Suru nap volt.
Reggel esoben indultunk. Azon a 100 km-es szakaszon kellett vissza menni a foutra, amin ket nappal ezelott ejszaka akkorat szenvedtunk, esoben faradtan. De mar akkor latszott, hogy ez egy nagyon szep hely lehet. Az eso rovid idon belul alabb hagyott, majd el is allt, kisutott a nap. Ezert fel sem kellett volna venni az esoruhat. Es igen, az ut tenyleg mesebe illik, egy volgyben kanyarog, mellettunk hol sziklak hol erdo, az ut mellett patak csordogal. Gyonyoruseges. Ket napja alig vartuk, hogy vege legyen, most azt szeretnem, hogy ne legyen vege, meg vagy 500 km-t ebbol :-)
Egy dologgal kellett vigyazni, idonkent tehenek maszkaltak keresztbe az uton. Nincsenek kikotve, csak ugy szabadjara vannak eresztve, igy aztan mennek amerre latnak.
A szakasz vegen megaltunk, hogy bevarjuk a tobbieket. Volt ott egy benzinkut, en kerestem a mosdot, kezet akartam mosni. Kerdeztem a kutastol, hogy "voda?". Erre intett, hogy menjek vele. Elokerult egy kis badog locsolo, abbol ontotte nekem a vizet. Itt nem lehet enni a padlorol, nincs zene es szenzoros szappan adagolo mint az osztrak autopalya melletti mosdokban, a "szpasziba" utan viszont van mosollyal ellatott "pazsalujszta" :-)
Zoli megnezte a telefonjat, kapott egy sms-t Pistitol, amiben ez allt: "Andrasnak osszetort a motorja". Nem hangzott jol, raadasul ebbol nem derult ki, hogy Andrasnak lett-e baja, motor mennyire tort ossze. Nem tudtunk veluk beszelni, ketten tovabb indultak a gruz hatar fele, Zoli es en elindultunk vissza.
Mint kiderult, nem volt akkora baj. Andras egy kanyarban rament egy bazi nagy kore, az elso kerekkel is surolta, de a hatsoval telibe verte. Megfogta, nem esett el, de a felni behajlott, gumi azonnal leeresztett.
Ahogy mentunk vissza, az ellenorzo pontnal megallitottak a rendorok. Kertek a papirjaimat, mondtak, hogy azok rendben. De van problem. Nem alltam meg. Kerdeztem, hogy mi az, hogy nem alltam meg, itt allok, nem? De nem itt kellett volna megalni, hanem a tablanal. Es tenyleg volt ott egy tabla, ami ugyan nem a kreszbol ismert stop tabla, de teny, hogy rajta volt, hogy "STOP". Vegul mehettem tovabb, figyelmeztetessel megusztam :-)
A vissza uton egyebkent meg szebb volt minden, hatulrol sutott a nap, elottem a havas hegycsucsok, pazar latvany es elmeny. Es nincs is vege 100 km utan :-)
Ujabb proba, ezuttal sikerult beszelnunk. Mondtak, hogy ne menjunk vissza, megoldjak, az elso varosban tesznek bele egy belsot. Tettek is, egy 14-es Lada belsot, a 17-es kerekbe. Itt mindent megoldanak :-)
130 km lett a kerulo, de nem bantam, egy kicsit sem. Es az ellenorzo pontnal megalltam a tablanal :-)
Zolival indultunk a gruz hatar fele. Ketten halados volt, es nagyon szep helyen mentunk. Jo ut, napsutes, tavolban a havas hegycsucsok.
Az ut Oroszorszagban tobb helyen 3 savos. De ugy, hogy ebbol a ket szelso sav az oda-vissza, a kozepso pedig 500 meterenkent valtakozo. Erdekes megoldas, nekem tetszik, jol lehet elozni, ha feltoelodik a forgalom.
Valamelyik elozo napon irtam, hogy nincs sok rendor. Na ezt felul kell biralnom. Ezen a szakaszon iszonyat sok rendor volt. A hatarhoz kozeli rendor posztokban pedig mar loallasok is vannak. Volt ahol meg kellett allnunk, kikerdezes jott, honnan jovunk, hova megyunk, hol aludtunk, hany napot voltunk ott...
A hatar elott ujbol elkezdodtek a hegyek. Hasonlo mint a reggeli szakasz, de ketszer akkora hegyek, az ut mellett pedig patak helyett folyo. Nagyon szep a Kaukazus!
Elertuk a hatart. Nagyon kivancsi voltam ra, hogy milyen lesz, az ukran ki- es az orosz belepes iszonyatos tortura volt, es ott azt mondtak, hogy az a hatar rendben. De majd az orosz-gruz, az milyen gazos lesz. Ehhez kepest... Az orosz kilepes meg volt egy ora alatt. Ez itteni viszonylatban igen jo. Tartozkodasi engedely, migracios kartya, utlevel, forgalmi, egy ablak, ket ablak, daszvidanyja. Szerettem Oroszorszagot, elsore teljesen jo benyomasaim voltak.
Jott a gruz belepes. Fiatal szep kedves hataror kislany kerte a papirjaimat. Nincs agyon bonyolitva, potyogott a szamitogepbe, azert itt is keszult rolam foto, kozben megbeszeltuk, hogy nem beszelunk kozos nyelvet. Visszakaptam a papirokat, egy mosolygos "Welcome to Georgia" kisereteben. Szazszor egyszerubb volt, mint a "jo" hatar.
Es akkor jott a szakasz amiert jottunk. Persze sok minden masert is jottunk, de ez itt mar a Military road volt. Ez egy 220 km-es szakasz Vladikavkaz es Tbilisi kozott, aminek a legmagasabb pontja kb. 2400 m-en halad. A hatar utan a szokasos volt a forgatokonyv, eloszor jo ut, majd katyus, majd tobb katyu mint aszfalt, majd elfogyott az ut. Foldut, hatalmas kraterekkel, iszonyat por, kovek.
Mindez kb. 10 km-en keresztul. Es ez egy pirossal jelzett foutvonal, rendes forgalommal. A kamiomok egyes felezoben billegtek a godrokben. Ahogy megyunk ezen a reszen, elottunk egyre nagyobb felhok gyulekeztek. Egyszer csak leszakadt az eg. Sebaj, legalabb nem porol :-) Viszont mar sarban dagonyaztunk. Egyre csak dorgott, es igen, jegeso. Ez kell, akar mennyire rosszul hangzik, en uvoltottem a sisakban, hogy "igeeeeeeen" :-) Az ember nem minden nap kel at a Kaukazuson a sarban motorral, jegesoben. Csak ugy kopogott a motoron es a fejemen a jeg. Es amilyen gyorsan jott, ugy el is ment a vihar, elallt az eso, lett ut is, es napsutes.
A lefele vezeto ut mar szaraz volt, sima aszfalt, kanyarok, durva elmeny motorozos szakasz jott, jo hosszan.
Egyszer csak ut torlasz, tobb ezer birkat tereltek pasztorok. Lepesben lehetett koztuk csorogni, egy autot le is fenykepeztem igy. Ilyet eddig csak kepeken lattam. Volt olyan is, ahol tehen csordaval volt ugyan ez.
Ujbol felhok gyulekeztek, itt a hegyek kozott nagyon gyorsan valtozik az idojaras. Ismet rank szakadt az eg, jo nagy szellel volt fuszerezve. Tobbe-kevesbe Tbiliszi-ig aztunk. Erdekes volt Tbilisi elott olyan tablat latni, hogy Yerevan jobbara :-)
A varosban orult a kozlekedes, kicsit mar Iszbambulra hajaz. Ossze-vissza mennek, dudalnak mint az allat. Jo nagy dugoba kerultunk, de vegul meg lett a szallasunk.
Kesobb Andrasek is befutottak, orult szerencsejuk volt. Vladikavkazban bementek egy motoros boltba, ahol mutattak egy sracnak a felnit. Kiszedtek, eltunt vele, haromnegyed ora mulva visszahozata kigorgozve, belso kidobva, olyan mint az uj. Es penzt nem fogadott el erte, azt mondta, a motorosok tartsanak ossze. Balsoj szpasziba!
A bamakosok kozul pedig az egyik srac elesett egy vas hidon. Az durva volt az a hid, kanyar vezetett ra, eso is volt, en is jo nagyot fekeztem elotte.
A motorral van egy kis problema. Eddig 3800 km-t mentunk, es ez alatt nagyon megnyult a lanc. A szallason vettem eszre, hogy mennyire laza. Be tudtam allitani, de ez nem sok jot jelent, remelem kibirja a turat. Meg van hova allitani, de igazabol a kis lanckerek szokott elfogyni, nem a lanc. Az biztos, hogy a sok eso es a sok poros ut nem tett jot neki, es tenyleg a vege fele jar, jo lett volna gondolni erre indulas elott. De a tura elotti 5000 km-en hozza sem kellett nyulni, ebbol gondoltam, hogy van meg benne boven. Nincs...
Este meg elsetaltunk a varosba, egy barban mulattuk az idot, volt elo zene, jo volt a kaja. Tortilla szeru lapokba volt tekerve hus es zoldseg, intenziv es kicsit csipos fuszerezessel. Alig birtam megenni, akkora adag volt, es nagyon finom volt.
A mai tav 577 km volt, amiben aztan volt minden. Nagyon elveztem, 8 pontos a nap. Azsiaban vagyok :-)
Holnap piheno nap lesz, megnezzuk Tbilisit.
Reggel esoben indultunk. Azon a 100 km-es szakaszon kellett vissza menni a foutra, amin ket nappal ezelott ejszaka akkorat szenvedtunk, esoben faradtan. De mar akkor latszott, hogy ez egy nagyon szep hely lehet. Az eso rovid idon belul alabb hagyott, majd el is allt, kisutott a nap. Ezert fel sem kellett volna venni az esoruhat. Es igen, az ut tenyleg mesebe illik, egy volgyben kanyarog, mellettunk hol sziklak hol erdo, az ut mellett patak csordogal. Gyonyoruseges. Ket napja alig vartuk, hogy vege legyen, most azt szeretnem, hogy ne legyen vege, meg vagy 500 km-t ebbol :-)
Egy dologgal kellett vigyazni, idonkent tehenek maszkaltak keresztbe az uton. Nincsenek kikotve, csak ugy szabadjara vannak eresztve, igy aztan mennek amerre latnak.
A szakasz vegen megaltunk, hogy bevarjuk a tobbieket. Volt ott egy benzinkut, en kerestem a mosdot, kezet akartam mosni. Kerdeztem a kutastol, hogy "voda?". Erre intett, hogy menjek vele. Elokerult egy kis badog locsolo, abbol ontotte nekem a vizet. Itt nem lehet enni a padlorol, nincs zene es szenzoros szappan adagolo mint az osztrak autopalya melletti mosdokban, a "szpasziba" utan viszont van mosollyal ellatott "pazsalujszta" :-)
Zoli megnezte a telefonjat, kapott egy sms-t Pistitol, amiben ez allt: "Andrasnak osszetort a motorja". Nem hangzott jol, raadasul ebbol nem derult ki, hogy Andrasnak lett-e baja, motor mennyire tort ossze. Nem tudtunk veluk beszelni, ketten tovabb indultak a gruz hatar fele, Zoli es en elindultunk vissza.
Mint kiderult, nem volt akkora baj. Andras egy kanyarban rament egy bazi nagy kore, az elso kerekkel is surolta, de a hatsoval telibe verte. Megfogta, nem esett el, de a felni behajlott, gumi azonnal leeresztett.
Ahogy mentunk vissza, az ellenorzo pontnal megallitottak a rendorok. Kertek a papirjaimat, mondtak, hogy azok rendben. De van problem. Nem alltam meg. Kerdeztem, hogy mi az, hogy nem alltam meg, itt allok, nem? De nem itt kellett volna megalni, hanem a tablanal. Es tenyleg volt ott egy tabla, ami ugyan nem a kreszbol ismert stop tabla, de teny, hogy rajta volt, hogy "STOP". Vegul mehettem tovabb, figyelmeztetessel megusztam :-)
A vissza uton egyebkent meg szebb volt minden, hatulrol sutott a nap, elottem a havas hegycsucsok, pazar latvany es elmeny. Es nincs is vege 100 km utan :-)
Ujabb proba, ezuttal sikerult beszelnunk. Mondtak, hogy ne menjunk vissza, megoldjak, az elso varosban tesznek bele egy belsot. Tettek is, egy 14-es Lada belsot, a 17-es kerekbe. Itt mindent megoldanak :-)
130 km lett a kerulo, de nem bantam, egy kicsit sem. Es az ellenorzo pontnal megalltam a tablanal :-)
Zolival indultunk a gruz hatar fele. Ketten halados volt, es nagyon szep helyen mentunk. Jo ut, napsutes, tavolban a havas hegycsucsok.
Az ut Oroszorszagban tobb helyen 3 savos. De ugy, hogy ebbol a ket szelso sav az oda-vissza, a kozepso pedig 500 meterenkent valtakozo. Erdekes megoldas, nekem tetszik, jol lehet elozni, ha feltoelodik a forgalom.
Valamelyik elozo napon irtam, hogy nincs sok rendor. Na ezt felul kell biralnom. Ezen a szakaszon iszonyat sok rendor volt. A hatarhoz kozeli rendor posztokban pedig mar loallasok is vannak. Volt ahol meg kellett allnunk, kikerdezes jott, honnan jovunk, hova megyunk, hol aludtunk, hany napot voltunk ott...
A hatar elott ujbol elkezdodtek a hegyek. Hasonlo mint a reggeli szakasz, de ketszer akkora hegyek, az ut mellett pedig patak helyett folyo. Nagyon szep a Kaukazus!
Elertuk a hatart. Nagyon kivancsi voltam ra, hogy milyen lesz, az ukran ki- es az orosz belepes iszonyatos tortura volt, es ott azt mondtak, hogy az a hatar rendben. De majd az orosz-gruz, az milyen gazos lesz. Ehhez kepest... Az orosz kilepes meg volt egy ora alatt. Ez itteni viszonylatban igen jo. Tartozkodasi engedely, migracios kartya, utlevel, forgalmi, egy ablak, ket ablak, daszvidanyja. Szerettem Oroszorszagot, elsore teljesen jo benyomasaim voltak.
Jott a gruz belepes. Fiatal szep kedves hataror kislany kerte a papirjaimat. Nincs agyon bonyolitva, potyogott a szamitogepbe, azert itt is keszult rolam foto, kozben megbeszeltuk, hogy nem beszelunk kozos nyelvet. Visszakaptam a papirokat, egy mosolygos "Welcome to Georgia" kisereteben. Szazszor egyszerubb volt, mint a "jo" hatar.
Es akkor jott a szakasz amiert jottunk. Persze sok minden masert is jottunk, de ez itt mar a Military road volt. Ez egy 220 km-es szakasz Vladikavkaz es Tbilisi kozott, aminek a legmagasabb pontja kb. 2400 m-en halad. A hatar utan a szokasos volt a forgatokonyv, eloszor jo ut, majd katyus, majd tobb katyu mint aszfalt, majd elfogyott az ut. Foldut, hatalmas kraterekkel, iszonyat por, kovek.
Mindez kb. 10 km-en keresztul. Es ez egy pirossal jelzett foutvonal, rendes forgalommal. A kamiomok egyes felezoben billegtek a godrokben. Ahogy megyunk ezen a reszen, elottunk egyre nagyobb felhok gyulekeztek. Egyszer csak leszakadt az eg. Sebaj, legalabb nem porol :-) Viszont mar sarban dagonyaztunk. Egyre csak dorgott, es igen, jegeso. Ez kell, akar mennyire rosszul hangzik, en uvoltottem a sisakban, hogy "igeeeeeeen" :-) Az ember nem minden nap kel at a Kaukazuson a sarban motorral, jegesoben. Csak ugy kopogott a motoron es a fejemen a jeg. Es amilyen gyorsan jott, ugy el is ment a vihar, elallt az eso, lett ut is, es napsutes.
 |
| "Kicsit" sáros lett :-) |
 |
| Kilátás a Military road-ról |
Egyszer csak ut torlasz, tobb ezer birkat tereltek pasztorok. Lepesben lehetett koztuk csorogni, egy autot le is fenykepeztem igy. Ilyet eddig csak kepeken lattam. Volt olyan is, ahol tehen csordaval volt ugyan ez.
 |
A varosban orult a kozlekedes, kicsit mar Iszbambulra hajaz. Ossze-vissza mennek, dudalnak mint az allat. Jo nagy dugoba kerultunk, de vegul meg lett a szallasunk.
Kesobb Andrasek is befutottak, orult szerencsejuk volt. Vladikavkazban bementek egy motoros boltba, ahol mutattak egy sracnak a felnit. Kiszedtek, eltunt vele, haromnegyed ora mulva visszahozata kigorgozve, belso kidobva, olyan mint az uj. Es penzt nem fogadott el erte, azt mondta, a motorosok tartsanak ossze. Balsoj szpasziba!
A bamakosok kozul pedig az egyik srac elesett egy vas hidon. Az durva volt az a hid, kanyar vezetett ra, eso is volt, en is jo nagyot fekeztem elotte.
A motorral van egy kis problema. Eddig 3800 km-t mentunk, es ez alatt nagyon megnyult a lanc. A szallason vettem eszre, hogy mennyire laza. Be tudtam allitani, de ez nem sok jot jelent, remelem kibirja a turat. Meg van hova allitani, de igazabol a kis lanckerek szokott elfogyni, nem a lanc. Az biztos, hogy a sok eso es a sok poros ut nem tett jot neki, es tenyleg a vege fele jar, jo lett volna gondolni erre indulas elott. De a tura elotti 5000 km-en hozza sem kellett nyulni, ebbol gondoltam, hogy van meg benne boven. Nincs...
Este meg elsetaltunk a varosba, egy barban mulattuk az idot, volt elo zene, jo volt a kaja. Tortilla szeru lapokba volt tekerve hus es zoldseg, intenziv es kicsit csipos fuszerezessel. Alig birtam megenni, akkora adag volt, es nagyon finom volt.
 |
| Az este Tbilisi-ben |
Holnap piheno nap lesz, megnezzuk Tbilisit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése