Elég érdekesen alakult ez a nap. Jól aludtam, annak ellenére, hogy tegnap már nem vettem be a vegyszert. Lefelé jövünk és eleve akklimatizálódtam, úgy döntöttem nem kell ez már, ne bizseregjenek fölöslegesen az ujjaim.
Azt nem is írtam tegnap, hogy a cuccaim hogy eláztak. A kísérőink egy ilyen kis dobozos teherautóval jönnek és az a doboz beázik. Úgy kaptam meg tegnap este a csomagomat, hogy csurom víz volt. És az a táska nem vízálló. Annyi eszem azért volt ennyi év utazgatás után, hogy a ruháimat dry bag-be tettem, így azok nem áztak el. De azért pár dolog igen, meg főleg a táska. Úgyhogy csúcsra volt járatva a hajszárító. Napok óta a hajszárító a legfontosabb kellékünk. Manali-ban pl. nem volt hajszárító a fürdőszobában, úgy kellett kérni külön, hát elég hülyén nézett a srác amikor odaállítottam a recepcióra, hogy nekem kellene egy hajszárító...
Aztán itt van ez a pók. Nincs mihez arányosítani, de kb. 5-6 cm-es. A fürdőszobában fogadott minket. Nem félek a pókoktól, de azért na.
Megreggeliztünk (masala-s omlettet meg mindenféle kimondhatatlan nevű reggeli csodát), majd elindultunk megkeresni a Dalai Láma templomát. Elment vele legalább egy óra, a sötét felhők meg csak úgy gyülekeztek a fejünk fölött. De szerencsére - itt még - nem szakadt ránk az ég.
Egyszerű hely egy hegy oldalában, semmi felhajtás. Engem magával ragadott. Már eleve az, hogy a Dalai Láma templomában vagyok, ahh hátborzongató érzés volt. Itt lakik ő is ebben az épületegyüttesben, de persze nem lehet vele csak úgy összefutni, így nem tudtam tőle életvezetési jótanácsot kérni.
Majd elindultunk a hegyről le, először csak dugóba kerültünk, majd elkezdett esni az eső. Vagy hát nem esni, hanem ömleni...
Aztán elállt az eső és autópálya jött.
Majd az "autópályán" meg kellett állnunk beöltözni, mert megint elkezdett ömleni az eső.
Aztán ez is elállt. Szívás föl-/levenni az esőruhát, persze még nagyobb szívás bőrig ázni.
Egyébként zseniális helyen haladt az út, ma is mintha egy dzsungelben motoroztunk volna. Volt persze közben útépítés, hídépítés, meg mittudoménmi építés is, valami miatt időnkét egészen biztosan elterelnek egy sáros útra. Már sáros, ha esik az eső. Mert különben csak poros. Nagyon poros.
Majd itt a hegyekben ismét ránk szakadt a monszun. Behúzódtunk egy szentélyhez ami épp ott volt. Meg behúzódtak mások is:
Majd jött újabb 20-30 perc kényszerpihenő, mert az útra leomlott köveket takarították el gépekkel:
Na de ami ez után jött, az valami félelmetesen jó volt. Kb. 30 km kanyargós út a hegyekben, keskeny út, időnként a felhők fölött, időnként pedig benne, amitől misztikus hangulata volt az egésznek.
Gyönyörű hely volt, egy másik festmény egy másik meséből 😊
Végül befutottunk a hotelhez. A szoba pazar.
Ahogy a vacsora is:
Kadai paneer és naan
A vacsoránál az élet nagy dolgait feszegettük, jó ez a csapat. Időnként jókat is nevetünk.
Majd megtaláltuk a játszószobát, van itt billiárd, ping pong meg mindenféle játékok. Dénessel elég jót ping pong-oztunk, a két Zolit meg hát, így ütögettek 😅
Esős nap volt a mai is, gyakorlatilag három napja kicsit vagy jobban megázunk. Ma jobban. De ne csodálkozzunk ezen az esős évszakban. Időnkét szúnyogok is előfordulnak, csaptam már le magamon olyat is ami már javában szívta a véremet, de elvileg ez nem maláriaveszélyes terület. Legyen így 🙏
Eléggé kezdek fáradni is. Eleve több napja motorozunk az indiai forgalomban, de ez az eső még többet kivesz. És ilyenkor blogolni is nehezebb, gondolom ez átjön az írás stílusán. De azért igyekszem átadni ami történik.
Holnap irány Amritsar, ahol leadjuk a motorokat. Holnap a motorozás résznek vége lesz, de a túrának még egyáltalán nem 😊
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése