Himalaya motortúra: 8. nap: Sarchu - Manali (~170 km)

Baromi jót aludtam, annak ellenére, hogy a takarók kicsit nehezek voltak. Hideg, de nagyon szép reggel volt.

Megmostam az arcomat a szó szerint jéghideg vízben és elmentünk reggelizni. Kint a napsütés miatt jóval melegebb volt mint a kajálós sátorban, így kivittünk egy asztalt. Dénes itt is szerette, hogy fotózzák. Azt mondta elfogytak a kreditek, őt ezen a túrán nem lehet többet fotózni :)

A reggeli nem volt bonyolult, ilyen sült, krumplis lepényszerű valami, nekem nagyon ízlett. És tea. Tökéletes napindító.

A Himalaya maga a csoda

Aztán elindultunk és mentünk tovább a mesében. Ha az első esős napot nem nézzük és azt ne is nézzük, akkor hetedik napja történik ugyanaz. Maga a csoada, de kezdem megszokni. Félreértés ne essék, megunhatatlan, csak már nincs az az érzés mint az első napokon az első hágóknál. Hasonló, mint amikor Angkor-ban a századik templomot nézed meg. Önmagában gyönyörű, de századiknak már csak egy újabb templom, láttál már sokat, láttál már szebbet, egyébként is kicsit telítődtél. Nálam az a lefolyása egy ilyen túrának, hogy majd ha hazamegyek, akkor még egy hónapig dolgozom fel a látottakat és az átélt dolgokat. És majd akkor fogom felfogni, hogy tejóélet hol jártam...

Ez is előfordul, nem csak lerobbant autó

Szóval kanyarogtunk 4-5000 méter között és természetesen nagyon is élveztem. Aztán megálltunk egy kis tónál, fiatalok fényképezkedtek itt egy indiai zászlóval. Ma van ugyanis India függetlenségének évfordulója. Sok autón, motoron, emberek kezében zászlók vannak. Szóval itt ennél a tónál lettek új barátaim 😀

Ahogy haladtunk dél felé és ereszkedünk lefelé a táj úgy kezdett megváltozni. Egyre zöldebb lett.

Aztán jött egy jó hosszú alagút, volt vagy 10 km. Hú de utálom az alagutakat...

Ahogy közeledtünk a másik végéhez egyre hidegebb lett és egyre vizesebb volt az út. Ajjjajjjj.... És igen, ez fogadott:

Szakadó eső, a hegy elválasztotta a két világot. Egyből világos lett az is, hogy itt miért ennyire zöld minden.

 

Felvettük az esőruhákat és mentünk tovább, gyakorlatilag egy özönvízben. Alig láttam valamit, az úton víz- és sárátfolyások, a "vízálló" cipő teljesen beázott, ahogy egy idő után az esőruha is. Tessék, gondoltam magamban, megszoktad az élménymotorozást a jó időben, mi? Akkor ezzel kezdjél valamit. Izé, kérem vissza az előző napok időjárását... És nem gondoltam komolyan, hogy megszoktam azt a mese tájat... 

Annyira  ömlött az eső, hogy pár km után jobbnak láttuk megállni. Egy KFC- ben húztuk meg magunkat és újratervezés jött. Nem megyünk ma el Naggar-ig amit a belga pár ajánlott, ahhoz még egy órát kellene ázni és nem is érdemes kockáztatni. Megszállunk itt Manali-ban.

Így lett, pár km múlva a szálláson voltunk. Előtte Dénest kicsit elhagytuk, de elküldtem neki a szállás pozícióját és gyorsan odaért.

Forró zuhany, vizes cuccok kiteregetése, hajszárítózás. Ezzel elment egy kis idő, majd bevetettük magunkat a városba. Ekkor már persze nem esett az eső, csak amikor a motorokon ültünk.

Hatalmas élet van Manali-ban. Himachal Pradesh tartományban vagyunk, itt már nem álcázva adják a sört mint Leh-ben. És hoztam egy új szabályt, a korábbi 1000 helyett 2000 alatt meg lehet inni egy sört. Még jó, hogy 1900-on vagyunk már csak 😄 De biztos ami biztos, azért a vegyszert - már csak így hívjuk - ma még bevettem. Talán holnap már elhagyom.

Másképp alakult a nap, de megint csak jó volt ez így. Nem lett volna értelme továbbmenni. És eltöltöttünk egy tök jó estét egy tök jó városban.