Kicsit megcsúsztam az összefoglalóval, de ez talán nem is baj,
ülepedett a dolog. (És tettem fel képeket a korábbi bejegyzésekhez.) De álljon akkor itt az összefoglaló:
Ez volt eddig a legkomolyabb motortúra amin valaha részt vettem. Időben
és távban is, sűrűségben is, tömény volt ez a 18 nap. Életemben nem fáradtam
még el ennyire motorozástól, de nem is éreztem még magamat ilyen jól elfáradástól.
Olyan szabadság volt ez, amit utána ki kellett pihenni :-)
A szervezés csillagos 5-ös, köszönjük Zoli! Az útiterv hibátlan volt, a
programok hibátlanok voltak, a szállások olyan helyeken voltak ahol igazán sok
látnivaló van. Az időjárással is szerencsénk volt, összesen kb. 2 napot áztunk
a 18-ból. Ha a túra elején valaki azt mondja, hogy a 18-ból 5 nap eső, simán
aláírom. Az mégsem 10 a 18-ból. Voltam már olyan motortúrán, ahol 5 napból 4-et
áztunk. Itt pedig 18-ból 2-t. Hibátlan. Kicsit pedig tartottam tőle, a túra
előtt utánanéztem, Grúziának május és június a két legcsapadékosabb hónapja.
Ehhez képest kitűnő időnk volt, néha már-már túl meleg is volt. A csapat is
első osztályú volt, köszönöm a társaságot mindenkinek!
Alapvetően minden résztvevő oda-vissza volt az úttól. Az utolsó
szálláson beszélgettünk az elmúlt 17 napról. Jól kitárgyaltuk milyen jól
éreztük magunkat, melyik állomáson mi tetszett a legjobban, igazán jó
hangulatban telt az utolsó együtt töltött este. Amikor Zoli azt kérdezte, hogy
mit kellett volna másképp csinálni, akkor egyetlen olyan dolog hangzott el,
amivel igazából én is tudok azonosulni. Több időt kellett volna eltölteni a
legtávolabbi ponton, a közelebbi pontok rovására. Az egyik vélemény az volt, hogy
a Duna deltát ki lehetett volna hagyni. Én nagyon örülök, hogy voltunk a Duna
deltában, és mindenkinek ajánlom, hogy egyszer menjen el oda ha teheti. De ha
azt nézzük, most tényleg ki lehetett volna hagyni, és akkor lehetett volna egy
nappal több Grúziában, mondjuk plusz nap Batumiban, a Fekete tenger keleti
partján. Oda nem tudom, hogy eljutok-e még egyszer. A Duna delta ahhoz képest
közel van, oda el lehetett volna menni külön. Ettől függetlenül nagyon örülök
neki, hogy most voltunk a deltában, mert nekem pont az volt az egyik ami nagyon
tetszett, hogy ennyi arca volt ennek az útnak. És a delta egy meghatározó arca
volt, legalább is nekem mindenképpen.
Az országokról pár szót:
Románia: Sokadszor voltam Romániában, és biztos, hogy még sokszor fogok
menni. Természetesen Erdélyért vagyok oda-vissza, a Gyilkos tó, Békás szoros
gyönyörű szép, nem is tudom hányadszor láttam. De nem tudom megunni, és így is van
még látnivaló bőven. Ide vezetett az első komolyabb motortúrám is még 2006-ban,
de ezen felül is meghatározó része az életemnek ez a vidék. A Duna delta, az
egy külön világ, mint ha a mesében lenne az ember, ott az idő is megáll egy
pillanatra. A természet pedig önmagáért beszél, egy csoda. Mint ahogy a
Transalpina hágó is nagyon szép, ez volt a harmadik helyszín Romániában. Összességében
Románia nagyon korrekt. Megfizethető, jók az utak, finomak az ételek, szívesen
látják az embert. És ez nem csak az erdélyi részre igaz. De természetesen
Erdély a szívem csücske.
Moldávia: Igazából érdemben most nem voltunk Moldáviában. Egy kis
háromszögben van a határ, 2 km-re kellett csak belépnünk. Egy dolgot tudok most
megemlíteni, a határon voltak problémák két motorral, cég néven voltak, kellett
volna még valami plusz papír a belépéshez. De igazán segítőkészek voltak,
e-mail-en küldték el az otthoniak a doksikat, ott ki lehetett nyomatatni, a problémát
tényleg megoldani akarták, és nem elhajtották az embert.
Ukrajna: Az utak minősége változó, a "nincs út"-tól a
"kivasalt aszfalt"-ig. Nem szabad alkoholt inni az utcán, a kezedben ne
legyen sör :-) Ukrajna is megfizethető, és itt is igaz, hogy szívesen láttak
minket. A kaja so-so, a szállásban benne foglalt ételektől nem voltunk
elájulva, se minőségre se mennyiségre. Ez így volt tavaly is. Igaz, most volt
pozitív élmény is ezzel kapcsolatban a sudaki szálláson. Azt is meg kell
jegyeznem, hogy az ukránok nagyon segítőkészek, ha problémánk volt, mindig volt
segítség. A határon átjutást tavaly még meglehetősen bonyolultnak minősítettem,
ma már tudom, hogy nem az :-) Tavaly úton-útfélen megbüntettek minket a
rendőrök, ezen a túrán ez nem volt jellemző, egy büntetés volt Zolinak és
csapatának.
Oroszország: Na ez az ahol bonyolult a határon átjutás. De ha ez meg
van, minden rendben. Jó út, szép vidék, olcsó benzin. Motorosoknak ideális.
Oroszországnak persze csak nagyon kis részét láttuk, de ez abszolut pozitív
élmény volt. Írtam, hogy nem mennek úgy az autósok, mint amilyen videók fent
vannak a youtube-on. A végére azért láttunk ezt-azt, álló kocsisort jobbról előzi
mint az őrült, fél kerék lent a porban, vagy Ladával előzi a motoros csapatot,
de igazából semmi közlekedési atrocitás nem volt. Megjegyzendő, hogy amikor
éjfélkor értünk a szállásra, meleg vacsorával vártak, és még a bamakósokat is
megvárták, akik hajnali 2-kor értek oda. Segítőkészség 5-ös, ha útbaigazításra
volt szükség, azonnal volt, ha felnit kellett görgőzni, nem fogadtak el érte
pénzt. Épp volt olyan eset is, ahol ha megtudták, hogy külföldiek vagyunk, akkor
többe kerültek a dolgok. Az egyik srác kért egy cipőpasztát egy üzletben,
mondja az eladó, hogy 40 rubel. Erre a srác, hogy nem érti, az van ráírva, hogy
25. Mire az eladó, jó, akkor 35. Ilyen is volt :-) De alapvetően nagyon pozitív
benyomást tett rám az ország. És hát az Elbrus, elvarázsolt...
Grúzia: A Magas-Kaukázuson átkelni hatalmas élmény. Az utak általában
jók, de a Military road tetején gyakorlatilag nincs. Nagyon barátságos nép,
vendégszeretetből 5-ös. Mindenféle rémtörténetet hallottunk, hogy majd fizetni
kell a határon az átjutásért, meg így vigyázzunk meg úgy vigyázzunk. Semmit nem
éreztünk ebből, a határ 2 perc volt, fizetni nem kellett, és csak pont annyi
elővigyázatosság kellett, mint bárhol máshol. Hozzáteszem, kis részét láttuk az
országnak, de az nagyon tetszett. Az ételek finomak, az emberek kedvesek, itt
is örülnek a magyaroknak, látnivaló is van bőven. És nem különösebben drága.
Törökország: Ez az ország különösen drága. Benzin, szállás, kaja,
minden. De itt nem volt olyan, hogy "nincs út", itt kivasalt aszfalt
van mindenhol. Vendégszeretetből itt sincs hiány, főleg ha veszel is valamit
:-) A magyarokért oda-vissza vannak. Itt is igaz, hogy ha segítségre van
szükség, azonnal van. A kaja finom, látnivaló tonna számra. Vannak azért furcsa
dolgok is, a forgalom kaotikus, hétvégén nem sikerült venni autópálya kártyát
(sem büntetést befizetni :-) ). Isztambul nagyon pörgős, nem a nyugalomról
szól. Legalább is a mi szemünkkel. Érdekes kultúra, de összességében jó érzés
Törökországban lenni.
Bulgária: Szeretem :-) Emberközeli élmények, barátságosak, retró,
tengerpart, finom ételek, nem drága. Örülnek a magyaroknak. Tavaly is nagyon
tetszett, most is nagyon tetszett, biztos visszatérek még. Utak minősége
változó, de a kiemelt utak hibátlanok.
Magyarország: Mit is írjak erről az országról :-) Jó volt hazaérni :-)
Az kijelenthető, hogy mindenhol örültek nekünk. Vengria, Ungheria,
Ungarn, Hungary, Magyarisztán, mikor hogy, és örültek nekünk. Ez igazán jó és
szívmelengető érzés volt.
A gépjármű park kapott hideget meleget. A nagy része szerencsére nem
volt komoly, elborult, megkarcolódott, légteleníteni kellett a féket, nem
indult, ilyesmi. Ami komolyabb volt, az is mind megoldódott, kerékcsapágytól
kezdve, a felnin át, a féktárcsáig. Komoly baleset senkit nem ért, egy csúnyább
esés volt azon a vas hídon az esőben, de igazából az is szerencsés volt. A
motoron lesz mit javítani, de a lényeg, hogy kis horzsolásnál és váll megütésnél
nem lett nagyobb baj. Én megúsztam egy gyorshajtással, és a megnyúlt lánccal,
ami végül csak kibírta az utat. A zselés ülés is nagyon jól vizsgázott.
Ha egyből a túra után megírtam volna az összefoglalót, akkor állna itt egy
ilyen mondat: "Hogy mi lesz a következő út, azt még nem tudom, de az
biztos, hogy most egy darabig nem ülök motorra." De egyrészről ma már
tudom, hogy mi lesz a következő út, augusztusban irány Montenegró. Illetve mára
már a mondta második fele sem igaz :-)
Azonnal ülnék újra motorra, és mennék. Bárhova :-) Induljunk Montenegróba
inkább ma :-) A motor teljesen menetkész, le van szervizelve, lánc szett
kicserélve, indulhatunk.
Hogy fogok-e újabb blogot írni, azt még nem tudom. Egyrészről jó volt
leírni, hogy az adott napon mit hogy éltem meg, később biztos jó lesz majd
elolvasni. Akik olvasták, azoktól is alapvetően támogató és pozitív
visszajelzések jöttek. Másrészről viszont választani kellett, hogy honnan
veszem el azt a fél - egy órát amíg írok. Vagy az élmények megéléséből (a
többiek még söröznek, én blogot írok), vagy a pihenésből. Én jellemzően a
pihenésből vettem el, és néha-néha nagyon hiányzott a plusz egy óra alvás.
Persze biztos lehet ebben is rutint szerezni. Meg nem kell ennyit írni egy
napról :-) Meglátjuk.
Az biztos, hogy erről a túráról még sokáig fogok mesélni, igazi
"ha én ezt a klubban elmesélem" kategóriájú út volt ez. Hihetetlen
élményekkel lettem gazdagabb, jó volt átvenni a különböző országok, helyszínek
atmoszféráját, és nekem különösen fontosak voltak az emberközeli élmények.
Nagyot motoroztunk, tele volt az út élménymotorozós részekkel, és "ezért
szerettem bele a motorozásba" érzéssel.
Álljon itt az egész túra össz pontszáma, ami értelemszerűen nem a napi
pontok átlaga, hanem a jelenlegi érzés ami bennem van az egész úttal
kapcsolatban. Mi is lehetne más, mint 10-es!
Köszönet mindenkinek aki olvasta a blogot, és köszönöm az
észrevételeket és az építő jellegű kritikákat is!
Tibald
elnök-vezérigazgató
Tibald Tours
:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése