Ma nem igazán történt semmi, visszamotoroztunk Leh-be. Na jó, azért 5400-on ma is voltunk 😊
Nagyjából jól aludtam, úgy nagyjából. Azért éreztem a 4200 métert éjszaka, jól esett időnként jó nagy levegőt venni. De azért tudtam aludni, messze nem a két nappal ezelőtti volt az "élmény". Nem is fáztam, bár a szobában hideg volt, de nagyon meleg takarót adtak.
Meleg víz viszont reggel sem volt, így egy fürdés kimaradt. Nem tragédia, a tegnapi nem volt az a szétizzadós nap, arcot és fogat meg hideg vízben is lehet mosni.
Reggel ahogy kiléptem a szobából, ez a látvány fogadott:
Azért ez elég jó 😊 Elmentünk reggelizni, ami nem volt túl bonyolult reggeli, de napindítónak tökéletes.
Kísérőink reggel beolajozták a motorok láncait, de mivel az én motoromról hiányzik a láncvédő, kértem, hogy kicsit töröljék le, ne legyen már a hátam is olajos. Jó fejek voltak, letörölgették, így is maradt rajta bőven. Egyébként róluk azt kell tudni, hogy szerintem teleportálnak. Nem értjük hogyan, de ha megállunk valahol, ők kb. 5 perc múlva ott vannak az autóval. De itt azért nem egyszerű előzni még motorral sem. Autóval még nehezebb. Ha megyünk másfél órát, akkor hogy lehet, hogy csak 5 perc előnyt szedünk össze? Teleportálnak, nincs más magyarázat. Egy szó mint száz, baromi ügyesek és végtelenül segítőkészek.
Fél 10 körül elindultunk, búcsút vettünk a tótól. Varázslatos ez a hely, egy természeti csoda. Ahogy az is egy csoda ahogy itt élnek az emberek. Mindent megoldanak, van víz, áram, de még internet is. Jó, melegvíz az nincs ha felhős az ég. De ettől még nem dől össze a világ, sőt.
Visszafelé egy jó darabig ugyanazon az úton mentünk, a Changla hágó felé vettünk az irányt, ez a volt a tegnapi második hágó.
Az álom folytatódott, csak úgy pörögtek a kilométerek a mese helyszínen. Csak a szokásos 😀
Szembe jöttek ugyanazok a vízátfolyások is és Dénessel még tegnap volt egy érdekes beszélgetés. Nem értette, hogy miért úgy megyünk át ezeken mint az őrültek. Mert tény, hogy én is húztam a gázt, folyamatosan gyorsítottam, mint hogy nem látom mi van a víz alatt, ha van ott valami akadály, legyen esélyem átmenni rajta. Cserébe fröcsköl a víz rendesen, majdnem térdig vizes leszek. Dénesnek pedig még a cipője is száraz volt. A módszere az, hogy lassan megy, majd leteszi a lábát ha ott egy akadály és csak akkor lesz olyan vizes mint mi alapból. De ha nincs akadály, akkor nem lesz vizes. Lássuk be, ez nem hülyeség. Ma ezt alkalmaztam és láss csodát, tök százon megúsztam.
Itt épp egy teherautót javítanak az amúgy egysávos út közepén
Itt pedig egy kecskenyájat kellett kikerülni
A csúcstámadás előtt egy kávé is bőven belefért, a mai egy igazán light-os nap volt. És itt rendes kávét adtak.
Aztán jött a Changla hágó, itt most is hideg volt, ez majdnem 5400 méteren van (5391).
Ittunk itt egy forró teát majd elindultunk lefelé a másik oldalon.
Leh előtt botlottunk bele ebbe a kolostorba, de az
lett a döntés, hogy nem megyünk fel. Érjünk inkább oda Leh-be időben és
legyen egy fél pihenőnap. Úgyhogy megittunk itt egy-egy valamit, én egy alkoholmentes almasört és indultunk is tovább.
A szállásunk ugyanaz, letettük a leh-i motorokat, ő volt a társam az elmúlt 3 napban, összesen 519 csodás kilométert tettem meg vele:
Jók ezek a kis motorok, a stílus az 10/10. Az erő az ami kicsit hiányzik. Persze az élmény így is tökéletes!
Délután 2 körül már Leh-ben is voltunk, az elmaradt tusolás után besétáltunk a városba.
Ettünk egy tibeti étteremben csirkés levest:
És ugyan alapelvem, hogyha utazni megyek, akkor az nem arról szól, hogy kinek mit viszek haza. Teljesen igazságosan járok el, senkinek nem viszek semmit. De egy jó barátommal most kivételt teszek, kíváncsi vagyok olvassa-e a blogot és magára ismer-e 😊
A vacsorám chicken tikka masala, rizzsel, fokhagymás sajtos naan-nal és egy mangó lassi-val. A többiek söröznek, én is nagyon meginnék egy sört, de az alkohol kifejezetten ellenjavallt magaslati betegség esetén. És ugyan jól vagyok, de inkább nem feszítem a húrt. A kedvenc gyümölcsöm a mangó, pont jó lesz belőle egy lassi. És ez a vacsora így mindent vitt, 10/10. Na jó, 9,5 mert sörrel lett volna 10.
Zenét hallottunk a közelből, elsétáltunk oda is, elég jó volt a hangulat. Fiatalos populáris zenét játszott egy banda, nem bollywood movie volt a hangulat.
Majd visszasétáltunk a szállásra és véget is ért a nap. Nem volt megterhelő egyáltalán, kifejezetten jól esett fél napot pihenni. A 160 km nem sok, persze ez nem olyan 160 km mint amit autópályán tesz meg az ember. Itt a napi maximum az olyan 250. Holnap állítólag ennyi lesz.
Most ismét 3500 méteren vagyunk, ez 700 méterrel van lejjebb az előző szállásnál, remélem szuper jót fogok itt végre aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése