Az utolsó motorozós napunk nem volt túl bonyolult. Az első kb. 50 km baromi jó volt, kis keskeny kanyargós hegyi út, minden zöld, pont mint tegnap a nap végén. És az eső sem esett.
Innen indultunk, ez volt a szállásunk Kajjiar-ban:
Az első 50 km-t pedig így kell elképzelni:
És az egyik ok amiért lassan lehet haladni:
És egy másik ok:
Meg persze van időnként útépítés, vízátfolyás, teherautó mögé beszorulás, stb.
Ez már itt egy autópálya fizetőkapu, motorral nem kell fizetni, a bóják mellett el lehet menni:
És innen jött ~170 km autópálya. Ami ugye az itteni autópálya. Sokadik specialitása, hogy aki folyamatosan halad, az a belső sávban megy, azaz a jobb oldaliban. Aki a külsőben megy, azzal vigyázni kell, az valamit tervez, valószínűleg meg fog állni. Szóval haladni a belsőben kell és "jobbról" előzni, azaz balról. Teljes agyrém, de megszokható. Csak nehogy otthon is majd ezt csináljam...
Egyébként az autópálya unalmas volt, milyen is legyen. Ráadásul lejöttünk a hegyekből, pár száz méteren voltunk már csak itt is, 30+ fok és hozzá brutál pára. De valami csodával határos módon ma nem áztunk meg. És mivel ennyire alacsonyan vagyunk, csak úgy szívom magamba a sok-sok oxigént 😊 De nem csak én, a motor is, mind a 24 kemény lóerő rendelkezésre áll. Érezhetően jobban megy a technika. Mondjuk részemről inkább legyen csak 8 és menjünk vissza a magas Himalaya-ba. Vasent-tel beszélgettem este, azt mondta ez mekkora már, hogy én hamarabb jutottam el Ladakh-ba mint ő indiaiként. De hogy egyszer jöjjünk ide vissza együtt. Hát rajtam nem fog múlni az biztos 😀
Aztán beértünk Amritsar-ba, a tipikus indiai atom brutál forgalom fogadott. A képek nem adják vissza igazán, de vannak videók is, na azokon átjön a lényeg (csak ide nem tudom feltölteni őket... de majd aki kéri, annak személyesen megmutatom 😉).
A végén már mindenhol mentünk, konkrétan az árusok között is:
De meglett a puccparádé szállás, amit így a motorozás megkoronázására foglaltunk.
Ez itt nem a földszint...
Végül elköszöntünk a kísérőinktől, Shakir-tól és Rafi-tól, mindenben segítettek és végtelenül kedvesek voltak velünk, vigyáztak ránk. Köszönünk mindent! Készült velük egy csoportkép is, sajnos Dénesnél elfogytak a fényképes kreditek és nem volt hajlandó odaállni.
Ezzel a motorral 1454 km-t mentem, a másikkal pedig 519-et, így a vége közel 2000 km lett. Hatalmas élmény volt a Himalaya-ban motorozni, egy álmom vált ezzel valóra. Egy nagyon kedves barátom úgy kérdezte meg, hogy hogy vagyok, hogy "lelked?". A válaszom csak annyi volt, hogy "szárnyal" 😊 Igazából még most sem fogtam fel, hogy mit csináltam az elmúlt 10 napban.
Bevetettük magunk a városba, az az igazi indiai forgatag fogadott. Pár életkép:
Kerestünk egy éttermet, megvacsoráztunk, megittam két sört is, most hogy már nem kell szedni a vegyszert 😀 És annak örömére, hogy minden gond nélkül teljesítettük a túrát.
Holnap egy igazi pihenőnap jön, ami igazán ránk is fér, eléggé el vagyunk fáradva. De ez az a jó fáradtság, ahogy szívesen elfáradok 😀
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése