És akkor ma elkezdődött a túra 😁 Mondanám, hogy 10/10-es volt a nap, de annyira a túra elején vagyunk, hogy nem lőhetem el rögtön a 10-et. Szóval ez 9,5. Olyan 9,5 ami amúgy 10 😄
A nap azzal kezdődött, hogy ébresztettek, hogy már csak fél óráig van reggeli. Közel 10 órát sikerült aludnom és magamtól még nem is keltem volna fel. De jó volt ez így. Nem mondom, hogy be lett pótolva ami kimaradt, de kisimultam és ez a lényeg. Ráadásul szép napra ébredtünk, felhős-napos és nem volt hideg már reggel sem.
Megreggeliztünk és olyan 10 körül kényelmesen elindultunk. És ami innen jött az szétcsapott. Magas hegyek, kanyargós utak, hágókon keresztül, csak ámultam és bámultam. Gyakorlatilag folyamatosan vigyorogtam a sisak alatt. Volt bennem egy elképzelés, hogy milyen lesz itt motorozni, ezt már ez az egy nap felülmúlta. A tegnapi nap szerintem csak valami szívatás volt. Mert ma ilyen napunk volt:
Figyelni persze folyamatosan kell. Az utakon azért van forgalom, nem mondom, hogy folyamatos, de időnként összetorlódnak az autók egy-egy lassabb busz vagy teherautó miatt. És akkor megy az előzgetés. Ami a kanyarok, az útminőség és az egyedi vezetési kultúra miatt nem mindig egyszerű. Sokat segít ha az ember dudál amikor előz. Mert egyébként előzékenyek, lehúzódnak. Már ha látják, hallják, hogy jössz. És ha van hova... Szóval figyelni kell.
Ladakh határánál újabb ellenőrzőpont, ki kellett tölteni egy szokásos, 21 pontból álló kérdőívet. Velünk együtt töltötte egy dél-koreai biciklis társaság is. De aztán mehet is tovább az ember.
Nem volt sok a mai táv, jól álltunk időben is, megálltunk ebédelni. Egy autentikus helyen, itt:
Ez pedig az ebéd:
Teljesen rendben volt, kicsit csípős, ahogy minden étel kicsit csípős. Elkezdett szemerkélni az eső is, de végül pont elállt mire elindultunk. Igazán megérdemeltük, hogy ma ne ázzunk 🙏
Majd Kargil előtt közvetlenül újabb ellenőrzőpont, újabb 21 pontos kérdőívvel, már fejből tudom az indai vízumom lejárati dátumát, de lassan a számát is.
120 km-t jöttünk ma, motorozás szempontjából egy könnyed nap volt. De amit adott, az valami fenomenális. És jó sok napunk van még, minden bizonnyal lesznek még ütősebb napok is. Ahogy az is biztosra vehető, hogy fogunk még ázni is.
Kargil is ~2700 méterrel van a tengerszint fölött, de út közben voltunk már 3000 méter fölött is. Szépen lassan szokjuk a magasságot, egyelőre nincs baj. Mondjuk nem is vagyunk még olyan nagyon magasan. Egyébként a kísérő autóban van oxigén palack is, reméljük nem lesz rá szükség majd 5000 méteren. De ez még arrébb van.
Kora délután megérkeztünk a mai célhoz. Kis pihenés után sétáltunk a városban, megnéztük a piacot, felsétáltunk egy kilátóponthoz is.
A kísérőink közben átnézték a motorokat, állítottak a láncfeszességen. Nagyon korrektek, egyáltalán nem tolakodóak de mindig ott vannak ha kell.
A nap végén még elmentünk a szálláson vacsorázni, majd jó hosszan beszélgettünk. Blogot meg megint éjszaka írok, csak a szokásos 😄
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése