Az előző nappal ellentétben most nem keltem kipihenten és a többiek sem. Muszlim részen vagyunk, hajnalban a müezzin imára hívó énekére keltünk. Aztán helikopter hangja, majd kezdődtek a dudálások. Jó nem rinyálok, ne legyen ennél nagyobb baj, nézzük már meg hol vagyok 😀
A mai cél Leh volt. Lényegében egy rendes út vezet Kargil-ból Leh-be, de az első szakaszán van tőle északra is egy kisebb út ami állítólag szép. Csakhogy a pakisztáni határ mentén. És persze Bikeman kitalálta, hogy nekünk ez kell. Aztán a kísérőink kiderítették, hogy csak engedéllyel járható és természetesen ellenőrzőpontok vannak, ahol ezt nézik is. Nem tudtunk arra menni, ami talán nem is akkora baj, nem lett volna egy életbiztosítás.
Így aztán elindultunk a "normális" úton. Kiverekedtük magunkat a városból és elindultunk tovább a hegyekbe. Valami brutális volt ez a nap is! Főleg, hogy kezdem megszokni a motort, a baloldali közlekedést és az indiai vezetési stílust is. Olyan nagyon azért remélem nem szokom meg, különben otthon pár nap alatt elvennék a jogsimat... De itt ez működik.
Időnként megálltunk fotózni és tegnap óta fent van a sisakon a GoPro is, azzal is lőttem pár képet.
Valami hihetetlen ez az egész! Nem is tudom visszaadni szavakkal, hogy milyen brutális érzés ilyen magas hegyek között motorozni. Libabőr. Egyfolytában. Mert nem az van, hogy van egy szép szakasz és akkor annak már mennyire lehet örülni, itt az egész nap ilyen.
Mi szerencsére még nem találkoztunk semmilyen állattal az úton, de a figyelmeztetések szerint előfordulhatnak. És vannak mindenféle vicces figyelmeztetések is, mint pl. "ha házas vagy, váljál el a sebességtől", meg "élvezd a kanyarokat és ne ölelgesd őket" és még rímbe is vannak foglalva a legtöbbször, próbálok majd ilyen táblát is fényképezni. Valaki vicces kedvében volt, de a figyelmeztetések persze jogosak.
Itt ~4000 méteren voltunk, az egyébként is csak 24 lóerős motor szerintem itt lehet vagy 12,5 lóerős. Egyébként sem egy erőgép, de ebben a ritka levegőben pláne alig megy szegény. De abszolút élvezhető így is, sőt!
Egy helyen elhagytak a többiek mert megálltam fotózni és egy jó darabon egyedül mentem. Nagyon élveztem, kedvesen duruzsolt a kis egyhengeres motor, nekem szó szerint fülig ért a szám a sisak alatt, egyik kanyar a másik után, arra sem kell figyelni, hogy ne maradjak le meg jön-e mögöttem a másik, csak élvezem az egészet. Aztán egy ellenőrzőponton ott voltak a többiek :)
Itt megálltunk ebédelni, de valahogy nagyon nehezen tudtuk megértetni magunkat, hogy mit szeretnénk. Amit kértünk annak csak a felét hozták, de hoztak olyat amit nem kértünk. Jó, akkor ezt esszük. Út menti lepattant kis hely volt, nem a Michelin csillagos helyeket preferáljuk, de ez gondolom már kiderült 😅
De volt ma olyan élmény is, hogy megálltunk egy ellenőrzőponton, vagy nem is ellenőrzőpont igazából, hanem ilyen rendőrségi regisztrációs pontok ezek. Ha szerencséd van, akkor nem a 21 pontból álló kérdőívet kell kitölteni, hanem csak beírnak pár adatot az útlevélből egy füzetbe (hogy aztán azt ki nézi meg, meg hogy mit csinálnak annyi füzettel, azt nem tudom, de van egy tippem). Szóval megálltunk egy ilyen ponton, Zoli ment elöl, majd jött Bikeman: "Szólt valaki, hogy nem lehet menni? Na, akkor menjünk." Oké, elindultunk. De úgy azért érezhető volt, hogy ez amúgy egy olyan pont volt, még ha nem is álltak az épület előtt. Nem mentünk 10 km-t amikor hívtak a kísérőink, hogy vissza kellene menni arra a pontra. És nagy mázli, hogy a kísérőnk kimentett minket, így csak beírtuk magunkat a füzetbe és mehettünk.
Végül beértünk Leh-be. A város 3500 méteren van, érzem rendesen a ritka levegőt. Jól van összerakva a túra, egyre magasabbra megyünk, aztán a szállás kicsit lejjebb van, de mindig kicsit följebb mint az előző. Így megyünk egyre magasabbra. De már ezen a szinten is valahogy olyan érzésem van, hogy erővel kell beszívni a levegőt, nem csak olyan természetesen lélegzik az ember. Meg felmegyek két emeletet lépcsőn és majd elájulok (kis túlzással...). Szokni kell.
Itt már buddhista részen vagyunk, lehet venni sört, de azért még mesefigurás bögrében adják, hogy álcázva legyen 😅
Még gyorsan az időjárásról. Bazi meleg van. Ma többségében 3-4000 méter között voltunk (legmagasabban 4200 körül) és sokszor kifejezetten melegünk volt. Valahogy nem erre számítottam. De azért ez sem akkora baj :)
Hú hatalmasat ütött ez a nap! Nem vigyorogtam még ennyit bukósisakban. Ha ma véget érne az út, már akkor is teljes lenne az élmény. Ez a nap szétcsapott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése