2020. augusztus 14., péntek

Kektura - P2D8 - 22,81 km

Ugy dontottem, hogy csoves leszek.

Erdekes nap volt. De kezdjuk az ejszakaval. A tegnap esti blogolast gyosban kellett abbahagynom, mert kozeleledett a vihar. Egyre nagyobb villanasok voltak, majd dorgesek, egyre jobban esett az eso is. Aztan jott a szel. Hatalmas szel, abban biztam, hogy nem a vihar kozepe kap el 100+ km/h-s szellel es jegesovel. Szerencsere nem ez volt a helyzet, de igy is a hatammal tartottam belulrol a satrat, hogy ne repuljon el. Lattam, hogy mi var rank, igy minden coveket lenyomtam rendesen, es minden zsinort extran megfeszitettem. Birta a gyurodest, jol vizsgazott a kinai sator. Persze belul szelcsatorna volt, mondanom sem kell. Aztan amikor a szel elcsendesedett, akkor mar csak a villamlas es a dorges maradt. Meg az eso. Probaltam aludni. De volt, hogy olyat villant az eg, es olyan hosszan, hogy a kezemmel kellett takarnom a szememet. Valahogy elaludtam, de aztan volt olyan dorges, hogy remegett a fold. Majd be sz@rtam... Kemeny vihart eltunk tul a pusztaban. Senki ne probalja utanunk, mi sem igy terveztuk...

Reggel is meg esett, de a viharnak mar nem volt nyoma sem. Ez volt a reggeli kilatas:

Itt taboroztunk. Akarom mondani itt eltunk tul:

Atmentem Ferihez, aki kaveval es hellyel kinalt.

Az o satraban elfer ket ember ulve, az enyemben nem. Igy nala reggeliztunk, es kozben hallgattuk az eso hangjat. Meg beszelgettunk, hogy mi legyen a napi terv. Az biztos volt, hogy megvarjuk amig elall az eso. Igy visszamentem a satramba es aludtam meg egy orat. Epp nem rohantunk sehova.

O itt Feri satran hederezik.

Elallt az eso, osszepakoltunk. Fel 12-kor indultunk el, ez uj negativ csucs. Ugy lepkedtunk mint kakas a harmatban, mikozben mentunk ki a retrol, nehogy megint beazzon a cipo. Gore-tex kell...

A Szajki-tavakig eljutottunk, de ez a szakasz nagyon kemeny. Sumeg es a Szajki-tavak kozott. Neha aszfalt, ez meg oke, de nincs itt semmi. Se bolt, se kocsma, de meg viz sem. Es ez utobbi az igazan kemeny.

Elottem:
Es mogottem:

Az eso miatt extra para volt, az amugy is durva para melle. Es az erdoben sok helyen hatalmas pocsolyak nehezitettek utunkat.

De voltak erdekessegek is, itt lehet pihenni pecseteles utan.
Nem ertem persze, hogy miert kell egy ulest kihozni az erdobe. Sok szemetet latunk sajnos. A legdurvabb ma ez volt:
Ocska tevek es monitorok. Legjobb helyen, persze, vigyuk ki az erdobe... Agyrem...

Itt meg fakitermelesbe futottunk bele. Volt terelout, de valahogy a felenel elveszitettuk, igy masztunk at a dzsungan.

De voltak persze a megszokott gyonyoru reszek is, sot, ezek vannak tulsulyban, de ez ugye normalis :)
Neha olyan, mint a dzsungel. A paratartalom is :)

Talalkoztunk ma egy sereg gyerekkel, olyan 10 ev koruliekkel, es a kiseroikkel. Jottek szemben. Es milyen jol nevelt rendes gyerekek voltak, tegeztek. Korusban koszontek, hogy "Sziasztok". Ilyen korban mar nem csodalkozom cseppet sem ha magaznak, de itt azon sem sem sertodtem volna meg, ha a gyerekek ugy koszonnek, hogy "Csokolom csoves bacsi". Kb. igy nezunk ki, es kb. igy is erezzuk magunkat. Szoktunk ezzel viccelodni ut kozben, hogy vajon mit mondanak a gyerekeknek. Pl. "Ne menjetek kozel hozzajuk, azok csovesek", vagy "Ne nezz ra, meg ker egy szazast". Vagy volt olyan, hogy ovoda mellett toltottunk vizet, ott: "Ha nem eszitek meg az ebedet, ti is ilyenek lesztek" :)
Igy megy ez, csovesek lettunk. Azert meg nem lejmolunk es nem guberalunk. De a pusztaban alszunk, ha nem is a hid alatt.




Neha meg azon gondolkozok, hogy hova megyek? Es miert? Egyaltalan miert megyek hova??? Meglesz a valasz a vegen :)

Beertunk a Szajki-tavakhoz, ittunk is azonnal egy sort. Tegnap eselyunk sem volt ra, be kellett potolni. Es ettunk is egy rendeset.

Es bereltunk szallast, ket napra. Pihenunk egyet. 185 km-t mentunk eddig, 8 nap alatt. Holnap nem megyunk egy metert sem :) Ez persze nem igaz, el kell menni sorert :)

3 megjegyzés:

  1. Nem az a lényeg, hogy hová mész. Az a lényeg, hogy mész :-) Ne azon gondolkozz mi lesz a végén, azt éld meg ami közben van. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 100%-ban egyetértek, az út a lényeg! És élvezem is nagyon :) Csak amikor mászok fel egy hegyre, nem épp rózsa illatúan, folyik a szemembe az izzadtság, alig kapok levegőt a párától, akkor úgy hajlamos vagyok feltenni magamnak a kérdést, hogy normális vagyok én, hogy itt szívatom magam? Egyértelműen nem :)

      Törlés
  2. Ezzel meg én értek eggyet 100%-ban :-)

    VálaszTörlés