ugy a forgalomban, de folyamatosan villognak.

A motorokkal is vannak megoldando helyzetek, es most nem az Andraseval. Zoli Hondajan elfogyott a hatso fekbetet. Probaltak venni, nincs. Semmi megoldas nem sikerult, igy leszereltek a hatso fektarcsat. Nem valami szep megoldas, de nem lehet megtenni a motorral azt, hogy nem hasznalja a hatso feket, mivel elso fekre is mukodik a hatso. Es mar a fekbetet fem resze is elfogyott... Isztambulra marad a megoldas.

Delutan kis pihenes, utana vettunk kenyeret, ami itt ilyen raja alaku. Nagyon vicces. Egy regi, kicsi, kicsit mar kopottas helyen sutik es aruljak, otthon nem latni ilyet. Milyen jo, hogy itt van. Es ujsagban adjak a kenyeret.

"Rája" kenyér

 Zoliek voltak a piacon is, azt mondta, hogy hatalmas elmeny volt, oda en sajnos nem jutottam el. Sebaj, majd Isztambulban bepotolom.

A varos folott van egy kivilagitott torony, oda felmentunk taxival. Sajnos a toronyba nem lehet felmenni, de igy is szep kilatas van a varosra. Utana meg setaltunk a varosban, jo kis piheno nap volt ez.

Ma csak 51 km-t mentunk, de innentol huzosabb napok jonnek. Feluton vagyuk, a legtavolabbi ponton, innentol mar hazafele megyunk.

A mai pihenonap 7 pontos.

Holnap irany vissza a tengerhez, a holnapi cel Batumi.

Fekete tenger megkerules, 10. nap (jun. 3, hetfo), 3804 km, Tbilisi

Suru nap volt.
Reggel esoben indultunk. Azon a 100 km-es szakaszon kellett vissza menni a foutra, amin ket nappal ezelott ejszaka akkorat szenvedtunk, esoben faradtan. De mar akkor latszott, hogy ez egy nagyon szep hely lehet. Az eso rovid idon belul alabb hagyott, majd el is allt, kisutott a nap. Ezert fel sem kellett volna venni az esoruhat. Es igen, az ut tenyleg mesebe illik, egy volgyben kanyarog, mellettunk hol sziklak hol erdo, az ut mellett patak csordogal. Gyonyoruseges. Ket napja alig vartuk, hogy vege legyen, most azt szeretnem, hogy ne legyen vege, meg vagy 500 km-t ebbol :-)

Egy dologgal kellett vigyazni, idonkent tehenek maszkaltak keresztbe az uton. Nincsenek kikotve, csak ugy szabadjara vannak eresztve, igy aztan mennek amerre latnak.

A szakasz vegen megaltunk, hogy bevarjuk a tobbieket. Volt ott egy benzinkut, en kerestem a mosdot, kezet akartam mosni. Kerdeztem a kutastol, hogy "voda?". Erre intett, hogy menjek vele. Elokerult egy kis badog locsolo, abbol ontotte nekem a vizet. Itt nem lehet enni a padlorol, nincs zene es szenzoros szappan adagolo mint az osztrak autopalya melletti mosdokban, a "szpasziba" utan viszont van mosollyal ellatott "pazsalujszta" :-)

Zoli megnezte a telefonjat, kapott egy sms-t Pistitol, amiben ez allt: "Andrasnak osszetort a motorja". Nem hangzott jol, raadasul ebbol nem derult ki, hogy Andrasnak lett-e baja, motor mennyire tort ossze. Nem tudtunk veluk beszelni, ketten tovabb indultak a gruz hatar fele, Zoli es en elindultunk vissza.
Mint kiderult, nem volt akkora baj. Andras egy kanyarban rament egy bazi nagy kore, az elso kerekkel is surolta, de a hatsoval telibe verte. Megfogta, nem esett el, de a felni behajlott, gumi azonnal leeresztett.
Ahogy mentunk vissza, az ellenorzo pontnal megallitottak a rendorok. Kertek a papirjaimat, mondtak, hogy azok rendben. De van problem. Nem alltam meg. Kerdeztem, hogy mi az, hogy nem alltam meg, itt allok, nem? De nem itt kellett volna megalni, hanem a tablanal. Es tenyleg volt ott egy tabla, ami ugyan nem a kreszbol ismert stop tabla, de teny, hogy rajta volt, hogy "STOP". Vegul mehettem tovabb, figyelmeztetessel megusztam :-)
A vissza uton egyebkent meg szebb volt minden, hatulrol sutott a nap, elottem a havas hegycsucsok, pazar latvany es elmeny. Es nincs is vege 100 km utan :-)
Ujabb proba, ezuttal sikerult beszelnunk. Mondtak, hogy ne menjunk vissza, megoldjak, az elso varosban tesznek bele egy belsot. Tettek is, egy 14-es Lada belsot, a 17-es kerekbe. Itt mindent megoldanak :-)
130 km lett a kerulo, de nem bantam, egy kicsit sem. Es az ellenorzo pontnal megalltam a tablanal :-)

Zolival indultunk a gruz hatar fele. Ketten halados volt, es nagyon szep helyen mentunk. Jo ut, napsutes, tavolban a havas hegycsucsok.

Az ut Oroszorszagban tobb helyen 3 savos. De ugy, hogy ebbol a ket szelso sav az oda-vissza, a kozepso pedig 500 meterenkent valtakozo. Erdekes megoldas, nekem tetszik, jol lehet elozni, ha feltoelodik a forgalom.

Valamelyik elozo napon irtam, hogy nincs sok rendor. Na ezt felul kell biralnom. Ezen a szakaszon iszonyat sok rendor volt. A hatarhoz kozeli rendor posztokban pedig mar loallasok is vannak. Volt ahol meg kellett allnunk, kikerdezes jott, honnan jovunk, hova megyunk, hol aludtunk, hany napot voltunk ott...

A hatar elott ujbol elkezdodtek a hegyek. Hasonlo mint a reggeli szakasz, de ketszer akkora hegyek, az ut mellett pedig patak helyett folyo. Nagyon szep a Kaukazus!

Elertuk a hatart. Nagyon kivancsi voltam ra, hogy milyen lesz, az ukran ki- es az orosz belepes iszonyatos tortura volt, es ott azt mondtak, hogy az a hatar rendben. De majd az orosz-gruz, az milyen gazos lesz. Ehhez kepest... Az orosz kilepes meg volt egy ora alatt. Ez itteni viszonylatban igen jo. Tartozkodasi engedely, migracios kartya, utlevel, forgalmi, egy ablak, ket ablak, daszvidanyja. Szerettem Oroszorszagot, elsore teljesen jo benyomasaim voltak.
Jott a gruz belepes. Fiatal szep kedves hataror kislany kerte a papirjaimat. Nincs agyon bonyolitva, potyogott a szamitogepbe, azert itt is keszult rolam foto, kozben megbeszeltuk, hogy nem beszelunk kozos nyelvet. Visszakaptam a papirokat, egy mosolygos "Welcome to Georgia" kisereteben. Szazszor egyszerubb volt, mint a "jo" hatar.

Es akkor jott a szakasz amiert jottunk. Persze sok minden masert is jottunk, de ez itt mar a Military road volt. Ez egy 220 km-es szakasz Vladikavkaz es Tbilisi kozott, aminek a legmagasabb pontja kb. 2400 m-en halad. A hatar utan a szokasos volt a forgatokonyv, eloszor jo ut, majd katyus, majd tobb katyu mint aszfalt, majd elfogyott az ut. Foldut, hatalmas kraterekkel, iszonyat por, kovek.

 
Mindez kb. 10 km-en keresztul. Es ez egy pirossal jelzett foutvonal, rendes forgalommal. A kamiomok egyes felezoben billegtek a godrokben. Ahogy megyunk ezen a reszen, elottunk egyre nagyobb felhok gyulekeztek. Egyszer csak leszakadt az eg. Sebaj, legalabb nem porol :-) Viszont mar sarban dagonyaztunk. Egyre csak dorgott, es igen, jegeso. Ez kell, akar mennyire rosszul hangzik, en uvoltottem a sisakban, hogy "igeeeeeeen" :-) Az ember nem minden nap kel at a Kaukazuson a sarban motorral, jegesoben. Csak ugy kopogott a motoron es a fejemen a jeg. Es amilyen gyorsan jott, ugy el is ment a vihar, elallt az eso, lett ut is, es napsutes.

"Kicsit" sáros lett :-)

Kilátás a Military road-ról

 A lefele vezeto ut mar szaraz volt, sima aszfalt, kanyarok, durva elmeny motorozos szakasz jott, jo hosszan.

Egyszer csak ut torlasz, tobb ezer birkat tereltek pasztorok. Lepesben lehetett koztuk csorogni, egy autot le is fenykepeztem igy. Ilyet eddig csak kepeken lattam. Volt olyan is, ahol tehen csordaval volt ugyan ez.

Ujbol felhok gyulekeztek, itt a hegyek kozott nagyon gyorsan valtozik az idojaras. Ismet rank szakadt az eg, jo nagy szellel volt fuszerezve. Tobbe-kevesbe Tbiliszi-ig aztunk. Erdekes volt Tbilisi elott olyan tablat latni, hogy Yerevan jobbara :-)

A varosban orult a kozlekedes, kicsit mar Iszbambulra hajaz. Ossze-vissza mennek, dudalnak mint az allat. Jo nagy dugoba kerultunk, de vegul meg lett a szallasunk.

Kesobb Andrasek is befutottak, orult szerencsejuk volt. Vladikavkazban bementek egy motoros boltba, ahol mutattak egy sracnak a felnit. Kiszedtek, eltunt vele, haromnegyed ora mulva visszahozata kigorgozve, belso kidobva, olyan mint az uj. Es penzt nem fogadott el erte, azt mondta, a motorosok tartsanak ossze. Balsoj szpasziba!

A bamakosok kozul pedig az egyik srac elesett egy vas hidon. Az durva volt az a hid, kanyar vezetett ra, eso is volt, en is jo nagyot fekeztem elotte.

A motorral van egy kis problema. Eddig 3800 km-t mentunk, es ez alatt nagyon megnyult a lanc. A szallason vettem eszre, hogy mennyire laza. Be tudtam allitani, de ez nem sok jot jelent, remelem kibirja a turat. Meg van hova allitani, de igazabol a kis lanckerek szokott elfogyni, nem a lanc. Az biztos, hogy a sok eso es a sok poros ut nem tett jot neki, es tenyleg a vege fele jar, jo lett volna gondolni erre indulas elott. De a tura elotti 5000 km-en hozza sem kellett nyulni, ebbol gondoltam, hogy van meg benne boven. Nincs...

Este meg elsetaltunk a varosba, egy barban mulattuk az idot, volt elo zene, jo volt a kaja. Tortilla szeru lapokba volt tekerve hus es zoldseg, intenziv es kicsit csipos fuszerezessel. Alig birtam megenni, akkora adag volt, es nagyon finom volt.

Az este Tbilisi-ben

 A mai tav 577 km volt, amiben aztan volt minden. Nagyon elveztem, 8 pontos a nap. Azsiaban vagyok :-)

Holnap piheno nap lesz, megnezzuk Tbilisit.